kel répa batáta Tavasz

Tavaszi méregtelenítő ebéd

 Ez a mai étel remekül ötvözi mind a három dosha jellegzetességeit, tökéletesen megjeleníti gyakorlatilag mind a hat ízt, mégis abszolút igazodik a tavaszi detox igényeihez. Az elkészítési mód teszi különösen Kapha kiegyenlítővé ezt az ebédet: száraz sütőben sütés, kevés zsiradék, sok zöld (kel) és könnyed ízek, valamint fűszer áradat (édeskömény, kapor, oregánó, bors, bazsalikom). Mivel ennyi íz megjelenik benne, ezért annak ellenére, hogy könnyű, nagyon laktató érzést ad, mert minden íz érzékünket kielégíti.

Ezt a receptet is az ihlet szülte. Otthon voltam, és azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnék gyorsan valami könnyed ételt csinálni, ami tele van vitaminokkal, mindenféle jósággal és mégsem nehéz, vagy olajos. Mostanában nagyon jelez a gyomrom, nem is nagyon vagyok éhes, de ha eszem, akkor is leginkább a zöldeket, és a könnyű ételeket kívánom. Érdekes, hogy napok óta, ha egy kis kenyeret eszek, máris kellemetlen telt érzés lesz a gyomromban.

Na de nézzük, hogyan is készült ez a mai finomság.

Hozzávalók:

  • 2 közepes batáta vagy édesburgonya
  • 2 sárgarépa
  • néhány levél kínai kel
  • fél fej lilahagyma
  • néhány levél friss medvehagyma
  • füstölt tofu 250 gr fele
  • fűszerek: édeskömény, kapor, piros borsok őrölve, oregánó, só, fekete köménymag, fekete mustármag, bazsaliikom, só

 

Elkészítés:

Fogtam két batátát (magyar édesburgonya) és két répát. Karikákra vágtam őket. Beleszórtam a tepsibe, meglocsoltam vízzel, meghintettem jó alaposan édesköménnyel és kaporral, egy kis sóval, meg tettem rá azért néhány vékony szelet vajat és egy kevés vizet. Volt még egy fél lilahagymám, azt is rátettem a tetejére. Be a sütőbe. Kb. 20 perc kell neki, hogy kívül ropogós, belső részein puha legyen és egy kicsit megkaramellizálódjon rajta az édeskömény (mmm!).

 

Közben felvágtam egy fél füstölt tofu felét apró csíkokra, egy tálban összekevertem bazsalikomot és mindenféle piros borsokat tartalmazó borsőrleményt és ebbe beleforgattam a vékony tofu csíkokat. Majd kevés olajban elkezdtem pirítani fekete köménymagot és fekete mustármagot, és barnára pirítottam benne a fűszeres tofut. Félretettem.

 

Felvágtam néhány levél (két személyre kb. 6-7 levél) kínai kelt (magyar termék és nagyon finom!), a tofu után megmaradt fűszeres serpenyőben elkezdtem dinsztelni a vékony csíkokra vágott kelt egy kis sóval, oregánóval és mivel közben anyukám megérkezett egy kis medvehagymával, így abból is került bele egy frissen összevágott néhány levél.

 

A végén a kép szerinti elrendezésben tálaltam.

Isteni volt! Próbáljátok ki!

 F. Tóth Gabriella © 2014

tavaszi detox jóga

Tavaszi méregtelenítés jógával és Ayurvédával

Itt a Tavasz, érezzük minden sejtünkkel. Habár csodálatosan hívogat az egyre melegebb napsütés, mégis kicsit nehézkesen kelünk reggel és valahogy az étvágyunk sem az igazi. Ha őszintén megfigyeled, mostanában miket kíván természetesen a szervezeted, akkor biztos vagyok benne, hogy mostanában könnyedebb ételeket választottál (remélem), talán egyre inkább vonzanak a leveles zöldek, a saláták, a könnyed egytálételek, vagy talán azon is elgondolkodtál, hogy jó lenne egy kisebb vagy nagyobb böjt.

A tavasz a méregtelenítés időszaka. A detox manapság nagyon divatos, de hogy értsük miért pont most van itt az ideje, érdemes egy pillanatra megérteni a szervezetünk működését. Télen természetesen a zsírosabb, táplálóbb, fehérjékben, cukrokban gazdag ételeket keressük. Ez így van rendjén, hiszen így készítjük fel a testünket a hidegre . Viszont mostanra teljesen kimerültek a vitaminkészleteink, a szervezetünk szomjúhozza az utánpótlást, de közben meg “olvad” le rólunk a téli háj. A máj a legnagyobb méregtelenítő szervünk, amely most a téli időszak végén már erősen túl van terhelve. Érdemes a máj természetes méregtelenítő folyamatait elősegíteni, hogy minél előbb kész legyen a szervezetünk a friss vitaminok befogadására és beépítésére.

Az Ayurvéda is azt mondja, hogy előbb jön a leépítés (langhana), vagyis a detox, a méregtelenítés, és aztán következhet a felépítés, feltáplálás (bramhana), a vitaminok és az értékes ásványi anyagok bevitele. Amíg nem tiszta és könnyű a test, addig az extra energiákat sem képes befogadni.

A másik érdekes gondolat az Ayurvédában, hogy minden összetevő, étel egy-egy információ halmazt hordoz magával. Ha egy vitaminkészítményben szintetikusan megtalálunk egy-egy összetevőt, izolálva a természetesen hozzá kapcsolódó anyagoktól, akkor ennek az információnak jelentős részét elveszítjük, és lehet, hogy a szervezet teljesen képtelen lesz a habár nagyobb dózisú, de elszigetelt vitaminok vagy ásványi összetevők, nyomelemek befogadására, asszimilációjára. Éppen ezért az Ayurvéda a vitaminkészítmények fogyasztása helyett a természetes és az alkatunknak megfelelő táplálkozást javasolja, mint a leghatékonyabb módszert a szervezetünk méregtelenítésére, illetve azt követően a feltáplálására, és hosszú távon az egészségünk megőrzésére.

A hagyományos vegetariánus jóga diéta, amely különösen fogyasztó hatású és Vata fokozó (gyökerek, gyümölcsök, magok), ilyenkor tavasszal különösen mindenkinek jót tehet. Nem véletlen az sem, hogy a néphagyományok előírják a böjtöt.

Milyen legyen hát a tavaszi méregtelenítő kúránk? Következzen néhány jótanács, és a bejegyzés végén egy tavaszi májtisztító jóga gyakorlat, amelyet javaslok, hogy legalább 21 napon keresztül végezz annak érdekében, hogy valóban hatékony eredményekre tehess szert.

  1. Kerüld a nehéz ételeket, a húst, az alkoholt, kávét, fekete teákat.
  2. Építsd be a napirendedbe a lágy hatású, de annál hatékonyabb méregtelenítő és májtisztító, valamint az epeműködést segítő teák fogyasztását (pl. csalán, tyúkhúr, ezerjófű, gyermekláncfű, szemvidítófű). Igyál belőlük, vagy ezek keverékéből reggel és este legalább egy-egy csészével. Idd ezeket legalább egy hónapon keresztül. Ez a fokozatos méregtelenítés sokkal kíméletesebb, mint egy hirtelen májtisztítás.
  3. Keresd a napot, napoztasd a bőröd, amikor csak tudod, hogy pótold a D vitamint.
  4. Hetente egy napot böjtölj, vagy legalább egy fél napot, illetve ha úgy érzed, csökkentsd a napi táplálkozást napi 1 vagy 2 alkalomra, a vacsorát akár el is hagyhatod.
  5. Egyél több leveles zöldséget, salátákat, könnyed sajtokat, pirított magvakat. Növeld a nyers ételek arányát az étrendedben.
  6. Végezz szemgyakorlatokat! Gondolj arra, hogy az Ayurvédán kívül hány másik tradicionális rendszer ismeri a szem és a máj kapcsolatát.
  7. Végezz rendszeres és erőteljes testmozgást! Most kerüld a nagyon nyugtató, lassú Kapha jellegű jógagyakorlást, keresd helyette az intenzív órákat.

 

Hajrá jógik! Itt a Tavasz! Legyetek frissek, fiatalosak, egészségesek! Jó gyakorlást!

Megjegyzés a videóhoz: Ezt a gyakorlatsort akkor is használhatod, ha Pitta-Kapha dosha Prakritivel rendelkezel, illetve ha ennek a két doshának a megnövekedését tapasztalod (pl. fáradtság, ingerlékenység, kiütések, nehézkes, lassú emésztés vagy máj- vagy epehólyag elégtelenség esetén).

Namaste

F. Tóth Gabriella © 2014

Chandra Namaskar – Holdüdvözlés

A very intensive back bending series invigorating your whole body and toning your nervous system. / Nagyon intenzív hátrahajló sorozat, amely megerősíti az egész testet és megacélozza az idegrendszert.

From an Ayurvedic point of view, this exercise greatly increases the energies of air, ether and fire. Therefore it is a wonderful practice to balance Kapha dosha, and Kapha dosha symptoms (stuffy nose, too much mucus in the head and chest, sluggishness, depression).
Perfect to complement your Spring detox. / Ayurvédikus szempontból ez a gyakorlat növeli a levegő, éter és a tűz energiáit. Éppen ezért nagyszerű a Kapha dosha kiegyenlítése szempontjából és a Kapha tünetek csökkentésére (bedugult orr, túl sok nyák a fej és a melkas üregeiben, lustaság, depresszió). 
Tökéletes a tavaszi méregtelenítés kiegészítésére.

Vata types should be careful though with Chandra Namaskar, because it activates the nervous system, hence increases Vata. / A Vata típusoknak óvatosnak kell lenniük a Chandra Namaskar gyakorlásával, mivel az erőteljesen aktiválja az idegrendszert és ezzel növeli a Vatát. 

Pitta types should apply soft ujjayi, but still deep and medium speed and not to move too quickly while doing it. Doing it in a competitive and vigorous fashion can imbalance Pitta. / A Pitta típusoknak finomabb, de változatlanul mély és közepesen hosszú légzéssel javasolt végezniuk a CN-t és kerülniük kell a gyors, hirtelen váltásokat. Ha versengően és nagy erőkifejtéssel végzik, az elbillentheti a Pitta egyensúlyát. 

F. Tóth Gabriella © 2014

Egy nehéz nap jógája – átmozgató jóga gyakorlatok ülőmunkát végzőknek

A hosszú napi ülőmunka során megrövidülnek a gerinc menti hosszanti hátizmok, megnyúlnak a nyakat tartó izmok (trapezius, romboidok), és elgémberedik a derék. Ebben a videóban pont ezeket a területeket mozgatjuk át. Ideális esti gyakorláshoz is, mivel a bemutatott jóga ászanák segítenek a Vata megnyugtatásában, így megnyugtatják az idegrendszert és segítenek a jó alvásban is.

F. Tóth Gabriella © 2014

Mivel jár az, ha valaki jógát tanít? Hogyan kell elképzelned egy jógatanár életét?

A jógatanár mindig kiegyensúlyozott és mosolygós. Mindig jókedve van. Végtelenül türelmes és megértő. A szakmája a nyugalom.

Hát igen, ez is egy szép maszk…

Nem! A jógatanár is ember, sőt nem is akármilyen ember. Szerintem is legalábbis. Vannak érzelmei, és vannak indulatai is. Enélkül nem is értené meg a többi embertársát. De emellett nagyon fegyelmezett. Olyan mint a jó színész. Érzelmi válság, betegség, válás, gyereksírás otthon ide vagy oda, Hamletnek minden este ugyanolyan meggyőzőnek és átéltnek kell lennie.

A múltkor az egyik kedves tanítványom megjegyezte. “Olyan kemény vagy magaddal, ne legyél már ennyire szigorú önmagadhoz.”

Pedig sajnos máshogy nem megy. Nem áltatok senkit, de valahogy ez van. Aki jógatanár akar lenni, pokolra kell annak menni.

Sajnos manapság az emberek fejében a jógával kapcsolatban is egy tévképzet uralkodik, így nem meglepő, hogy a jógatanár sem egy megbecsült szakma. Én pont azért írom ezt a blogot, hogy igyekezzek egy kicsit bemutatni, miről is szól a jóga. A minap érdekes volt, hogy találkoztam egy blogon a felvetéssel, mely szerint Amerikában már 22 millió ember jógázik és általában mind inkább a testi egészségük, a fittségük megőrzése miatt kezd bele a jógába, a megvilágosodás, vagy a mások segítése, a környezetünk békésebbé tétele, a világ megjavítása és a harmonikus együttélés a természettel, az univerzummal csak nagyon kevesek igénye. Pedig a jóga nem egy sport, nem egy fitness, hanem az emberi kiteljesedés útja. A tudatosságod kinyílásának és kiterjedésének az ösvénye. Sadhana, vagyis spirituális út. Nem lehet ezt elégszer elmondani.

A másik minapi érdekes élmény, hogy beszélgettem az egyik kedves jógaoktató képzős tanítványommal. Egy hihetlenül intelligens valakiről van szó 140-es IQ-val és természettudományos Phd-vel a háta mögött, arról nem is beszélve, hogy mindehhez nevel 4 saját gyereket. Amikor az egyik ismerőse beszélgetett egy volt egyetemi sorstársával és kiderült, hogy a nevezett hölgy most jógaoktatáson gondolkozik, döbbenetes volt a régi egyetemi ismerős reakciója, aki azóta jól menő szakember és persze audija van meg minden: “Úristen, hogy süllyedhet valaki ilyen mélyre, hogy elmegy ilyen fitness izének.”

Hát igen. Mondanom sem kell, én is ezzel találkozok elég gyakran. A régi jogi egyetemista ismerősökből senki sem maradt. Valószínűleg én is “túl ciki”, meg “lecsúszott” vagyok a szemükben, pedig nem is tudják mit jelent jóga tanárnak lenni. Fogalmuk sincs miről beszélnek.

leaderJógát tanítani azt jelenti embereket vezetsz. Utat mutatsz más lelkeknek ahhoz, hogy hogyan találják meg a saját útjukat a kiteljesedés felé. Segítesz nekik megmutatni a bennük rejlő erőt, a lehetőségeket és segíted őket átmenni a félelmeiken, a pánikon. Jógatanárnak lenni elsősorban azt jelenti, hogy vezető vagy, aki elképesztő tudásával, személyes tapasztalatával és saját példamutatásával irányt mutat másoknak. Hatalmas felelősség, sok nehézség és mégis csodálatos hivatás.

Szerintem ez a fajta jóga oktatás teljes embert kíván, hiszen hogyan is lehetne ezt a hatalmas munkát egy másik munka mellett végezni. De azt is tudom, hogy nem mindenki alkalmas erre a fajta jóga oktatásra, és hogy vannak “szürke” megoldások. Hisz mindenkinek megvan a maga útja. Az enyém ez. A teljes odaadás. De a tiéd lehet, hogy MÁS

Egyről viszont ne feledkezz meg! Jógát oktatni felelősség és az szükséges hozzá, hogy te kész legyél folyamatosan szembenézni a saját határaiddal, a saját félelmeiddel, a saját nehézségeiddel. Kész legyél a folyamatos nyitottságra, tanulásra, tapasztalásra. Enélkül nem tudsz őszintén és hitelesen inspirálni másokat sem.

Tehát összegzésül: a jógatanár élete nemcsak móka és kacagás, meg egy kis ászanázás. Jóga oktatónak lenni annyit tesz, hogy elsősorban folyamatosan tapasztalsz, figyeled magad, edzed a saját lelkedet, nemesíted azt és segítesz másokat is, ösztönzöl másokat is a saját határaik meghaladásában, a félelmeik, haragjuk és ragaszkodásuk elengedésében és a saját belső végtelenségük megtapasztalásában.

Mikor van itt az ideje annak, hogy elvégezz egy jógaoktató képzést? Milyen felkészültség kell hozzá?

Eltérőek a vélemények. Vannak iskolák, amelyek már eleve több éves tapasztalatot kérnek, esetleg az oktatóképzésre való jelentkezés feltételéül szabják előzetes kurzusok elvégzését. Ennek lehet némi alapja, nem vitatom, hiszen így már csak az megy a képzésre, aki beletanult az adott iskola, rendszer szellemiségébe és “ki van próbálva”. Már “bizonyított”, hogy hajlandó áldozni időt, energiát, pénzt a tanulás oltárán. Végülis a klasszikus keleti rendszerekben is évekig ment a padlósúrolás, mielőtt az ember a guru mellé ülhetett.

Vannak, akik szerint csak az mehet képzésre, de méginkább utána különösen csak az taníthat, akire valamilyen guru, a mester, a tanára az áldását adta. Megint valahol jogos gondolat, de azt se feledjük, hogy nem könnyű ma egyáltalán igazi mestert találni. Nem rohangálnak mindenfelé megvilágosodott tanítók (bár önjelölt sok van), ugyanakkor meg, aki még nincs azon a szinten, annak az értékítéleteit mindig színezni fogja az egó. Tehát lehet, hogy nem mindig feltétlenül a Te érdekeid szerint fogja szemlélni a szituációt.

Én a jógában mindig ezt tanultam: Önállóság. Ez számomra azt jelenti, hogy az egyes számú legmegbízhatóbb, nekem a legjobbat akaró gurumat kérdezem meg, vagyis a saját belső felső énemet (a jóga nyelvén paramatman), addig legalábbis mindenképpen, amíg nincs egy megvilásodott, külső formát öltő, elérhető fizikai mesterem.

Érdekes, én anno amikor több mint 10 éve elkezdtem jógázni, egyből az alap jóga tanfolyam elvégzése után meghívtak asszisztensnek. Pakolhattam a matracokat, segíthettem az igazításoknál és be kellett mutatnom az ászanákat. Szerették a többiek, amit csináltam és így természetesen merült fel a kérdés, hogy akarok e jönni az oktatóira. Akkor még nem gondoltam, hogy erre vágynék. Szerettem jógázni, segíteni, de valahogy a meditáció, a mélyebb jógagyakorlatok még félelemmel töltöttek el. Mi lesz ha valamit látok meditáció közben? Mindig is nagyon érzékeny voltam és amikor mások beszéltek furcsa élményekről (látomások, fények, hangok), akkor még nem éreztem úgy, hogy én erre kész lennék. Nem is voltam.

7 év kellett ahhoz, hogy végül, amikor már a jóga nem is volt közel sem annyira hangsúlyos az életemben (belül viszont úgy látszik mégis hatott), a karrierváltási dilemmák közepette egyszercsak megszólalt a belső hang. “Menj el Indiába és végezz el egy jóga oktatóit!”. Megszólalt a belső guru. Teljesen egyszerű és valahogy teljesen logikátlan volt akkor ez a javaslat, de mentem vele. Tetszett. Nem tudtam, hogy ez hogyan lesz, de éreztem, hogy ezt kell csinálni.

Indiában olyan elfogadó volt az első mesterem, Bharath Shetty, hogy nem támasztott semmilyen egyéb feltételt. Egyszerűen látta, hogy lelkes vagyok és fizikailag fitt, egészséges, így elfogadott. Tudta, hogy a jó alapanyaghoz már csak a jó tanár kell. Megedzett, kemény volt (bár a későbbi mestereim fényében nem is volt annyira szörnyen szigorú, inkább precíz és következetes) és tudta, hogy a megfelelő munkával tanárt lehet faragni belőlem. Hitt bennem és legfőképpen bízott magában is.

Hit és bizalom. A belső hangod követése. Szerintem ez a legfontosabb alap egy jógaoktató tanfolyamra való jelentkezéskor. Ha azt érzed, most itt kell lenned, ha azt érzed, hogy megtaláltad a számodra szimpatikus embert, akkor menj bátran. Ne habozz. A hezitálás tönkreteszi az embert. Bízz a saját belső hangodban és bízz a tanárodban. Ha ő elfogad, akkor nincs mitől félned. Nem kell kételkedned, hiszen biztos, hogy látja benned a lehetőséget, hogy itt kell lenned most, ezen a tanfolyamon. A jóga oktatói tanfolyamra való jelentkezés nem racionális döntés, ahogy a jóga tanítása sem az, mert az szívügy kell legyen.

Én elfogadó vagyok, hiszen ezt tanultam. Annyit kérek csak, hogy legyen valamennyi jógás múltad, egészséges, fitt tested, bár az az igazság, hogy a döntő szempont szerintem az ember minősége, személyisége. A kémia, hogy mennyire tudunk egymás nyelvén beszélni. Ha túl sok tanfolyamon jártál már, ha itt is voltál jógán, meg ott is, meg minden jóga workshopot meglátogattál, amire csak el lehetett menni, ha minden jóga tanárt kipróbáltál, akit csak ajánlottak, akkor lehet, hogy a végén nagyobb a kavarodás a fejedben, mint annak, aki teljesen tiszta lappal indul.

Ha már vannak meglátásaid, tanulmányaid, akkor természetes, hogy néha meglepő lesz, amit mondok. Ez volt Bharatnál is. De a berzenkedésről hamar érdemes leszokni, mert megnehezíti a tanulási folyamatot. Ha nem tudsz teljesen tiszta, gyermeki befogadással valami újat tanulni, akkor nem vagy kész egy jógaoktatói tanfolyamra. Legalábbis nem az én jóga képzésemre. Nálam az a legfontosabb, hogy megtanulj gondolkodni, értelmezni, elemezni. Nem hinni, hanem tudni. Hányszor találkozok azzal, hogy de az xy. Jógatanár szerint így van, meg úgy van. És szerinted hogy van? Szerinted miért mondja? Szerinted igaza van? Neked logikus a magyarázata, vagy csak szajkózod valaki más véleményét dogmatikusan?

 

Összefoglalva, szerintem akkor vagy kész egy jógaoktató képzésre, ha:

  • fizikailag fitt vagy és egészséges,
  • képes vagy felvállalni a kemény munkát,
  • el tudod engedni mindazt, amit eddig tanultál,
  • nem dogmákban gondolkodsz, hanem szeretnél valóban elemző intelligenciával hozzáállni a jóga témáihoz (buddhi),
  • ha munkál benned a kíváncsiság és érteni akarod, hogy mit, miért csinálunk,
  • ha elszánt vagy és kész arra, hogy ugorj egy szintet,
  • ha nem ijedsz meg az újdonságoktól, hanem a félelmedet fel tudod váltani kíváncsiságra,
  • és ha kész vagy arra, hogy elköteleződj a tanárod mellett, a tanulás mellett és tudod tisztelni a jóga oktatódat és bízol benne, hogy a legjobbat fogja kihozni belőled. 

F. Tóth Gabriella © 2014

Betegség, egészség, Ayurvéda, karma

A betegségről nem tehet az ember. A betegséget nem választjuk magunknak. A betegség előre nem látható, rajtam kívülálló dolog, éppen ezért nem tehetek róla. Nem tudom befolyásolni, és nincs felette hatalmam.

Tévedés! 

A betegség a legjobb lakmuszpapírja a lelkednek! Hogy éppen hol tartasz, hogy mi az, ami nincs benned összhangban. A betegséget igenis tudod befolyásolni, hisz elsősorban Te hívod meg az életedbe. De ahogy meghívtad a betegséget, ugyanígy el is tudod kerülni, ellen tudsz neki állni.

 

Nézzük mit mond erről az Ayurvéda?

Az Ayurvéda értelmében a betegség rogya, az egészség arogya, a betegésg hiánya, szabadság a betegségtől. A legösszefoglalóbb szó az egészség fogalmára az Ayurvédában pedig a Swastha. Swa, mint én. Az énben való megalapozottság, ezt jelenti a szó. Megállapodottság, stabilitás az Énben, az egóban, az Ahamkara-ban. Igen, az egó! Nem kell mindig püfölni azt a szegény egót, sőt eldobni sem kell ész nélkül. Gondolj azokra a sápatag, élettelen, száraz spiri emberekre, akik eldobták maguktól az anyagi örömöket (gondolják) és közben a nagy lemondásban az egészségük szenved csorbát. Elfogynak, lebetegednek, lesoványodnak, vagy éppen elhíznak és se anyagilag, se fizikailag nem állnak két lábbal a földön. Ez lenne a nagy szabadság, a moksha? Minden bizonnyal nem.

Az Ahamkara az a “helytartó”, aki tudatosítja, hogy mi az enyém, melyik az én sejtem és melyik a betolakodó. Az ilyen egészséges ego, én-tudat, maga-biztosság (persze, hogy nem az arroganciára gondolok) egészséget szül. Természetes biológiai törvényszerűség, hogy az emberi szervezet a számára idegen dolgokat kilöki, a saját anyagát pedig megtartja, táplálja és növeli, ha pedig elfáradt, akkor megfelelő módon kiválasztja (pl. elhalt sejtek).

A young asian girl with a thermometer  not feeling very well.Nem kell elhinni semmit. Próbáld ki! Csak figyeld meg magadat, vagy a gyerekedet. Ha jön a dolgozat az iskolában, akkor sokkal könnyebben belázasodik. Vagy éppen fordítva, ha készülsz a dokihoz valamilyen panasszal, akkor a rendelőben a váróteremben valahogy csodálatos módon van, hogy minden tüneted, a betegség egy szempillantás alatt elmúlik. “Ó, már nem is fáj!”

Ha éppen döglődsz, influenzával, orrfújással, fejfájással vagy bármi enyhébb betegséggel küzdesz, de valahogy megtalál egy inspiráló gondolat, valami izgalmas történik, akkor egyből fel tudsz pattani “Visszatért az erőm!”, “Ó, semmiség, már meg se kottyan!”, “Ebcsont beforr!”, “Ugyan már, szúnyogcsípés!” és máris lendülsz tovább és teszed a dolgodat.

Az immunitásod állapota is attól függ, hogy mennyire vagy egyensúlyban. Én is nap mint nap a négyeshatoson közlekedek, szóval rendesen tesztelve van az immunrendszerem, de mégis hogy van, hogy én nem vagyok beteg sose? Pedig nem is szedek külön semmilyen csoda vitaminkészítményt?

Egyszerűen az van srácok, hogy nem engedem meg magamnak. Sokkal több feladatom és tervem van annál, mintsem, hogy megengedjem magamnak a döglődés és a betegség gondolatát. Ha valami elváltozás indul bennem, akkor rögtön megkeresem, hogy milyen gondolat, milyen belső párbeszéd gyengített meg az utóbbi időben és láss csodát, a helyes gondolatokkal egy-két nap alatt helyreteszem magam.

Az Ayurvéda szerint az elsődleges védelmi rendszereink a bőr, a bél és az aura. Ez a három adja meg az immunrendszer, a Bala vagy Ojas ellenállóképességét. Mint a legkülső ezek közül talán a legfontosabb pont az aura. Ó, jajj, na itt vesztesz el Gabi, mert ebben én nem hiszek.

Hát ki kérte, hogy higgy? Ne tedd! Inkább tapasztalj!

beteg gondolatFigyeld meg, hogy amikor legközelebb megjelenik az irdatlan jó energiájú kéregető a négyeshatos imádott villamoson, akkor hogyan reagálsz. Rögtön feszengsz, hogy jaj, már megint és hogyan utasítsam vissza, vagy begurulsz, vagy sikerül e nem reagálnod és valóban láthatatlannak maradni. Hogy a fenébe tudnád megúszni, hogy ne érjen hozzád a tömegben a mocskos ruhájával. Ezek az érzelmek mind megjelennek az aurádban, és ha ügyes vagy, ha tudatos maradsz, akkor figyeld meg, hogy minden különösebb jelenet nélkül fog téged “ugrani” a bossszantó figura. Ha viszont befeszülsz, akkor tuti, hogy beléd fog kötni. Az arcodba fújja beteg lehelletét és nem tágít onnét (tényleg mintha egy tudatos behatoló, egy igazi kór-okozó lenne), pontosan addig, amíg el nem kapod a nyavalyáit. No pont itt van szó az aurád védő erejéről.

De ez igaz nemcsak kifele, de befele is. Nem akarsz igazán elmenni valahova, fáradtnak érzed magad és kell egy kibújó. Hát jelents beteget! Nem lehet vele vitatkozni, hiszen ugye arról nem tehetsz.

A minap a szellemi mesterem és példaképem, Haich Erzsébet könyvét olvasgattam (Self-Healing, Yoga and Destiny). Ő még nálam is tovább megy. Azt mondja, hogy a karmánk, a sorsunk a jellemünk függvénye. Minden a karakterünk, a jellemünk természetének a leképeződése, még a betegség és a baleseteink is. Amikor beütöd a könyöködet, akkor valamiért tudat alatt éppen megbüntetted magadat. És ha “véletlenül” elesel ott, ahol addig minden nap gond nélkül jártál el, akkor is az önbüntetés esete forog fenn. A tudatos ember nem fél szerinte a balesetektől sem, mert jellemének formálásával, jellemének tisztításával és megedzésével egyre inkább irányítja sorsa alakulását

Ezt már én is megéltem. Amikor először készültem Indiába, akkor még éppen csak, hogy egy-két hónapja gyógyultam meg az IBS-ből (amit naná, hogy magamnak csináltam). Akkor többen aggódtak, hogy ilyen gyenge szervezettel hogyan fogom bírni a strapát. Nem oltattam be magam semmi ellen, hat hónapra semmilyen biztosítást nem kötöttem és az aggódó felvetésekre mindig csak azzal válaszoltam: “Nem azért megyek Indiába, hogy beteg legyek. Azért megyek, mert tanulni és erősödni szeretnék.” Az elhatározásom meghozta a gyümölcsét. A kényes gyomrom ellenére semmi bajom nem volt, azt az egy esetet leszámítva, amikor dühösen (figyeld megint az érzelmi kilengést és hatását!) kergettem egy darazsat, aki végül egy teljesen más alkalommal lesben állva megcsípett (karma – baleset) és aztán jól begyulladt a seb helye és végül mivel már az ujjam levágásával fenyegett a helyi orvos, bevettem az antibiotikumot, no és erre jó beteg lettem. Látod, hogyan működik?

Amikor van feladatod, amikor biztos vagy abban, hogy mit akarsz csinálni és miért, amikor a céltudatos elhatározás vezet, különösen amikor azon dolgozol, hogy megedzd a lelked és nemesítsd a személyiségedet, akkor nem állhat utadba betegség, baleset.

Swastha – légy biztos, megalapozott önmagadban és megéled a teljes testi-lelki egész-séget.

 

F. Tóth Gabriella © 2014

károlyi kert

Önállóság, szabadság – Kaivalya, moksha

A múltkori, az elköteleződésről szóló blogra sok visszajelzést kaptam. Az egyik ismerős azt vetette fel, hogy sokszor nem az embereken múlik az elköteleződésre való képesség, hiszen, mondjuk ki bátran “nem szabadok”, kötik őket a családi, munkahelyi kötöttségek, szerepek, kötelességek. És hogy olyan nehéz jó és hiteles jógatanárt találni, és még akkor is ha megvan, akkor is ezek miatt a körülmények miatt nehéz elköteleződni. A felvetés elgondolkodtatott és még jobban segített letisztítani a szemléletemet. Köszönöm!

Egy fontos dolgot értsetek meg. Én is ebből jövök. Éveken át a munka mellett próbáltam élni az életemet. Ugyan volt anyagi stabilitás és egzisztencia, de a munka után kezdődött az élet. Vagyis 9-től 6-ig, 7-ig dolgoztam, ez volt kb. a törzsidőm és még utána jöttek az egyéb hobbijaim (táncórák, rajzolás, coaching tanfolyam, jóga stb.), amelyek segítettek életben tartani. Én is átmentem ezen a dilemmán. Tudom, hogy nem könnyű, pláne ha még ehhez jön a család is meg a gyerek, meg a férjed.

Pont ezért tűztem a zászlómra az önnállóságot. Én úgy szeretnék nektek jógát tanítani, hogy azt valóban magatokkal tudjátok vinni. Hogy ne legyetek még hozzám sem kötve. Ne függj tőlem se, hogy csak akkor gyakorolsz, ha eljössz hozzám egy-egy órára. A jóga nem egy edzés, ahova “lejárunk”. Ha így csinálom, ha függővé teszlek, akkor az fekete mágia és senkinek sem használ. Ezért kérek elköteleződést. Nem hozzám, a gyakorláshoz. Azt a szándékot, hogy az elején legalább egy hónapra szabaddá teszed magad a megadott időben és eljössz. Tanulunk, együtt. Ha ez nincs meg, akkor esélyem sincs neked átadni azt a lendületet, azokat az alapokat, amiken el tudsz indulni. Indiában napi gyakorlás mellett kérnek egy hónap elköteleződést. Én csak heti kétszer. Még ez is nagyon kevés, de tisztában vagyok vele, hogy már ezt megoldani is nagy vállalás sokaknál és szerintem ha valamit akarunk, akkor egy hónap nem a világ vége, pláne nem heti kétszer. De gondolj bele, belejössz egy hónapon át! Mondjuk a heti kettő alkalom feltételezi, hogy a két találkozás között is foglalkozol a tanultakkal, legalább nézegeted a sort és fejben jógázol. Azt is ér! De még mennyire. Néha átnézed az ászanák sorrendjét, napközben egy kicsit, amikor eszedbe jut Ujjayi lélegzel. Aztán ha van egy alapod, és egyre önnállóbban tudsz otthon egyedül is gyakorolni, akkor utána akkor jössz vissza, amikor csak szükségét érzed. Én itt vagyok és ha kell segítség mondom. Nem tartok vissza semmilyen tudást. Adom neked, amire éppen szükséged van. De ne függj tőlem és senkitől. Tanuld meg hogyan kell egyedül csinálni. Akkor beszélünk jógáról.

A csoport kell és nagyon jó, de csak az elején. A tanár is kell, nem is akármilyen, de van egy pont, egy szint, ami után senki sem segíthet, sőt nem is tud segíteni. Egyedül kell megoldanod, egyedül kell szintet lépned. Egyedül születsz és egyedül fogsz meghalni is. Sorry, de ez az igazság. Az élet legnehezebb pillanataiban is egyedül vagy. És ez nagyon nehéz. Vagy éppen hogy ez az egyedüllét a legnagyobb lehetőség.

Amikor egyedül vagy, esélyt kapsz az önállóságra. A valódi szabadságra. Arra, hogy amikor már senki nincs melletted, és senki külső visszajelzésére, véleményére nem tudsz számítani, akkor megtapasztalhatod a saját lelked bölcsességét. Olyan ez, mint a reflexek. Senki nem tanulja, hogy hogyan kell vészhelyzetben reagálni. Mégis, amikor egy olyan helyzetbe kerülsz, akkor a tested automatikusan reagál. Bekapcsol a testi intelligenciád. Ezt már ismerjük. Főleg akro jógán remekül lehet hasznosítani, hiszen sokszor van olyan helyzet, hogy az ember már ésszel fel sem fogja melyik testrésze merre áll, mégis a végén pont arra mozdul, amerre kell.

Akkor miért ne lehetne bízni a lelkünk intelligenciájában? Gondolj arra, amikor nagyon egyedül vagy, akkor születnek meg a legőszintébb gondolatok és elhatározások. Akkor van lehetőség arra, hogy találkozz azzal a bizonyos belső hanggal, aki segít és súg. Akkor is, amikor senki másra nem számíthatsz.

károlyi kert

Fotó: Szabó Judit: Károlyi-kert, forrás: maimanohaz.blog.hu

A jógi önálló. Nem függ és nem számít senkire és semmire. Éppen ezért teljesen szabad. A minap amikor esett a hó és olyan furcsa hangulat szállt a városra, este szürkületkor a Károlyi kertnél sétáltam. Teljesen üres volt a park, csöndes, elhagyatott. Olyan volt mint egy mese. “Kaivalya” súgta a belső hang. “Kaivalya” vagyis egyedülvalóság. Ez a jóga szútrák utolsó fejezetének a címe. Teljes egyedüllét, ahol nincs semmilyen érzelem, se jó, se rossz, csak a létezés. Kaivalya, önállóság, amikor önmagadban elég vagy, magadnak, te vagy a Minden. Nem vársz semmit és senkire nincs szükség. Ez a legnagyobb szabadság, moksha, felszabadulás az emberi szenvedés kötelékéből. Hiszen önmagadban is jól vagy, megvagy, egyáltalán VAGY és ha jönnek melléd mások, azokat csak elfogadod úgy, ahogy vannak. Sőt, ha nincsenek vagy elmennek, akkor sem szenvedsz a ragaszkodás, kötődés és az azok elvesztése feletti düh, harag és kétségbeesés miatt. Valóban szabad vagy.

Ha adsz magadnak időt, esélyt az elköteleződésre, a tanulás és a tudás melletti kitartásra, adsz magadnak egy keretet a továbbhaladáshoz, akkor kapsz egy esélyt a teljes szabadságra. Légy önálló, tanuld meg, hogyan jógázol egyedül, tanuld meg figyelni magadat. A legnagyobb szabadság az, ha bárhol és bármikor kigördítheted a szőnyegedet. Sőt, még szőnyegre sincs szükség, hiszen a jóga a lélekben történik. Elég hozzá egyetlen lélegzet. Csoportban még senki sem világosodott meg. Kaivalya.

 

F. Tóth Gabriella © 2014

Elköteleződés – Tapas

Ettől a szótól mindenki fázik. “Nem, én szabad akarok lenni!”, “Nem, engem ne korlátozzon senki!”, “Nem, én úgy akarom csinálni, hogy bármikor tudjak változtatni.”im-a-quitter

Ilyen és hasonló mondatok tolulnak az elmébe, amint meghallja ezt a szót. A szabadság korát éljük, mindenki azt mond, gondol és csinál, amit akar. Miért kellene elköteleződni?

Manapság senki sem akar elköteleződni. Fehér hazugságokkal bástyázzuk inkább körbe magunkat egy állásinterjún, vagy egy kapcsolatban, amikor a szándékunk komolyságáról kérdeznek. Vagy kibújunk ügyes frázisokkal a direkt kérdések elől vagy fenntartunk egy látszatot, hogy talán igen, talán veled vagyok, talán kitartok itt ennél a cégnél, talán hűséges maradok, de belül végüg őrizzük a magunk kis féltve őrzött függetlenségét. (Mintha egyébként az elköteleződéssel sérülne a függetlenségünk…na ez is megérne egy misét.) Persze nem hibáztatok senkit, az egész világból ma ez árad. Állandó bizonytalanság és kiszámíthatatlanság. Persze, hogy mindenki próbálja védeni a saját maga kis érdekeit, a belső bástyáit és őrizni a kincseskamrát.

Aztán nézzük meg hogy alakul körülöttünk a világ. Emberek egyik napról a másikra felmondanak a munkahelyükön, egyik napról a másikra felbontanak egy kapcsolatot, mert a titkos listán, amiről mi nem is tudtunk talán kipipáltuk náluk az utolsó pontot. Nem jönnek többet a jógaórára, mert valami nem úgy működik, valami nehézségbe ütköztek, már nem úgy történnek a dolgok, ahogy ők szeretnék. Nincs kedvük szenvedni, a nehézséggel megküzdeni, hisz van elég bajuk a jógaórán kívül is.

A jóga egyik fontos tétele a tapas, vagyis önfegyelem. A szónak számos értelme van, ezek között szerepel még az aszkétizmus is. Számomra a legkedvesebb jelentés a szótőre visszavezetett tap pat, vagyis “hőt alkalmazni”. A hő hatására valami kiég, valami gyökeresen megváltozik. Az agyagból porcelán lesz, amire festeni lehet. A nagy nyomástól a szénből is gyémánt lesz. Az átalakulást nem lehet megúszni energia és időbefektetés nélkül. Nem lehet megúszni kellemetlen pillanatok és “na most hagyom abba” érzetek nélkül. De, aki kitart, annak a jutalma, ahogy a jóga fogalmaz egy olyan test, amely tűzből van és olyan ellenálló, hogy nem fog rajta sem a betegség, sem a halál.

“Azok, akik elnyerték a jóga tűz formálta testét, többé nem szenvednek betegségtől, vénségtől vagy haláltól.” (Shvetasvatara Upanishad II.12.)

body of fire

Ezt mindenki szeretné. Te is, nem? De kész vagy e megtenni az oda vezető utat? Kész vagy e döntést hozni?

Tapas. Kitartás, állóképesség, elköteleződés. Ezek nélkül nem lehet haladni a jógában. Érteni ezt könnyű, csinálni nem könnyű. Szerintem a jóga, ami nálam, hogy világos legyen, nem heti néhányszori aktív testmozgást és légzést, meg spiri frázisokat jelent, hanem azt, hogy emberi kiteljesedés, a bennünk rejlő lehetőségek teljes megvalósítása, tehát a jóga azzal indul, hogy hozol egy döntést. Igen. Legyen. Ezentúl csinálom, tapasz-talok. Tapas, vagyis kitartással csinálom, amit csinálok. Elszántan, tántoríthatatlanul.

Ilyen értelemben lehet bármi jóga, amivel eggyé válsz teljesen, és amiben úgy érzed önmagad vagy. Jóga lehet tehát, ha kemény munkával valami újat tanulsz, jóga lehet, ha karrierváltásba kezdesz és kitűzöd célul, hogy megtalálod, és azt fogod tenni, ami a Te személyes küldetésed. Jóga lehet az is, hogy most anyaként feloldódsz a gyereked iránti odaadásban. Jóga lehet az is, hogy teszel másokért, egy ügyért, véghezviszed a személyes küldetésedet, hogy jobb legyen körülötted a világ. Akinek van missziója, azt nem kell többé megmenteni. Az nincs többé elveszve.

Inspirálóak az ilyen emberek. A nagy művészek, zenészek, színészek, híres emberek, a Ted előadók. Az eredményeik vonzóak, a kitartásuk tiszteletreméltó, mégis, tudnak annyira motiválni, hogy összeszedd magadban is a kellő elszántságot?

Ha jógázni akarsz, akkor csak úgy érdemes, hogy választasz magadnak egy tanárt és annál egy jó ideig kitartasz. Akkor is, ha nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy te szeretnéd vagy ahogy elvárnád. Ha bevállaltad, ha döntöttél, akkor tapasz-talj. Legalább egy néhány hónapig. Ne váltogasd a tanárokat, stílusokat, úgy nem mész semmire sem. A jó munkához idő kell. A koca jóga szerintem semmire sem jó. A tapasztalás magában foglalja a jó és a kevésbé jó élményeket.

Sticking out tongue

Gondolj arra, hogy a gyerek is néha elviselhetetlenül rossz a szülő számára, de a szülő mégse dobja ki. Te is lehetsz szörnyen elviselhetetlen a tanárod számára a lustaságoddal, az értetlenségeddel, a figyelmetlenségeddel, a sok beszéddel. De ő, ha igazi és szeretettel dolgozik veled, akkor nem fog kidobni. Végignézi, hogy hogyan tudatosodik a tested, hogy hogyan fejlődik a tudatod, hogyan leszel egyre kifinomultabb az ászanáidban, hogyan talál meg egyre természetesebben a meditatív helyzet. Ez egy folyamat. Ehhez türelem kell és kitartás, elszántság, tapasz mindkét oldalról.

Ha egy olyan tanárt találsz, aki érdekes, izgalmas, megbízható a számodra, akkor merd letenni mellette a voksodat. Merj elköteleződni. Hisz ő is elköteleződik melletted. Mindig ott lesz, hogy tanítson, mindig adja neked az idejét és a figyelmét. Az igazi tanár nem fog mindig a kedvedben járni, nem fog mindig olyan dolgokat csináltatni veled, amihez kedved van. Így nem lenne értelme a tanulásnak. Így nem adna neked lehetőséget a súrlódásra, a tűz csiholására, a fejlődésre.

shifu kick panda

Nekem ilyen tanáraim voltak. Nem kíméltek. Néha legszívesebben elfutottam volna, de mindig ott maradtam. Akkor is ha kemények voltak, vagy nem értettem egyet velük. Mindig azt, amire szerződtünk, azt az időtartamot letöltöttem mellettük. Én ilyen vagyok, ha valamit elkezdek, azt végigcsinálom. Ilyen vagyok veletek is. Aki jön, azzal maradok. Aki tapasz-talta mellettem az átalakulást az tudja, mit kapott itt. Maradok, de ezentúl csak azzal, aki kitart és kész tanulni.

A kérdés csak ennyi: Jössz velem?

 

F. Tóth Gabriella © 2014

 

 

Télűző hideg-meleg gyorsvacsora

Ennél egy jót, de nincs sok időd, erőd már este főzni? Viszont eleged van a vajaskenyér, sajt, tea kombóból? Kint meg esik a hó és olyan nyomasztó a tél? Inspirálódj a következő receptből.

Ez a recept főleg a Vata és a Pitta típusok számára lesz kiegyensúlyozó, Kapha típusoknak viszont estére különösen laktató. Az egyik fő összetevője az avokádó, tulajdonképpen gyümölcsnek számít, viszont nehézsége, olajossága, krémes állaga miatt nagyon kaphás minőségeket hordoz magában (föld és víz), bár egy kis fokhagymával, kurkumával, esetleg picit több feketeborssal vagy egyenesen chillivel ki lehet egyensúlyozni ezt a hatást és akár Kapháknak is belefér egy-egy ilyen finomság főleg száraz és meleg pirítóssal. Ha a Kapha dosha dominál benned, akkor talán érdemes lesz kihagynod az olajat a krémből és minél inkább a száraz és meleg minőségeket erősítve nagyon kevés olajat használj a gombához is.

A múltkor az Oktatóképzésen az egyik diák keresztkérdés elé állított: a gomba akkor most növény vagy állat. Hát a válaszadást meghagynám a biológusoknak. Ez számomra nem lényeges, én szeretem őket és nem találok ebben semmi hibát. Talán annyi fontos, hogy ayurvédikus szempontból a gombák egyre nagyobb figyelmet kapnak. Ugyan sokáig tamaszikusnak tartották őket a jógik, de újabban az ayurvédában az a nézet, hogy a gombafélék nagyszerű fiatalítószerek (vajikarana), magas tápértéküknek köszönhetően kiválóan erősítik a testet, segítenek táplálni a szöveteket, növelve a testsúlyt és feltuningolják az immunrendszert. Nedves, hűvös és igen tápláló tulajdonságaik miatt tehát nem a Kapha kiegyensúlyozás főszereplői, viszont a Vata és a Pitta dosha kiegyenlítéséhez tökéletesek.

A fokhagyma szintén alapvetően tamaszikus, de mégis van szerepe a gyógyításban is. Tehát megint az egyensúlyon és a helyes arányokon van a lényeg. A gombák is még mindig sokkal kevésbé tamaszikusak, mint például a vörös húsok, és megfelelő fűszerezéssel az emésztésük is könnyedebb.

Ha pedig gomba, akkor feketebors. A kettő nálam valahogy elválaszthatatlan. Ha gombát főzök, akkor biztos, hogy az első dolog a feketebors lesz, amit hozzáadok. Fenséges a két íz találkozása, már az olfaktív élmény is elbűvölő, ahogy a forró sercenésben egymásra kattannak a kalapos gombanők és a hetyke kis borslegények. Na, de vissza a főzéshez, nem szerelmes a szakácsnő éppen ezért még nagy trükk volt a kis esti lakomámban, hogy a sót is a végén adtam hozzá, főleg a gombához. A Maldon só, szerintem a világ egyik legfinomabb sója. Nagy piramisszerű kristályokból áll és külön élvezet rámorzsolni a grilezett vagy hasonló ételekre.

Na, de hogy a Vata szélvész gondolataimat összekapjam. Tehát ebben az egész vacsorában az a lényeg, hogy van benne nyers is meg főtt is, gyorsan elkészül, de mésgis mivel az egész több részből jön össze, ezért minden falatot meg kell komponálni ez pedig elvezet a tudatossághoz. Kézzel kell kenni, szórni, pakolni, morzsolni, az ujjadat megnyalni, amitől egészen elemi érzés lesz az evés. Én az egykori IBS-es el se tudom hinni, de ott voltam a konyha közepén és mint egy gyerek toltam magamba a finom falatokat élvezkedve mint egy igazi food lover.

Na nézzük, akkor hogyan is készül a hideg-meleg őrület.

gomba, avokádó, ayurvéda, főzésHozzávalók:

  • 1 avokádó
  • néhány csepp lime
  • laskagomba
  • lilahagyma
  • teljeskiőrlésű kenyér (pl. napraforgós tönkölykenyér)
  • dióolaj
  • kendermagpor

fűszerek:

  • feketebors
  • őrölt kömény
  • só (Maldon)
  • kurkuma
  • curry (Madras)
  • fekete mustármag
  • sáfrányos szeklice
  • fokhagyma (szárított vagy friss)

Hevítsd egy kis étolajat a serpenyőben. Add hozzá a sáfrányos szeklicét, a fekete mustármagokat, hagyd azokat egy kicsit pattogni, majd jöhet a kömény. Add hozzá a lilahagymát (vékony karikák) és a szárított (vagy nyers) fokhagyma szeleteket (max egy fél cikk fokhagyma vagy ízlés szerint). Picit engedd őket összeérni, de még mielőtt nagyon sülne a hagyma, tedd hozzá a vékony szeletekre tépett laskagombát. Add hozzá a feketeborsot, és fontos még NE adj hozzá sót!

Közben készítsd el az avokádó krémet. Törj össze egy avokádót. Adj hozzá a lime levét, hogy megmaradjon a szép zöld színe. Tegyél hozzá kurkumát, egy kis curry-t, ha akarod akár chillit vagy gyömbért (pl. Kapha típusoknak). Én még tettem hozzá egy kis kendermagport is, hogy még táplálóbb legyen a fázós Vatámnak. Dióolajjal összevegyítettem és jól eldolgoztam.

Közben figyeld, hogy a gomba már el is készül. Ne hagyd kihűlni. Tedd meleg helyre, ha már levetted a tűzről (pl. radiátor). Mehetnek be a kenyerek a pirítóba!

Ha minden összeállt, egyenként kezdd el gyártani a falatkákat:) Ügyelj arra, hogy a kenyér mindig meleg legyen!
Nyammm. Ilyen finomságokkal gyorsabban eltelik a tél.
Jó étvágyat!

Yoginigabi © 2014