Jóga gyakorlás kategória bejegyzései

Breath of the butterfly

Hogyan tedd még hatékonyabbá a jógagyakorlást a lélegzettel?

A jóga és a lélegzet témakörben már kismilliárd cikk született, mégis oly kevés jógást látok, aki valóban érti, érzi és műveli a lélegzet művészetét. Igen, ez egy művészet, egy része elsajátítható gyakorlati készség, bárki megtanulhatja, de érzéssel lélegezni, az már művészet. Hatásában is az ilyen jóga ászana gyakorlás egyre jobban fog hasonlítani egy művészi, kimunkált és precíz mozdulathoz, ahol minden egyes apró rezdülésnek jelentősége van.

Az ilyen “pránából szőtt” ászanák szimbolikusak, harmónikusak és megnyitják benned az utat a mélyebb tudás felé. Gondolj bele, hogy az ászanák sokszor oly beszédes neveit is csak egy ilyen meditatívabb pózban fogod megérteni. Ha nem mindig csinálod, hanem megtanulsz hallgatni. Meghallani a saját lélegzeted szavát.

A jóga alaptétele, mely szerint a lélegzet az összekötő kapocs az elme és a test között, a pszichoszomatikus oda-vissza hatás alapvető eleme. Közismert anatómiai tény, hogy a lélegzet egyaránt kapcsolódik az érző (tudatosan befolyásolható) és a vegetatív (tudatosan nem befolyásolható) idegrendszerhez. Éppen ezért a lélegzéssel valóban átkódolhatjuk azokat a vegetatív működéseinket is (pl. bélperisztaltika, hólyagidegesség, vérnyomás, stb.), amikre egyébként nem sok ráhatásunk van. De hogyan?

Hogyan lesz a lélegzet valóban ilyen átalakító erejű?

Elég az, ha ismételgeted magadban, hogy belégzés-kilégzés? Nem. A légzést tanulni kell. Ez a fajta lélegzet nem magától értetődő.

A jógagyakorláshoz használt Ujjayi lélegzetet tanulni kell. Ez az első feladata egy kezdő jógásnak. Fontosabb mint az ászana? Igen. Fontosabb. Miért? Azért mert csak ez a fajta lélegzet lesz elég intenzív ahhoz, hogy a fizikai testben a vázizmok mellett még a belső szervekre is hasson, és csak ez a fajta lélegzet fogja meghozni a valóban átalakító erejű meditatív élményt.

Miért pont az Ujjayi?

Az ászanák természetüknél fogva radzsaszikusak, a mozgásról, az energiáról szólnak. A céljuk, hogy a blokkolt, beszűkült fizikai csatornákban (erek, belek, idegpályák, nyirokerek stb.) és energetikai csatornákban az áramlásokat (vér, nyirok, testnedvek, ideg, prana stb.) akadálytalanná tegyék. A csatornák megnyílásához először fokozni kell a szimpatikus (stressz) hatást. Ebben tökéletes partner az Ujjayi légzés.

Az Ujjayi (jelentése: fel diadalmasan) szó szerint felfrissít, ha jól végezzük. Növeli a vérnyomást, fokozza a szív aktivitását, olyan hormonális folyamatokat indít be, amelyek mozgósítják a test erőtartalékait. Felvillanyoz és felpezsdít. Az Ujjayi hatására a tüdő alsó részébe több oxigén jut, s mivel pont itt a legjobb a tüdő vérellátása, a megnövekedett oxigéncsere miatt megnyílnak a légutak, minden aktívabb kifújás után pedig egyre nagyobb mennyiségű friss levegő tud beáramolni és ettől az egész szervezet felpezsdül.

Teljes jógalégzéssel, vagy hasi légzéssel nem tudjuk elérni ezt a hatást. Mind a kettő laza hassal dolgozik, és alapvetően nyugtató hatású. Másrészt bizonyos ászanákban (pl. erőteljes hátrahajlások, ahol a hasfal nyúlik illetve erőteljes csavaró pózok) kifejezetten lehetetlenség így lélegezni. Ez utóbbi két légzéstípus tehát nem az ászanákhoz való, hanem inkább vagy a ráhangolódáshoz vagy a shavasanához. Azt is mondhatnánk, hogy a teljes jógalégzés a reggeli felkelő nap csodája, egy kellemes kezdés, az Ujjayi a napi aktivitás és küzdelem harcostársa, a hasi légzés pedig a nap végi lecsendesedés, amikor végre regenerálódhatunk.

Hogyan működik az Ujjayi?

Az Ujjayi lélegzet egy rekeszizomlégzés (egészen pontosan thoracikus-diaphragmatikus légzés), amely a mellkas alsó és a has felső részét mozgatja csak, miközben a mellkas felső része és a has alsó része mozdulatlan marad. Nem a torokkal csináljuk, félreértés ne essék és nem is erőltetjük. Ettől még hangos, hiszen a megnövekedett sebességű levegő ahogy átsuhan a hangszálaknál egy mélyről jövő, jellegzetes zúgó hangot ad. De megint, nem Te adod a hangot, hanem a levegő természetes mozgása. Ahogy Eckhart Tolle mondaná: “Az élet a táncos, Én vagyok a tánc.” Csak hagyd, hogy megtörténjen.

Az Ujjayi titka, hogy a köldök környékéről gondolkodj és ne a torokból. Csak segítsd, hogy a levegő intenzíven áramoljon ki-be, gyakorold a “táncot”, a hullámzást, de ne akard torokból megmondani a magadét, abba csak szó szerint bele fogsz szédülni.

Ezt a természetes folyamatot nagyon könnyen megsegítheted. Minél “mélyebbről”, vagyis intenzívebben tolod ki a levegőt, annál aktívabb és teljesebb lesz a következő belégzés. Hiszen a belégzés természetes, azon semmit sem kell erőltetni, mert a nagyobb nyomású külső térből a kisebb nyomású tüdő felé természetesen áramlik be a levegő. Kifújni a levegőt viszont izommunkát igényel. Helyet csinálni valami újnak strapás, de megéri. Csak így tudnak belépni a dolgok, maguktól, egyszerűen.

Mivel a rekeszizom kilégzéskor ellazul, pont ilyenkor kell használni a lélegzet távozását segítő járulékos izmokat: a haránt hasizmokat és a bordaközti izmokat. Ez a mély hasizommunka (természetesen létrejövő Uddiyana bandha) olyan aktív masszázst ad a belső szerveknek, amire esély sincs egy normál légzésnél vagy egy hasi légzésnél. Ha a tükörben nézed a bordák alsó részei úgy fognak mozdulni fel és le, mint egy lepke nyíló és csukódó szárnyai. Az érzés is felemelő lesz, még ha az első szárnycsapások fáradságosak is. Kezdőknek gyakran furcsa helyen lesz izomlázuk a jóga után, hiszen évek óta először használják talán a bordaközi izmaikat. De a munka gyümölcse sem marad el, hisz ezzel az intenzív légzéssel hatékonyan megmasszírozhatók olyan mélyen bent levő szervek is mint a vese.

Csak tégy egy próbát!

Fejenállás után, amikor babapózban pihensz, próbáld ki, hogy mély ujjayival nagyon intenzíven lélegzel. Érezni fogod, ahogy a tested pulzál. Életre kel az ászana. A merevség, a mozdulatlanság a monitoron megjelenő hosszú egyenes vonalhoz hasonlatosan sosem az élet jelei. Márpedig a jóga lényege az élet. A lélek. A lélekzet.

A légzés Ritmusa

De a tánchoz nemcsak megfelelő izomzat kell, hanem ritmusérzék is. Ha minden ászanában, függetlenül annak nehézségi fokától, tudod tartani ugyanazt a ritmust, akkor nyert ügyed van. Fel fogod tudni venni a tempót az élet eseményeivel is. Ez az a ritmikusság, ami valóban edzést hoz az idegrendszernek és javítja a stressz rezisztenciádat a jógaszőnyegen túl is. Ha egy intenzívebb megterhelés (pl. fejenállás vagy dhanurasana) után mint a gyalogbéka kifekszel, akkor nemcsak a kecsességedet veszted el, de a megtermelt energiát is.

Márpedig a jóga lényege a konzerválás és az energiatakarékos működés. A fújtatás, kifulladás, szájon át légzés mind sokkal fárasztóbb és megterhelőbb mint a folyamatos egyenletes légzés. Arról nem is beszélve, hogy tudat alatt ezekkel a fizikai összeesésekkel azt a kódolást erősíted magadban, hogy gyenge vagy és erőtlen, nem bírod a sors próbáit.

És hogy milyen hosszú legyen egy-egy ki-be légzés? Kezdésnek javaslom a min. 3-4 másodpercet (tehát egy teljes lélegzet összesen 6-8 másodpercig tartson), végig kizárólag az orron át, tehát így egy perc alatt kb. 10-szer/8-szor fogsz lélegezni a megszokott átlag nagyjából 18-20 légzés/perc helyett. Lesznek olyan pózok ahol ez nagyon rövidnek tűnik (pl. előrehajlások), míg más pózokban (pl. nehéz karon egyensúlyozás, vasisthasana) ez a 4-4 másodperc is egy végtelenséget jelent majd. De itt kezdődik a jógi. Tudod e magadat és az elmédet kordában, igában tartani? A jóga, a jó iga.

Légzés -mozgás összehangolása

Végezetül ha már megedzetted izmaidat a lélegzet eme csodás táncához és megtaláltad a ritmusodat is, akkor már arra is érdemes figyelned, hogy a mozdulatod pontosan kövesse a lélegzetedet. Húzd ki egészen a mozdulataidat, ne kapkodj, ne csapd magad, engedd, hogy a be-kilégzés hatására megérezze a tested a kiterjedés és összehúzódás során neki kiszabott végső határokat, találd meg a két végletet, hisz csak aközött fogod elérni az egyensúlyt középen.

Ha így mozdulsz, az kifelé egy kecsességet, művészi igényességet ad a mozgásodnak, egyfajta finomságot, befelé pedig nagyon hatékonyan és kíméletesen dolgoztatja az izmaidat, amelyek ennek a folyamatosan a határait kereső hullámzó mozgásnak köszönhetően egészen az inas végeikig megnyúlnak és erősödnek, minőségi és szívós izomzatot eredményezve.

 A Lélegzet felemeli a Lelkedet

Lélegezni csodálatos dolog! Kapj Te is szárnyra, mint a bordakosár lepkéje és tapasztald meg milyen magasságokba tud eljuttatni a lélegzet ereje. Sok sikert kívánok!

 

Namaste,

 F. Tóth Gabriella (Yoginigabi) © 2014 Minden jog fenntartva. 

 

 

Vata yoga

Vata jóga – Ayurvédikus gondolatok a Vata dosha kiegyenlítésére

A korábbi írásban már volt szó arról, hogy mit is értünk a doshikus kiegyenlítésen. Ma nézzük meg, hogy hogyan is lehet egyrész instant, tehát azonnali módon, másrészt általánosságban kiegyenlíteni a kibillent vagy megnövekedett Vata doshát.

A Vata doshánál is meg kell ismételni azt, amit már korábban említettünk, hogy:

  1. egyrészt a Vata dosha mindenkiben megvan, így mindenkiben időlegesen elborulhat a Vata dosha egynsúlya (pl. különösen őszi szezonban, száraz, szeles, hűvös időben), ilyenkor lesz szükség az instant kiegyenlítésre,
  2. másrészt a Vata dosha többlettel rendelkező alkatú embereknél (Vata dosha Prakriti) fontos lesz, hogy általában a gyakorlásuk és életmódjuk olyan elveket kövessen, amelyek mellett a Vata dosha egyensúlya hosszú távon is fenntartható.

Ennek fényében nézzük meg először, hogy mik a Vata dosha kibillenésének általános tünetei, majd nézzük meg, hogy a Vata dosha prakritivel rendelkezők általános gyakorlására milyen elvek vonatkoznak.

 

Instant Vata dosha kibillenés

A Vata dosha kibillenésének tünetei – avagy mikor tudjuk az Ayurvédikus jógában, hogy most éppen Vata kiegyenlítésre van szükség doshikus alkattól függetlenül.

  • A Vata dosha kibillenése tipikusan szezonális lehet ősszel vagy akár hidegebb, szelesebb, szárazabb változékonyabb téli napokon.
  • A másik eset az, ha az életmódunkból következően Vata tüneteket tapasztalunk magunkon és ez a változás olyan mértékű, hogy észlelhetően zavart vagy kellemetlenséget okoz a mindennapjainkban. Ezt okozhatja például rendszertelen táplálkozás, csapongó életmód, napirend, sok utazás, kapkodó “szeles” időszak az életünkben, amikor sok és gyakran változó ingernek vagyunk kitéve sok változás közepette.

 

Az Ayurvédikus jóga tehát azt javasolja, hogy ha a következő tüneteket észleljük magunkon, akkor kezdjünk rövid távon Vata kiegyenlítő gyakorlatokba:

  • álmatlanság, rémálmok
  • emésztési zavarok, különösen székrekedés, aranyér, gázosodás, puffadás
  • idegrendszeri problémák, nyugtalanság, depresszió
  • időzavar, kapkodás
  • emlékezetkiesés, memóriaproblémák
  • ízületi fájdalmak, idegi nyilalló fájdalmak, reumatikus tünetek
  • száraz torok, torokkaparás, száraz és töredezett bőr és haj
  • görcsök, rángások

Mit lehet tenni ilyenkor?

Elsősorban nézzük meg a Vata kiegyenlítésre vonatkozó Ayurvédikus életmód és táplálkozási tanácsokat dióhéjban, majd a jóga ászana gyakorlatokat.

 

Őszi kiegyenlítés az Ayurvéda szerint

Ezek a tanácsok különösen jól jönnek az őszi időszakban, amikor a Vata dosha megnövekszik a szervezetben és ha nem tud kiürülni a testből, akkor könnyedén megzavarhatja a másik két dosha működését is. Ez a Vata erősödés negatívan befolyásolhatja az immunrendszert és a belső szervek működését, amelynek következtében a test megbetegszik.

Általános Ayurvédikus elvek az őszi Vata kibillenés és bármely instant Vata kibillenés kezelésére

Az Ayurvéda a Vata hideg, száraz, érdes és változékony minőségével szemben, illetve annak kiegyenlítésére pontosan az ellentétes minőségeket javasolja. Tehát: melegítést, olajozást, hidratálást, és nyugalmat.

 

Ilyen módszerek lehetnek a következők:

  • olajos masszázs, önmasszázs a reggeli tusolást követően illetve lefekvés előtt
  • olajos öblögetés
  • ghí orrbacseppentése
  • rendszerezett életmód, szisztematikus napirend kialakítása,
  • kerüljük az utazást és a váltakozó impulzusokat
  • kerüljük a túlmozgást, az extázis élményeket (pl. kicsapongó esti bulik helyett inkább keressük a nyugalmat, a nyugodtabb mozgásformákat pl. jóga)
  • feküdjünk le korábban és aludjunk hosszabban.

 

Táplálkozási elvek dióhéjban:

  • keressük a meleg tápláló ételeket
  • főtt ételt együnk és hanyagoljuk a hidegtálakat, szendvicseket, salátákat
  • együnk enyhén csípős, olajosabb, zsíros ételeket, sok vajat, tejterméket
  • ételeink elkészítéséhez elsősorban gyökereket, föld alatt vagy földhöz közel nőtt zöldségeket használjunk (pl. padlizsán, krumpli, tök, sütőtök, répa, retek stb.)
  • keressük általában az édes, sós és savanyú ízeket és az enyhén csípőset
  • az ételünk legyen zaftos, leveses, semmiképpen sem száraz (egytálételek előnyben)
  • ha nagyon bizonytalannak érezzük magunkat, akkor érdemes kiadósabb meleg reggeliket készíteni (pl. tojásrántotta, melegszendvics, meleg kenyér sok vajjal, meleg zabkása)
  • használjunk bátran és bőségesen melegítő fűszereket, amelyek az emésztést is fokozzák: kömény, szerecsendió, bors, kurkuma, fahéj, szegfűszeg, mustármag stb.

 

Jóga gyakorlatok a Vata kiegyenlítésére – Ayurvédikus jóga

Nézzük meg mire kell figyelni a jógagyakorlásunkban akkor, amikor a Vata dosha kiegyenlítéséről van szó. Két esetet veszünk figyelembe, azt amikor elmész egy csoportos, vezetett jógaórára és amikor otthon gyakorolsz.

Az első és legfontosabb kihangsúlyozni, hogy az Ayurvédikus jógában nemcsak a gyakorlatok számítanak, hanem az összhatás.

 

Amit keress egy csoportos órán:

Nagyon fontos lesz tehát, hogy ha egy csoportos órára mész, akkor olyan tanárt válassz, aki megnyugtató, nem diktál túl gyors tempót, precíz és ezzel ösztönöz az intenzív összpontosításra. Az óra stílusa legyen erőteljes, lassú erőkifejtésre épülő.

Amit mindenképpen kerülj:

Gyors tempójú, “repülős” jóga, ahol alig tartasz meg egy-egy ászanát és máris át kell menned a következőbe, ahol nincs túl nagy fókusz a légzésen így a lélegzet könnyen lihegőssé változik a gyors és dinamikus gyakorlatok egymásutánjában. Kerüld ilyenkor a csak vagy jórészt hátrahajlításra épülő órákat. Az sem túl hasznos a Vatának, ha zenére megy a jógaóra, mivel csapongó elmeműködésével könnyen a zenére fog mozogni, és inkább “táncolni” kezd, mintsem, hogy a lélegzetét és a belső folyamatait figyelje. Ez akár fokozhatja a sérülés lehetőségét is.

 

Otthoni gyakorlás:

A Vata jóga gyakorlására a stabilitás legyen a legjellemzőbb. Minél közelebb van egy gyakorlat a földhöz, annál inkább a földes elemet hozza be a gyakorlásba, ami a Vata éteri és levegős minőségeit kiegyenlíti. Azonban nem lehet végig csak földelni a Vatát, a föld ugyanis hideg és nedves, amit a Vata nem bír. Neki meleg és nedves, izzasztó gyakorlásra van szüksége, ahol jól bemelegszik és aztán abból tud nyújtani. A Vata típusú ember ízületei különösen hajlamosak a bemerevedésre, és nem fog rajtuk segíteni, ha csak nyugtató, nyújtó gyakorlatokból áll egy jógaóra, vagy egy gyakorlás. Szükségük lesz erőteljes izomfejlesztő gyakorlatokra is, mint pl. chaturanga dandasana, vagy fekvőtámasz, ennek egyszerűsített verziói és jót fog tenni a lassabb tempóban, de annál erőteljesebb izommunkából végzett Napüdvözlés is.

A Vata jóga tehát legyen izzasztó, nagyon erőteljes izzomunkát és koncentrációt igénylő (pl. állópózok, virabhadra I, virabhadra II, erőteljes egyensúlyozó pózok, úgy mint Virabhadrasana III, ardha chandrasana, utthita hasta padangusthasana és társai). Nagyon jót tesznek továbbá a földön végzett hátrahajlások (pl. bhujangasana illetve shalabhasana), ugyanakkor óvatosan a kifejezetten extrém, különösen állásból történő hátrahajlásokkal. Itt külön megjegyezném, hogy a mostanság oly divatos “drop back”, vagyis az állásból hídba lehuppanás, kifejezetten Vata kibillentő lehet, pláne ha egymás után többször ismételjük.

Előrehajlások előnyben, tehát paschimottanasana, janu shirshasana és gyakorlatilag az összes előrehajlás nagyon Vata kiegyenlítő, viszont ahogy már említettem figyelj arra, hogy ne csak ebből álljon a gyakorlásod, hanem erőteljes izomfejlesztő gyakorlatok és ászanák előzzék meg ezeket az előrehajló jóga pózokat.

A Vata gyakorlásból sem maradhat el a csavarás és azt követően javasolt végezni a szélhajtó gyakorlatokat és a hasizomgyakorlatokat. Így biztosíthatjuk, hogy a csavarással a vastagbélbe kerülő (Vata székhely) gázok a szélhajtó gyakorlatok során megfelelően ürülni fognak és ezáltal csökken a testben a Vata minőség.

A fejenállás és a gyertyapóz jót tesznek a Vata lecsillapítására, érdemes őket Vata kiegyenlítésnél ebben a sorrendben alkalmazni.

A gyakorlásod végén mindenképpen tarts egy hosszabb és meleg shavasanát, tehát meglegítsd magad pokróccal, hogy kényelmesen, akár 15 percen keresztül is tudj pihenni. A Vata gyakorlás elengedhetetlen eleme lesz a Pranayama, egyrészt végig a gyakorlás során fontos használni a mély Ujjayi lélegzetet, a gyakorlás végén pedig végezz legalább 10 perc pranayamát (különösen anuloma vilomát vagyis váltott orrlukas légzést).

 

Vata típusú emberek jógája

A Vata típusú embereknél a fentiek figyelembe vétele mellett az általános elvek közé kell tartozzon a rendszeres gyakorlás. A Vata típusú ember lehet a legjobb és a legrosszabb jógás egyben, mivel teste alapvetően a jógára van kitalálva (vékony, inas, izmos, szálkás, rugalmas), de ha nem mozog, akkor könnyen berozsdásodik. A Vata típusú ember tehát az Ayurvéda szerint az az alkat, aki lényénél fogva jógára ítéltetett élete végéig. Vata típusúaknál az ászanagyakorlás elhagyhatatlan, ha csak belső, meditatív gyakorlást végzel Vata Prakritivel, akkor könnyen “elszállhatsz” és akár komoly idegrendszeri problémák is előjöhetnek (skizofrénia, bipoláris zavar stb.).

Tehát, ha Vata típusú alkat vagy, akkor fektess nagyon nagy hangsúlyt a legalább heti háromszori jógázásra, ami legyen erőteljes, az izomzatodat (különösen a karokat és a lábakat) megedző, kevésbé dinamikus, de annál inkább átlélegzett és elmélyült, komoly koncentrációt jelentő gyakorlás. Figyelj arra is, hogy a gyakorlás ne fárasszon ki nagyon, tehát egy átlagembernél elég mondjuk a heti 3x 45 perc/1 órás gyakorlás is. Kerüld viszont a hirtelen nagy megterheléseket. Figyelj még arra is, hogy a testedet a gyakorlásoddal melegítsd fel, ne pedig külső mesterséges hőforrásokkal. Ez az utóbbi kimeríti a szervezetedet és megterheli a szívedet. Vata típusoknál fokozhatja a leépítő folyamatokat és a test fogyását.

Összegezve tehát: A Vata instant kiegyenlítésre és a Vata Prakritivel rendelkezők jóga ászana gyakorlására egyaránt jellemző lesz, hogy az ilyen ászana és jóga gyakorlás legyen (belülről) melegítő, erőteljes, tartalmazzon intenzív Pranayamát és nyugodt környezetben, bíztató hangulatban teljen.

 

F. Tóth Gabriella © 2014 MInden jog fenntartva.

 

VPK balance

Mit jelent az, hogy a jógagyakorlás Vata, Pitta vagy Kapha kiegyenlítő?

A korábbi blogbejegyzésben már megosztottam veletek, hogy mit is értek az ayurvédikus jóga fogalmán. A mai bejegyzés tovább visz minket ahhoz, hogy konkrétan mikor szükséges a jógagyakorlásban valamiféle változtatás és hogyan is értelmezzük azt, hogy egy jógagyakorlás dosha kiegyenlítő.

Először ehhez nézzük meg röviden, mi is az a dosha, mi a Prakriti és mit kell rajta kiegyenlíteni?

A dosha elsősorban egy olyan biológiai erőt jelöl, amely felelős és amely beindítja a test és benne a szervek különféle funkcióit. A dosha másodsorban úgy is használatos, mint egy jelzés arra, hogy milyen is valakinek a természete, vagyis a Prakritije. Nézzünk példákat mind a kettőre.

A dosha mint biológiai erő és a jógagyakorlás

Először nézzünk néhány példát a doshák mint biológiai erők, testfunkciók működésére.

A Vata dosha felelős a kiválasztásért, az emésztés végén a szárításért, szétválasztásért, a testben történő áramlásokért (pl. véráram, légáram – oxigén áramlása, idegi impulzusok), és általában a testből az anyagok távozásáért (pl. széklet, gázok stb.), valamint az egyensúlyérzékért és az irányok érzékeléséért. Székhelye a testben a vastagbél.

A Pitta dosha felelős a biológiai átalakításért, a vér összetételéért, a test hőháztartásáért, a hormonrendszer működéséért, a méregtelenítésért, az emésztésért, a felfogóképességért, a látásért és a tápanyagok bontásáért, feldolgozásáért. Székhelye a máj.

A Kapha dosha funkciója az összetartás, a test stabilitásának biztosítása (csontok erőssége, izomzat fejlettsége útján), a sejtállomány fenntartása, a kenés, hidratálás és az olajozás (pl. ízületek, bőr hidratáltsága).

Ezek az erők tehát minden testben, vagyis mindenkiben hatnak, így ha azt érzékeljük, hogy probléma van pl. a látásunkkal, akkor könnyen kikövetkeztethetjük, hogy szervezetünkben a Pitta dosha működésében zavarok álltak be, így azzal kell foglalkoznunk. Ezek a zavarok általában a doshák felhalmozódásából, erejük növekedéséből erednek, tehát ennél a példánál maradva például arról lehet szó, hogy az utóbbi időben azért romlott a látásunk, mert sokat idegeskedtünk, kapkodtunk, haragosak voltunk, türelmetlenek és túlhajtottuk magunkat a munkában. Így a megoldás egy ideiglenesen Pitta kiegyenlítő jógagyakorlás lesz függetlenül az általános doshikus alkatunktól.

Az ilyen jellegű kiegyenlítés tehát akkor alkalmazandó, amikor egy vikriti, vagyis a természetestől eltérő, elhajló állapotról, vagyis egy kezdődő beteg állapotról van szó.

A másik lehetséges alkalom az instant dosha kiegyenlítésre az éghajlati változás, különösen évszakváltásokkor. Jellegzetesen magyaros tünet a frontérzékenység, ezért sokszor hülyének néznek minket a külföldiek, pedig jól érezzük, hogy a természet változása igenis kihat a szervezetünkre. Az éghajlat változásai befolyásolják a biológiai erőink, a doshák működését, így ezekhez igazodnunk kell. Az Ayurvédikus jóga ezért különösen kiemelten foglalkozik a szezonális jógagyakorlás szabályaival.

A dosha mint a Természetünket meghatározó tényező és annak a jógával való kapcsolata

Minden emberben megvannak a fent említett doshák, ellenben minden emberben ezek aránya születéstől fogva más és más. Könnyen értelmezhető ez a dolog, ha már a kisbabákat figyeljük. Egyiknek eleve sokkal jobb a hangja, erősebb a felépítése, nyugodtabb, nincs probléma az emésztésével, míg egy másik baba állandóan lázas, kiütéseket kap és irritált a bőre, türelmetlen és rakoncátlan, sokat és agresszívan sír, vagy éppen nagyon hasfájós, görcsölős, egy pillanatra sem lehet egyedül hagyni és a széltől is óvni kell, mert egy pillanat alatt megfázik, meghűl, vagy megbetegszik.

Azért hoztam példának a babákat, mert már náluk látszódnak a természetes különbségek és ezek aztán a fejlődésünk során egyre jobban megkülönböztetnek minket egymástól. Éppen ezért szomorú, hogy általában a mai világunkban egyáltalán nincs különbségtétel az emberek között, mindenkire ugyanazok a dolgok vonatkoznak, pedig figyelembe kellene venni, hogy különböző embereknek más az életritmusa, más a biológiai működése, más a felfogóképessége és természetesen más a mentális működése is.

Ha tehát azt mondom például, hogy valakinek Vata dosha Prakritije van, az azt jelenti, hogy olyan természettel, vagyis olyan testfelépítéssel és mentális beállítottsággal rendelkezik, amely a Vata dosha többletét mutatja. A fentiekből is értelmezhető, hogy az ilyen ember mozgékonyabb lesz, radikálisabb, újító és általában érzékenyebb lesz az idegrendszere és az emésztése. Ez a velünk született dosha Prakriti megmutatja, hogy hosszabb távon milyen betegségekre leszünk hajlamosak és mire kell odafigyelnünk a személyes egyensúly megtartása érdekében.

A jóga szempontjából nagyon fontos, hogy ismerjük, milyen is ez a mi természetes alkatunk, hiszen a jógagyakorlásunknak általánosságban, tehát akkor is, amikor nincs egy vikriti vagyis beteg, elváltozott állapontunk, ehhez az alkathoz igazodnia kell. Ha ez nem így van, akkor a természetes betegséghajlamaink könnyebben előjöhetnek. Fontos megjegyezni, hogy az egyéni alkatunk, a dosha Prakritink számunkra kijelöli az egészséges egyéni egyensúlyunkat, a természetes egészséges állapotunkat, tehát azt önmagában nem kell kiegyenlíteni. Tehát, ha valaki Vata dosha Prakritivel rendelkezik, akkor ezt nem kell megváltoztatni, illetve erre törekedni. Sőt nem is lehet. A doshánk adott, nem változik, legalábbis lényegében nem, ahogy például a vonásaink és a csontozatunk is csak kevéssé módosulhat az életünk során.

Egy Vata típusú általában vékony embernél tehát nem érdemes azon munkálkodni, hogy őt “felhízlaljuk” hiszen ez valószínűleg úgysem menne. Egy ilyen embernél a vékonyság és a gyors anyagcsere természetes állapot, ha így egészséges, nincs azzal semmi baj. Csak akkor kell beavatkozni, ha kóros vagy patológiás tüneteket mutat pl. bélproblémákkal küzd vagy idegrendszeri elváltozásokat mutat.

A doshikus alkatot tehát nem kell kikorrigálni, vagy megváltoztatni, arra azonban ügyelni kell, hogy a Vata dosha ereje ne fokozódjon a Vata dosha túlsúlyát mutató ember esetében. Tehát általánosságban olyan jógagyakorlást kell választani, ami a Vata tulajdonságait mederben tartja és inkább Kapha és Pitta elemeket fokozó gyakorlatok vannak benne.

A fentiekből érthetővé válik, hogy ha a jógában mindig ugyanazt a sort gyakoroljuk, figyelmen kívül hagyva a saját testünk változásait, illetve a minket körbevevő, ránk ható külvilág, a nagyobb Természet változásait, akkor egy életidegen folyamatban vagyunk. A bemerevedés, a természet ezen magasabb erőinek való ellenállás nem a mi javunkat fogja szolgálni, hisz olyan erőknél gondoljuk magunkat erősebbnek vagy azon kívül állónak, amelyek csak nevetnek a mi kicsinységünkön és tudatlanságunkon.

Az Ayurvédikus jóga lényege, hogy ezekkel a szerves folyamatokkal összeköttetésben maradjunk, megtanuljuk megismerni, megérteni a saját egyéni alkatunkat és tudjuk kódolni annak elváltozásait a saját természetünk vagy a külső természet változásainak függvényében. 

A következő bejegyzésben a Vata doshát és az azzal kapcsolatos jóga gyakorlatokat fogjuk megnézni.

 

F. Tóth Gabriella © 2014

Rugalmasság testben és lélekben – avagy a zöldturmixtól az öngyógyításig

A minap az AUM magazinban megjelent cikkem után (Ha jóga, akkor vega?), melyben arra kerestem a választ, hogy valóban mindenkinek megfelelő út e az Ayurvéda szerint a vegetarianizmus, kaptam egy érdekes kérdést a FB-on.

Az egyik ismerősöm megosztott velem egy angol nyelvű cikket, amelynek már a címe is izgalmas volt: 3 ok arra, hogy elkerüld a zöldturmixokat (Nadia Marshall: 3 reasons to avoid green smoothies). Az ismerősöm véleményemet kérte a témával kapcsolatba

Elolvastam a cikket, ami egy ayurvédikus táplálkozási tanácsadó tollából született. A cikk hangvétele nagyon kiegyensúlyozott és nagyon jól összefoglalja, hogy miért is nem javasolt az ayurvédikus elvek értelmében a zöldturmix, illeve, hogy mivel kell számolni a green smoothie-k és a nyersvegán életmód hosszú távú követése esetén

green and fruitRöviden a lényeg:

A zöldturmixokat a szerző Ayurvédikus szempontból nem ajánlja, mert:

  1. Kibillentik és növelik a Vata doshát (a sok zöld leveles alapvetően kesernyés, és hideg, durva minőségű, így elbillenti a Vata érzékény egyensúlyát), amely hosszú távon izgatottsághoz, fogyáshoz, mentális instabilitáshoz, ideggyengeséghez, ízületi fájdalmahoz vezet és szárazságot okoz az ízületekben, hajban, bőrben csak, hogy a legfontosabbakat említsük.
  2. Kimerítik az immunrendszer, az erőtartalékot, ayurvédikusan szólva az Ojas-t. A megnövekedett Vata eredményeképpen a testben a lebontó anyagcsere folyamatok (katabolizmus) erősödnek. Ez azt jelenti, hogy csökken a zsírállomány, ezt még szeretjük, de mellette hosszú távon követve ezt a diétát fogy az összes többi szövet is (dhatu), az izomszövet, csontszövet, az idegszövet és a reproduktív szövet (petesejt, ondósejt) is. Csökken a termékenység, elmarad a menzesz, hullik a haj és gyengülnek a csontok, fogak (osteoarthritis hosszú távon). Az immunrendszer, Ojas meggyengülésével (az Ayurvéda szerint az Ojas szoros összefüggésben van a shukra dhatuval, vagyis a reproduktív szövettel) az ember kiteszi magát autoimmun betegségek kialakulásának.
  3. Nehéz megemészteni ezeket a zöldturmixokat és zöldségleveket, mivel olyan alapvető ayurvédikus elveket sértenek, mint pl. hogy gyümölcsöt semmi mással nem keverünk. A gyümölcsöt ezek a green juice-ok általában összekeverik az emésztés szempontjából nehéz nyers zöldekkel (káposzta, brokkoli, kel stb.), plussz az ízhatás meg a protein végett kerül bele valami bogyós, vagy szárított superfood is (acai, goji, maca, kombucha), rendszerint szárított formában (Vata növelő). A nyers ételt a szervezet eleve nehezebben emészti, pláne, ha ilyen sokszínű kombinációban kerül tálalásra. A szervezet az egyszerűséget kedveli. A gyümölcs a legkönnyebben emészthető, de a nyers zöldség már nem ilyen könnyű falat, így összekeverve a gyomorban a zöldség még emésztetlen lesz, mire a gyümölcs összetevők már elkezdenek erjedni, fokozva pl. a hasmenés vagy éppen a székrekedés esélyét, és az emésztetlen salakanyag kialakulását. Ezt hívja úgy az Ayurvéda, hogy ama, ha az emésztetlen táplálék túl sokáig marad a bélben, ha nem ürül, akkor méreggé változik. Ezt vette át később Hippocrates is, aki elsődlegesnek tarotta a béltraktus tisztaságát és rendszeres ürülését.

Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy egyszer egy ismerős készített egy nagyon finom nyersvegán tortát datolyával, avokádóval, banánnal, meg goji bogyóval. Ízre nagyon jó volt, de nekem egyből nehéz érzést hozott a gyomromba és utána brutál hasmenésem lett tőle. Most nemrég meglátogattam egy másik barátnőmet, ő minden reggel zöldturmixot iszik és mindig megkínált, szinte agitálva. Brokkoli banánnal és acai-val, meg kakaóval. Hm, hát nem a kedvencem. Sűrű, nehéz és kinézetre is bizarr. Én már ezeknek a turmixoknak a szagától is úgy érzem, felfordul a gyomrom. A korábbi búzafűivós kalandomat meg nem is említsük, annyira rossz élmény volt. Kb hat hónapomba tellett, míg rendbejött utána a szervezetem és megnyugodott a rettenetessé vált bőröm. Na, de ha már, akkor azt se felejtsük el, hogy miként remegtem és vacogtam az uborkás zellerlétől, amely teljesen kihűtötte a szervezetemet és még a radiátor mellett ülve sem bírtam kiolvadni az élményből. A céklalétől meg simán egyből hánytam, pedig főzve nagyon szeretem.

Naná, hogy erős Vata doshám van, és ezek a szuper egészségesnek mondott ételek a fenti három oknál fogva egyből jelezték, hogy nem nekem valók.

Been there, done that. Vagyis én már megjártam az utamat. Tanulsz a hibáimból, ha okos vagy.

Ami nagyon érdekes volt az ausztrál cikkben, hogy az író teljesen korrektül hozzátette, hogy a zöldturmixok és a nyersvegánság leginkább az erős Pitta és Pitta/Kapha konstitúcióval rendelkezők számára működőképesek, bár inkább nekik is csak rövidebb távon ajánlatos. Szóval szerintem teljesen korrektül megírta, hogy kinek lehet jó és egyáltalán mikor.

Utána viszont elolvastam a cikkre érkezett kommenteket. Döbbentem láttam a rengeteg harcosextrém vegánok hangvételű, az írót és irományát mindenféle nonszensznek minősítő beszólásokat. Keményvonalas zöldturmixolók támadtak követelve tudományos eredményeket és tényeket. Nem értették, hogy hogy lehet, hogy amikor a kelben meg a brokkoliban annyi vitamin meg ásványi anyag van, akkor hogyan írhatja a cikk szerzője, hogy azok az ayurvéda szerint a test leépüléséhez vezetnek. Az Ayurvédát ködös indiai misztikumnak nevezték. Tudománytalannak és károsnak, mert lebeszéli az embereket az egészséges étkezésről.

Abba most nem mennék bele, hogy milyen tudatlanságról tesznek tanúbizonyságot ezek az emberek. Ha jobban beleásnák magukat, akkor láthatnák, hogy már a modern tudomány is elismeri, hogy nem az számít, hogy egy összetevőben mennyi a vitamin meg az ásványi anyag, hanem az, hogy ebből mennyit képes hasznosítani a szervezet (bioavalability, vagy ayurvédikus hasonlattal, hogyan hatnak az agnira és mennyire erős a jatharagni, az emésztő tűz). Például pont a paradicsomról olvastam most, hogy főzve ötszörösére növekszik a benne lévő antioxidáns likopén testbe való beépülési képessége.

Az meg a másik dolog, hogy nem értik az Ayurvéda rendszerét, és nem is ismerik azt, hogy az Ayurvéda olyan dolgokat is ismer és használ az orvoslásban, ami a modern orvostudomány számára még ismeretlen vagy legalábbis nem mainstream tudás (pl. reproduktív képesség és immunrendszer kölcsönhatása, enterális idegrendszer és a serotonin kapcsolata, mint agni és a jó közérzet összefüggései).

A téma teljesen beindított és utánanéztem a neten miket találok. Hát mindenfélét. Van olyan szupertudatos jógi-vegán, aki már átreformálná az Ayurvédát, mert szerinte az “nem is úgy van”, meg ez az egész “főzzük meg dolog” csak a hagyományok tiszteletén alapul, de egyébként nem indokolt, mert az ember fejlődik és mindig új utakat kell találjon. Ez a jógi lényege. Különös eszmefuttatások.

Én azon az állásponton vagyok, hogy az Ayurvéda a legősibb orvostudomány a földön. Egyszerre 5000 év tapasztalata van benne és olyan tudatszintről szemléli az emberi testet, ami modern orvosi szemmel sokszor nem is értelmezhető. A modern orvostudomány még csak most kezdi felfedezni az elme és a test nagyszerű összefüggéseit, amelyben a bölcsebbek nagyon is tudnak inspirálódni az Ayurvédikus rendszerből.

A heves kommentek viszont vajon egyensúlyban lévő emberektől származnak? Miért olyan fontos, hogy harcos hangon mindenkit meggyőzzenek a maguk igazáról? Az agresszivitás és az ellentmondást nem tűrés az Ayurvéda olvasatában a megnövekedett Pitta dosha jele. Milyen érdekes, nem pont azt írta a szerző, hogy a zöldturmix pont az ilyen típusoknak jön be?

Az Ayurvédában pont ezt a megengedést imádom, hogy ami neked jó, az nekem lehet, hogy méreg és fordítva. Miért nem tiszteljük hát egymást jobban? Nekem így, neked úgy. A lényeg, hogy megtaláld a személyes egyensúlyodat.

A harcos véleménnyilvánítók közül sokan azt harsogják, hogy ők pont a zöldturmixtól gyógyultak meg, meg hogy nekik milyen sokat segített. És hát örüljünk ennek is. Igen, rövid távon van, akinek az adottságai miatt ez talán működik, bár szerintem azt se vegyük figyelmen kívül, hogy a modern orvostudomány sem tartja fenntarthatónak a szervezet számára az életmódszerű nyersvegánságot.

A végére még egy gondolati szál, ami szerintem döntő fontosságú: a rugalmasság az elmében.felxible mind

Az Ayurvéda a legmagasabb szintjén mindig a lélek gyógyító hatalmáról beszél. Tegnap este megnéztem egy érdekes Ted előadást egy nagyon szimpatikus orvosnővel. Különös és meglepő placebo és nocebo hatásokról beszélt, csodás gyógyulásokról és visszesésekről, vagy éppen önsorsrontó orvosi véleményekről. Nézzétek meg, szenzációs. Végre egy olyan orvos, aki kilép a modern tudományból, de nem ködös ezo-mizo, és teljesen szívbéli. Ő éli az Ayurvédát, még akkor is, ha nem tud róla.

Az elme csodás öngyógyító folyamatokat tud aktiválni, persze nem árt, ha ismerjük, hogy közben mi is jó a mi fizikumunk, anyagcserénk szempontjából. Mindenhez az alap az ön-ismeret. Itt segít az Ayurvéda alacsonyabb, fizikai szintje a doshákkal és az elemekkel, legmagasabb szinten pedig a mentális kódolás és a karmikus oldás lehetőségével.

Végezetül még egy kis történet. A múltkor egy vízvezetékszerelő fiúnak állítottunk össze egyéni sort az Okatóképzősökkel. A srác bevallása szerint nem sportol, húst hússal eszik, nem figyel különösebben az egészségére és még dohányzik is. Ebből a bevezetőből arra gondolnánk, hogy biztos tök merev a teste és az elméje se lesz túl befogadó pl. a ködös jógára meg ayurvédára. És láss csodát, a kedves vendég profi jógásokat megszégyenítő koncentrációs készséggel és rugalmassággal vette a gyakorlatokat és az instrukciókat. Egyből megértette, hogy mit kérünk tőle. Egyszerre úgy tartotta a chaturangát, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva és emellett csodálatos paschimottanasanát is csinált nekünk.

- “Te biztos nem jógázol?”- ámultak a többiek.

- “Biztos.”

Ennyit a test és az elme intelligenciájáról és azok szerves kapcsolódásáról.

Aki rendben van, egyensúlyban van, az rugalmas mind a testében, mind a lelkében és elméjében. Aki nincs, az hiába issza a zöldturmixot és vív cybercsatát meg folytat agresszív vegán propagandát. Én ezen keresztül mérném, hogy mi a jó nekem. Agresszív és dogmatikus leszek e tőle, vagy nyitott és sokszínű, tudva, hogy mi miért, kinek és hogyan jó.

Volt idő, amikor én is felhördültem, hogy miért van húsos stand a biopiacon:)

Namaste!

F. Tóth Gabriella ©2014

 

 

tavaszi detox jóga

Tavaszi méregtelenítés jógával és Ayurvédával

Itt a Tavasz, érezzük minden sejtünkkel. Habár csodálatosan hívogat az egyre melegebb napsütés, mégis kicsit nehézkesen kelünk reggel és valahogy az étvágyunk sem az igazi. Ha őszintén megfigyeled, mostanában miket kíván természetesen a szervezeted, akkor biztos vagyok benne, hogy mostanában könnyedebb ételeket választottál (remélem), talán egyre inkább vonzanak a leveles zöldek, a saláták, a könnyed egytálételek, vagy talán azon is elgondolkodtál, hogy jó lenne egy kisebb vagy nagyobb böjt.

A tavasz a méregtelenítés időszaka. A detox manapság nagyon divatos, de hogy értsük miért pont most van itt az ideje, érdemes egy pillanatra megérteni a szervezetünk működését. Télen természetesen a zsírosabb, táplálóbb, fehérjékben, cukrokban gazdag ételeket keressük. Ez így van rendjén, hiszen így készítjük fel a testünket a hidegre . Viszont mostanra teljesen kimerültek a vitaminkészleteink, a szervezetünk szomjúhozza az utánpótlást, de közben meg “olvad” le rólunk a téli háj. A máj a legnagyobb méregtelenítő szervünk, amely most a téli időszak végén már erősen túl van terhelve. Érdemes a máj természetes méregtelenítő folyamatait elősegíteni, hogy minél előbb kész legyen a szervezetünk a friss vitaminok befogadására és beépítésére.

Az Ayurvéda is azt mondja, hogy előbb jön a leépítés (langhana), vagyis a detox, a méregtelenítés, és aztán következhet a felépítés, feltáplálás (bramhana), a vitaminok és az értékes ásványi anyagok bevitele. Amíg nem tiszta és könnyű a test, addig az extra energiákat sem képes befogadni.

A másik érdekes gondolat az Ayurvédában, hogy minden összetevő, étel egy-egy információ halmazt hordoz magával. Ha egy vitaminkészítményben szintetikusan megtalálunk egy-egy összetevőt, izolálva a természetesen hozzá kapcsolódó anyagoktól, akkor ennek az információnak jelentős részét elveszítjük, és lehet, hogy a szervezet teljesen képtelen lesz a habár nagyobb dózisú, de elszigetelt vitaminok vagy ásványi összetevők, nyomelemek befogadására, asszimilációjára. Éppen ezért az Ayurvéda a vitaminkészítmények fogyasztása helyett a természetes és az alkatunknak megfelelő táplálkozást javasolja, mint a leghatékonyabb módszert a szervezetünk méregtelenítésére, illetve azt követően a feltáplálására, és hosszú távon az egészségünk megőrzésére.

A hagyományos vegetariánus jóga diéta, amely különösen fogyasztó hatású és Vata fokozó (gyökerek, gyümölcsök, magok), ilyenkor tavasszal különösen mindenkinek jót tehet. Nem véletlen az sem, hogy a néphagyományok előírják a böjtöt.

Milyen legyen hát a tavaszi méregtelenítő kúránk? Következzen néhány jótanács, és a bejegyzés végén egy tavaszi májtisztító jóga gyakorlat, amelyet javaslok, hogy legalább 21 napon keresztül végezz annak érdekében, hogy valóban hatékony eredményekre tehess szert.

  1. Kerüld a nehéz ételeket, a húst, az alkoholt, kávét, fekete teákat.
  2. Építsd be a napirendedbe a lágy hatású, de annál hatékonyabb méregtelenítő és májtisztító, valamint az epeműködést segítő teák fogyasztását (pl. csalán, tyúkhúr, ezerjófű, gyermekláncfű, szemvidítófű). Igyál belőlük, vagy ezek keverékéből reggel és este legalább egy-egy csészével. Idd ezeket legalább egy hónapon keresztül. Ez a fokozatos méregtelenítés sokkal kíméletesebb, mint egy hirtelen májtisztítás.
  3. Keresd a napot, napoztasd a bőröd, amikor csak tudod, hogy pótold a D vitamint.
  4. Hetente egy napot böjtölj, vagy legalább egy fél napot, illetve ha úgy érzed, csökkentsd a napi táplálkozást napi 1 vagy 2 alkalomra, a vacsorát akár el is hagyhatod.
  5. Egyél több leveles zöldséget, salátákat, könnyed sajtokat, pirított magvakat. Növeld a nyers ételek arányát az étrendedben.
  6. Végezz szemgyakorlatokat! Gondolj arra, hogy az Ayurvédán kívül hány másik tradicionális rendszer ismeri a szem és a máj kapcsolatát.
  7. Végezz rendszeres és erőteljes testmozgást! Most kerüld a nagyon nyugtató, lassú Kapha jellegű jógagyakorlást, keresd helyette az intenzív órákat.

 

Hajrá jógik! Itt a Tavasz! Legyetek frissek, fiatalosak, egészségesek! Jó gyakorlást!

Megjegyzés a videóhoz: Ezt a gyakorlatsort akkor is használhatod, ha Pitta-Kapha dosha Prakritivel rendelkezel, illetve ha ennek a két doshának a megnövekedését tapasztalod (pl. fáradtság, ingerlékenység, kiütések, nehézkes, lassú emésztés vagy máj- vagy epehólyag elégtelenség esetén).

Namaste

F. Tóth Gabriella © 2014

Chandra Namaskar – Holdüdvözlés

A very intensive back bending series invigorating your whole body and toning your nervous system. / Nagyon intenzív hátrahajló sorozat, amely megerősíti az egész testet és megacélozza az idegrendszert.

From an Ayurvedic point of view, this exercise greatly increases the energies of air, ether and fire. Therefore it is a wonderful practice to balance Kapha dosha, and Kapha dosha symptoms (stuffy nose, too much mucus in the head and chest, sluggishness, depression).
Perfect to complement your Spring detox. / Ayurvédikus szempontból ez a gyakorlat növeli a levegő, éter és a tűz energiáit. Éppen ezért nagyszerű a Kapha dosha kiegyenlítése szempontjából és a Kapha tünetek csökkentésére (bedugult orr, túl sok nyák a fej és a melkas üregeiben, lustaság, depresszió). 
Tökéletes a tavaszi méregtelenítés kiegészítésére.

Vata types should be careful though with Chandra Namaskar, because it activates the nervous system, hence increases Vata. / A Vata típusoknak óvatosnak kell lenniük a Chandra Namaskar gyakorlásával, mivel az erőteljesen aktiválja az idegrendszert és ezzel növeli a Vatát. 

Pitta types should apply soft ujjayi, but still deep and medium speed and not to move too quickly while doing it. Doing it in a competitive and vigorous fashion can imbalance Pitta. / A Pitta típusoknak finomabb, de változatlanul mély és közepesen hosszú légzéssel javasolt végezniuk a CN-t és kerülniük kell a gyors, hirtelen váltásokat. Ha versengően és nagy erőkifejtéssel végzik, az elbillentheti a Pitta egyensúlyát. 

F. Tóth Gabriella © 2014

Mikor van itt az ideje annak, hogy elvégezz egy jógaoktató képzést? Milyen felkészültség kell hozzá?

Eltérőek a vélemények. Vannak iskolák, amelyek már eleve több éves tapasztalatot kérnek, esetleg az oktatóképzésre való jelentkezés feltételéül szabják előzetes kurzusok elvégzését. Ennek lehet némi alapja, nem vitatom, hiszen így már csak az megy a képzésre, aki beletanult az adott iskola, rendszer szellemiségébe és “ki van próbálva”. Már “bizonyított”, hogy hajlandó áldozni időt, energiát, pénzt a tanulás oltárán. Végülis a klasszikus keleti rendszerekben is évekig ment a padlósúrolás, mielőtt az ember a guru mellé ülhetett.

Vannak, akik szerint csak az mehet képzésre, de méginkább utána különösen csak az taníthat, akire valamilyen guru, a mester, a tanára az áldását adta. Megint valahol jogos gondolat, de azt se feledjük, hogy nem könnyű ma egyáltalán igazi mestert találni. Nem rohangálnak mindenfelé megvilágosodott tanítók (bár önjelölt sok van), ugyanakkor meg, aki még nincs azon a szinten, annak az értékítéleteit mindig színezni fogja az egó. Tehát lehet, hogy nem mindig feltétlenül a Te érdekeid szerint fogja szemlélni a szituációt.

Én a jógában mindig ezt tanultam: Önállóság. Ez számomra azt jelenti, hogy az egyes számú legmegbízhatóbb, nekem a legjobbat akaró gurumat kérdezem meg, vagyis a saját belső felső énemet (a jóga nyelvén paramatman), addig legalábbis mindenképpen, amíg nincs egy megvilásodott, külső formát öltő, elérhető fizikai mesterem.

Érdekes, én anno amikor több mint 10 éve elkezdtem jógázni, egyből az alap jóga tanfolyam elvégzése után meghívtak asszisztensnek. Pakolhattam a matracokat, segíthettem az igazításoknál és be kellett mutatnom az ászanákat. Szerették a többiek, amit csináltam és így természetesen merült fel a kérdés, hogy akarok e jönni az oktatóira. Akkor még nem gondoltam, hogy erre vágynék. Szerettem jógázni, segíteni, de valahogy a meditáció, a mélyebb jógagyakorlatok még félelemmel töltöttek el. Mi lesz ha valamit látok meditáció közben? Mindig is nagyon érzékeny voltam és amikor mások beszéltek furcsa élményekről (látomások, fények, hangok), akkor még nem éreztem úgy, hogy én erre kész lennék. Nem is voltam.

7 év kellett ahhoz, hogy végül, amikor már a jóga nem is volt közel sem annyira hangsúlyos az életemben (belül viszont úgy látszik mégis hatott), a karrierváltási dilemmák közepette egyszercsak megszólalt a belső hang. “Menj el Indiába és végezz el egy jóga oktatóit!”. Megszólalt a belső guru. Teljesen egyszerű és valahogy teljesen logikátlan volt akkor ez a javaslat, de mentem vele. Tetszett. Nem tudtam, hogy ez hogyan lesz, de éreztem, hogy ezt kell csinálni.

Indiában olyan elfogadó volt az első mesterem, Bharath Shetty, hogy nem támasztott semmilyen egyéb feltételt. Egyszerűen látta, hogy lelkes vagyok és fizikailag fitt, egészséges, így elfogadott. Tudta, hogy a jó alapanyaghoz már csak a jó tanár kell. Megedzett, kemény volt (bár a későbbi mestereim fényében nem is volt annyira szörnyen szigorú, inkább precíz és következetes) és tudta, hogy a megfelelő munkával tanárt lehet faragni belőlem. Hitt bennem és legfőképpen bízott magában is.

Hit és bizalom. A belső hangod követése. Szerintem ez a legfontosabb alap egy jógaoktató tanfolyamra való jelentkezéskor. Ha azt érzed, most itt kell lenned, ha azt érzed, hogy megtaláltad a számodra szimpatikus embert, akkor menj bátran. Ne habozz. A hezitálás tönkreteszi az embert. Bízz a saját belső hangodban és bízz a tanárodban. Ha ő elfogad, akkor nincs mitől félned. Nem kell kételkedned, hiszen biztos, hogy látja benned a lehetőséget, hogy itt kell lenned most, ezen a tanfolyamon. A jóga oktatói tanfolyamra való jelentkezés nem racionális döntés, ahogy a jóga tanítása sem az, mert az szívügy kell legyen.

Én elfogadó vagyok, hiszen ezt tanultam. Annyit kérek csak, hogy legyen valamennyi jógás múltad, egészséges, fitt tested, bár az az igazság, hogy a döntő szempont szerintem az ember minősége, személyisége. A kémia, hogy mennyire tudunk egymás nyelvén beszélni. Ha túl sok tanfolyamon jártál már, ha itt is voltál jógán, meg ott is, meg minden jóga workshopot meglátogattál, amire csak el lehetett menni, ha minden jóga tanárt kipróbáltál, akit csak ajánlottak, akkor lehet, hogy a végén nagyobb a kavarodás a fejedben, mint annak, aki teljesen tiszta lappal indul.

Ha már vannak meglátásaid, tanulmányaid, akkor természetes, hogy néha meglepő lesz, amit mondok. Ez volt Bharatnál is. De a berzenkedésről hamar érdemes leszokni, mert megnehezíti a tanulási folyamatot. Ha nem tudsz teljesen tiszta, gyermeki befogadással valami újat tanulni, akkor nem vagy kész egy jógaoktatói tanfolyamra. Legalábbis nem az én jóga képzésemre. Nálam az a legfontosabb, hogy megtanulj gondolkodni, értelmezni, elemezni. Nem hinni, hanem tudni. Hányszor találkozok azzal, hogy de az xy. Jógatanár szerint így van, meg úgy van. És szerinted hogy van? Szerinted miért mondja? Szerinted igaza van? Neked logikus a magyarázata, vagy csak szajkózod valaki más véleményét dogmatikusan?

 

Összefoglalva, szerintem akkor vagy kész egy jógaoktató képzésre, ha:

  • fizikailag fitt vagy és egészséges,
  • képes vagy felvállalni a kemény munkát,
  • el tudod engedni mindazt, amit eddig tanultál,
  • nem dogmákban gondolkodsz, hanem szeretnél valóban elemző intelligenciával hozzáállni a jóga témáihoz (buddhi),
  • ha munkál benned a kíváncsiság és érteni akarod, hogy mit, miért csinálunk,
  • ha elszánt vagy és kész arra, hogy ugorj egy szintet,
  • ha nem ijedsz meg az újdonságoktól, hanem a félelmedet fel tudod váltani kíváncsiságra,
  • és ha kész vagy arra, hogy elköteleződj a tanárod mellett, a tanulás mellett és tudod tisztelni a jóga oktatódat és bízol benne, hogy a legjobbat fogja kihozni belőled. 

F. Tóth Gabriella © 2014

Betegség, egészség, Ayurvéda, karma

A betegségről nem tehet az ember. A betegséget nem választjuk magunknak. A betegség előre nem látható, rajtam kívülálló dolog, éppen ezért nem tehetek róla. Nem tudom befolyásolni, és nincs felette hatalmam.

Tévedés! 

A betegség a legjobb lakmuszpapírja a lelkednek! Hogy éppen hol tartasz, hogy mi az, ami nincs benned összhangban. A betegséget igenis tudod befolyásolni, hisz elsősorban Te hívod meg az életedbe. De ahogy meghívtad a betegséget, ugyanígy el is tudod kerülni, ellen tudsz neki állni.

 

Nézzük mit mond erről az Ayurvéda?

Az Ayurvéda értelmében a betegség rogya, az egészség arogya, a betegésg hiánya, szabadság a betegségtől. A legösszefoglalóbb szó az egészség fogalmára az Ayurvédában pedig a Swastha. Swa, mint én. Az énben való megalapozottság, ezt jelenti a szó. Megállapodottság, stabilitás az Énben, az egóban, az Ahamkara-ban. Igen, az egó! Nem kell mindig püfölni azt a szegény egót, sőt eldobni sem kell ész nélkül. Gondolj azokra a sápatag, élettelen, száraz spiri emberekre, akik eldobták maguktól az anyagi örömöket (gondolják) és közben a nagy lemondásban az egészségük szenved csorbát. Elfogynak, lebetegednek, lesoványodnak, vagy éppen elhíznak és se anyagilag, se fizikailag nem állnak két lábbal a földön. Ez lenne a nagy szabadság, a moksha? Minden bizonnyal nem.

Az Ahamkara az a “helytartó”, aki tudatosítja, hogy mi az enyém, melyik az én sejtem és melyik a betolakodó. Az ilyen egészséges ego, én-tudat, maga-biztosság (persze, hogy nem az arroganciára gondolok) egészséget szül. Természetes biológiai törvényszerűség, hogy az emberi szervezet a számára idegen dolgokat kilöki, a saját anyagát pedig megtartja, táplálja és növeli, ha pedig elfáradt, akkor megfelelő módon kiválasztja (pl. elhalt sejtek).

A young asian girl with a thermometer  not feeling very well.Nem kell elhinni semmit. Próbáld ki! Csak figyeld meg magadat, vagy a gyerekedet. Ha jön a dolgozat az iskolában, akkor sokkal könnyebben belázasodik. Vagy éppen fordítva, ha készülsz a dokihoz valamilyen panasszal, akkor a rendelőben a váróteremben valahogy csodálatos módon van, hogy minden tüneted, a betegség egy szempillantás alatt elmúlik. “Ó, már nem is fáj!”

Ha éppen döglődsz, influenzával, orrfújással, fejfájással vagy bármi enyhébb betegséggel küzdesz, de valahogy megtalál egy inspiráló gondolat, valami izgalmas történik, akkor egyből fel tudsz pattani “Visszatért az erőm!”, “Ó, semmiség, már meg se kottyan!”, “Ebcsont beforr!”, “Ugyan már, szúnyogcsípés!” és máris lendülsz tovább és teszed a dolgodat.

Az immunitásod állapota is attól függ, hogy mennyire vagy egyensúlyban. Én is nap mint nap a négyeshatoson közlekedek, szóval rendesen tesztelve van az immunrendszerem, de mégis hogy van, hogy én nem vagyok beteg sose? Pedig nem is szedek külön semmilyen csoda vitaminkészítményt?

Egyszerűen az van srácok, hogy nem engedem meg magamnak. Sokkal több feladatom és tervem van annál, mintsem, hogy megengedjem magamnak a döglődés és a betegség gondolatát. Ha valami elváltozás indul bennem, akkor rögtön megkeresem, hogy milyen gondolat, milyen belső párbeszéd gyengített meg az utóbbi időben és láss csodát, a helyes gondolatokkal egy-két nap alatt helyreteszem magam.

Az Ayurvéda szerint az elsődleges védelmi rendszereink a bőr, a bél és az aura. Ez a három adja meg az immunrendszer, a Bala vagy Ojas ellenállóképességét. Mint a legkülső ezek közül talán a legfontosabb pont az aura. Ó, jajj, na itt vesztesz el Gabi, mert ebben én nem hiszek.

Hát ki kérte, hogy higgy? Ne tedd! Inkább tapasztalj!

beteg gondolatFigyeld meg, hogy amikor legközelebb megjelenik az irdatlan jó energiájú kéregető a négyeshatos imádott villamoson, akkor hogyan reagálsz. Rögtön feszengsz, hogy jaj, már megint és hogyan utasítsam vissza, vagy begurulsz, vagy sikerül e nem reagálnod és valóban láthatatlannak maradni. Hogy a fenébe tudnád megúszni, hogy ne érjen hozzád a tömegben a mocskos ruhájával. Ezek az érzelmek mind megjelennek az aurádban, és ha ügyes vagy, ha tudatos maradsz, akkor figyeld meg, hogy minden különösebb jelenet nélkül fog téged “ugrani” a bossszantó figura. Ha viszont befeszülsz, akkor tuti, hogy beléd fog kötni. Az arcodba fújja beteg lehelletét és nem tágít onnét (tényleg mintha egy tudatos behatoló, egy igazi kór-okozó lenne), pontosan addig, amíg el nem kapod a nyavalyáit. No pont itt van szó az aurád védő erejéről.

De ez igaz nemcsak kifele, de befele is. Nem akarsz igazán elmenni valahova, fáradtnak érzed magad és kell egy kibújó. Hát jelents beteget! Nem lehet vele vitatkozni, hiszen ugye arról nem tehetsz.

A minap a szellemi mesterem és példaképem, Haich Erzsébet könyvét olvasgattam (Self-Healing, Yoga and Destiny). Ő még nálam is tovább megy. Azt mondja, hogy a karmánk, a sorsunk a jellemünk függvénye. Minden a karakterünk, a jellemünk természetének a leképeződése, még a betegség és a baleseteink is. Amikor beütöd a könyöködet, akkor valamiért tudat alatt éppen megbüntetted magadat. És ha “véletlenül” elesel ott, ahol addig minden nap gond nélkül jártál el, akkor is az önbüntetés esete forog fenn. A tudatos ember nem fél szerinte a balesetektől sem, mert jellemének formálásával, jellemének tisztításával és megedzésével egyre inkább irányítja sorsa alakulását

Ezt már én is megéltem. Amikor először készültem Indiába, akkor még éppen csak, hogy egy-két hónapja gyógyultam meg az IBS-ből (amit naná, hogy magamnak csináltam). Akkor többen aggódtak, hogy ilyen gyenge szervezettel hogyan fogom bírni a strapát. Nem oltattam be magam semmi ellen, hat hónapra semmilyen biztosítást nem kötöttem és az aggódó felvetésekre mindig csak azzal válaszoltam: “Nem azért megyek Indiába, hogy beteg legyek. Azért megyek, mert tanulni és erősödni szeretnék.” Az elhatározásom meghozta a gyümölcsét. A kényes gyomrom ellenére semmi bajom nem volt, azt az egy esetet leszámítva, amikor dühösen (figyeld megint az érzelmi kilengést és hatását!) kergettem egy darazsat, aki végül egy teljesen más alkalommal lesben állva megcsípett (karma – baleset) és aztán jól begyulladt a seb helye és végül mivel már az ujjam levágásával fenyegett a helyi orvos, bevettem az antibiotikumot, no és erre jó beteg lettem. Látod, hogyan működik?

Amikor van feladatod, amikor biztos vagy abban, hogy mit akarsz csinálni és miért, amikor a céltudatos elhatározás vezet, különösen amikor azon dolgozol, hogy megedzd a lelked és nemesítsd a személyiségedet, akkor nem állhat utadba betegség, baleset.

Swastha – légy biztos, megalapozott önmagadban és megéled a teljes testi-lelki egész-séget.

 

F. Tóth Gabriella © 2014

károlyi kert

Önállóság, szabadság – Kaivalya, moksha

A múltkori, az elköteleződésről szóló blogra sok visszajelzést kaptam. Az egyik ismerős azt vetette fel, hogy sokszor nem az embereken múlik az elköteleződésre való képesség, hiszen, mondjuk ki bátran “nem szabadok”, kötik őket a családi, munkahelyi kötöttségek, szerepek, kötelességek. És hogy olyan nehéz jó és hiteles jógatanárt találni, és még akkor is ha megvan, akkor is ezek miatt a körülmények miatt nehéz elköteleződni. A felvetés elgondolkodtatott és még jobban segített letisztítani a szemléletemet. Köszönöm!

Egy fontos dolgot értsetek meg. Én is ebből jövök. Éveken át a munka mellett próbáltam élni az életemet. Ugyan volt anyagi stabilitás és egzisztencia, de a munka után kezdődött az élet. Vagyis 9-től 6-ig, 7-ig dolgoztam, ez volt kb. a törzsidőm és még utána jöttek az egyéb hobbijaim (táncórák, rajzolás, coaching tanfolyam, jóga stb.), amelyek segítettek életben tartani. Én is átmentem ezen a dilemmán. Tudom, hogy nem könnyű, pláne ha még ehhez jön a család is meg a gyerek, meg a férjed.

Pont ezért tűztem a zászlómra az önnállóságot. Én úgy szeretnék nektek jógát tanítani, hogy azt valóban magatokkal tudjátok vinni. Hogy ne legyetek még hozzám sem kötve. Ne függj tőlem se, hogy csak akkor gyakorolsz, ha eljössz hozzám egy-egy órára. A jóga nem egy edzés, ahova “lejárunk”. Ha így csinálom, ha függővé teszlek, akkor az fekete mágia és senkinek sem használ. Ezért kérek elköteleződést. Nem hozzám, a gyakorláshoz. Azt a szándékot, hogy az elején legalább egy hónapra szabaddá teszed magad a megadott időben és eljössz. Tanulunk, együtt. Ha ez nincs meg, akkor esélyem sincs neked átadni azt a lendületet, azokat az alapokat, amiken el tudsz indulni. Indiában napi gyakorlás mellett kérnek egy hónap elköteleződést. Én csak heti kétszer. Még ez is nagyon kevés, de tisztában vagyok vele, hogy már ezt megoldani is nagy vállalás sokaknál és szerintem ha valamit akarunk, akkor egy hónap nem a világ vége, pláne nem heti kétszer. De gondolj bele, belejössz egy hónapon át! Mondjuk a heti kettő alkalom feltételezi, hogy a két találkozás között is foglalkozol a tanultakkal, legalább nézegeted a sort és fejben jógázol. Azt is ér! De még mennyire. Néha átnézed az ászanák sorrendjét, napközben egy kicsit, amikor eszedbe jut Ujjayi lélegzel. Aztán ha van egy alapod, és egyre önnállóbban tudsz otthon egyedül is gyakorolni, akkor utána akkor jössz vissza, amikor csak szükségét érzed. Én itt vagyok és ha kell segítség mondom. Nem tartok vissza semmilyen tudást. Adom neked, amire éppen szükséged van. De ne függj tőlem és senkitől. Tanuld meg hogyan kell egyedül csinálni. Akkor beszélünk jógáról.

A csoport kell és nagyon jó, de csak az elején. A tanár is kell, nem is akármilyen, de van egy pont, egy szint, ami után senki sem segíthet, sőt nem is tud segíteni. Egyedül kell megoldanod, egyedül kell szintet lépned. Egyedül születsz és egyedül fogsz meghalni is. Sorry, de ez az igazság. Az élet legnehezebb pillanataiban is egyedül vagy. És ez nagyon nehéz. Vagy éppen hogy ez az egyedüllét a legnagyobb lehetőség.

Amikor egyedül vagy, esélyt kapsz az önállóságra. A valódi szabadságra. Arra, hogy amikor már senki nincs melletted, és senki külső visszajelzésére, véleményére nem tudsz számítani, akkor megtapasztalhatod a saját lelked bölcsességét. Olyan ez, mint a reflexek. Senki nem tanulja, hogy hogyan kell vészhelyzetben reagálni. Mégis, amikor egy olyan helyzetbe kerülsz, akkor a tested automatikusan reagál. Bekapcsol a testi intelligenciád. Ezt már ismerjük. Főleg akro jógán remekül lehet hasznosítani, hiszen sokszor van olyan helyzet, hogy az ember már ésszel fel sem fogja melyik testrésze merre áll, mégis a végén pont arra mozdul, amerre kell.

Akkor miért ne lehetne bízni a lelkünk intelligenciájában? Gondolj arra, amikor nagyon egyedül vagy, akkor születnek meg a legőszintébb gondolatok és elhatározások. Akkor van lehetőség arra, hogy találkozz azzal a bizonyos belső hanggal, aki segít és súg. Akkor is, amikor senki másra nem számíthatsz.

károlyi kert

Fotó: Szabó Judit: Károlyi-kert, forrás: maimanohaz.blog.hu

A jógi önálló. Nem függ és nem számít senkire és semmire. Éppen ezért teljesen szabad. A minap amikor esett a hó és olyan furcsa hangulat szállt a városra, este szürkületkor a Károlyi kertnél sétáltam. Teljesen üres volt a park, csöndes, elhagyatott. Olyan volt mint egy mese. “Kaivalya” súgta a belső hang. “Kaivalya” vagyis egyedülvalóság. Ez a jóga szútrák utolsó fejezetének a címe. Teljes egyedüllét, ahol nincs semmilyen érzelem, se jó, se rossz, csak a létezés. Kaivalya, önállóság, amikor önmagadban elég vagy, magadnak, te vagy a Minden. Nem vársz semmit és senkire nincs szükség. Ez a legnagyobb szabadság, moksha, felszabadulás az emberi szenvedés kötelékéből. Hiszen önmagadban is jól vagy, megvagy, egyáltalán VAGY és ha jönnek melléd mások, azokat csak elfogadod úgy, ahogy vannak. Sőt, ha nincsenek vagy elmennek, akkor sem szenvedsz a ragaszkodás, kötődés és az azok elvesztése feletti düh, harag és kétségbeesés miatt. Valóban szabad vagy.

Ha adsz magadnak időt, esélyt az elköteleződésre, a tanulás és a tudás melletti kitartásra, adsz magadnak egy keretet a továbbhaladáshoz, akkor kapsz egy esélyt a teljes szabadságra. Légy önálló, tanuld meg, hogyan jógázol egyedül, tanuld meg figyelni magadat. A legnagyobb szabadság az, ha bárhol és bármikor kigördítheted a szőnyegedet. Sőt, még szőnyegre sincs szükség, hiszen a jóga a lélekben történik. Elég hozzá egyetlen lélegzet. Csoportban még senki sem világosodott meg. Kaivalya.

 

F. Tóth Gabriella © 2014

Elköteleződés – Tapas

Ettől a szótól mindenki fázik. “Nem, én szabad akarok lenni!”, “Nem, engem ne korlátozzon senki!”, “Nem, én úgy akarom csinálni, hogy bármikor tudjak változtatni.”im-a-quitter

Ilyen és hasonló mondatok tolulnak az elmébe, amint meghallja ezt a szót. A szabadság korát éljük, mindenki azt mond, gondol és csinál, amit akar. Miért kellene elköteleződni?

Manapság senki sem akar elköteleződni. Fehér hazugságokkal bástyázzuk inkább körbe magunkat egy állásinterjún, vagy egy kapcsolatban, amikor a szándékunk komolyságáról kérdeznek. Vagy kibújunk ügyes frázisokkal a direkt kérdések elől vagy fenntartunk egy látszatot, hogy talán igen, talán veled vagyok, talán kitartok itt ennél a cégnél, talán hűséges maradok, de belül végüg őrizzük a magunk kis féltve őrzött függetlenségét. (Mintha egyébként az elköteleződéssel sérülne a függetlenségünk…na ez is megérne egy misét.) Persze nem hibáztatok senkit, az egész világból ma ez árad. Állandó bizonytalanság és kiszámíthatatlanság. Persze, hogy mindenki próbálja védeni a saját maga kis érdekeit, a belső bástyáit és őrizni a kincseskamrát.

Aztán nézzük meg hogy alakul körülöttünk a világ. Emberek egyik napról a másikra felmondanak a munkahelyükön, egyik napról a másikra felbontanak egy kapcsolatot, mert a titkos listán, amiről mi nem is tudtunk talán kipipáltuk náluk az utolsó pontot. Nem jönnek többet a jógaórára, mert valami nem úgy működik, valami nehézségbe ütköztek, már nem úgy történnek a dolgok, ahogy ők szeretnék. Nincs kedvük szenvedni, a nehézséggel megküzdeni, hisz van elég bajuk a jógaórán kívül is.

A jóga egyik fontos tétele a tapas, vagyis önfegyelem. A szónak számos értelme van, ezek között szerepel még az aszkétizmus is. Számomra a legkedvesebb jelentés a szótőre visszavezetett tap pat, vagyis “hőt alkalmazni”. A hő hatására valami kiég, valami gyökeresen megváltozik. Az agyagból porcelán lesz, amire festeni lehet. A nagy nyomástól a szénből is gyémánt lesz. Az átalakulást nem lehet megúszni energia és időbefektetés nélkül. Nem lehet megúszni kellemetlen pillanatok és “na most hagyom abba” érzetek nélkül. De, aki kitart, annak a jutalma, ahogy a jóga fogalmaz egy olyan test, amely tűzből van és olyan ellenálló, hogy nem fog rajta sem a betegség, sem a halál.

“Azok, akik elnyerték a jóga tűz formálta testét, többé nem szenvednek betegségtől, vénségtől vagy haláltól.” (Shvetasvatara Upanishad II.12.)

body of fire

Ezt mindenki szeretné. Te is, nem? De kész vagy e megtenni az oda vezető utat? Kész vagy e döntést hozni?

Tapas. Kitartás, állóképesség, elköteleződés. Ezek nélkül nem lehet haladni a jógában. Érteni ezt könnyű, csinálni nem könnyű. Szerintem a jóga, ami nálam, hogy világos legyen, nem heti néhányszori aktív testmozgást és légzést, meg spiri frázisokat jelent, hanem azt, hogy emberi kiteljesedés, a bennünk rejlő lehetőségek teljes megvalósítása, tehát a jóga azzal indul, hogy hozol egy döntést. Igen. Legyen. Ezentúl csinálom, tapasz-talok. Tapas, vagyis kitartással csinálom, amit csinálok. Elszántan, tántoríthatatlanul.

Ilyen értelemben lehet bármi jóga, amivel eggyé válsz teljesen, és amiben úgy érzed önmagad vagy. Jóga lehet tehát, ha kemény munkával valami újat tanulsz, jóga lehet, ha karrierváltásba kezdesz és kitűzöd célul, hogy megtalálod, és azt fogod tenni, ami a Te személyes küldetésed. Jóga lehet az is, hogy most anyaként feloldódsz a gyereked iránti odaadásban. Jóga lehet az is, hogy teszel másokért, egy ügyért, véghezviszed a személyes küldetésedet, hogy jobb legyen körülötted a világ. Akinek van missziója, azt nem kell többé megmenteni. Az nincs többé elveszve.

Inspirálóak az ilyen emberek. A nagy művészek, zenészek, színészek, híres emberek, a Ted előadók. Az eredményeik vonzóak, a kitartásuk tiszteletreméltó, mégis, tudnak annyira motiválni, hogy összeszedd magadban is a kellő elszántságot?

Ha jógázni akarsz, akkor csak úgy érdemes, hogy választasz magadnak egy tanárt és annál egy jó ideig kitartasz. Akkor is, ha nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy te szeretnéd vagy ahogy elvárnád. Ha bevállaltad, ha döntöttél, akkor tapasz-talj. Legalább egy néhány hónapig. Ne váltogasd a tanárokat, stílusokat, úgy nem mész semmire sem. A jó munkához idő kell. A koca jóga szerintem semmire sem jó. A tapasztalás magában foglalja a jó és a kevésbé jó élményeket.

Sticking out tongue

Gondolj arra, hogy a gyerek is néha elviselhetetlenül rossz a szülő számára, de a szülő mégse dobja ki. Te is lehetsz szörnyen elviselhetetlen a tanárod számára a lustaságoddal, az értetlenségeddel, a figyelmetlenségeddel, a sok beszéddel. De ő, ha igazi és szeretettel dolgozik veled, akkor nem fog kidobni. Végignézi, hogy hogyan tudatosodik a tested, hogy hogyan fejlődik a tudatod, hogyan leszel egyre kifinomultabb az ászanáidban, hogyan talál meg egyre természetesebben a meditatív helyzet. Ez egy folyamat. Ehhez türelem kell és kitartás, elszántság, tapasz mindkét oldalról.

Ha egy olyan tanárt találsz, aki érdekes, izgalmas, megbízható a számodra, akkor merd letenni mellette a voksodat. Merj elköteleződni. Hisz ő is elköteleződik melletted. Mindig ott lesz, hogy tanítson, mindig adja neked az idejét és a figyelmét. Az igazi tanár nem fog mindig a kedvedben járni, nem fog mindig olyan dolgokat csináltatni veled, amihez kedved van. Így nem lenne értelme a tanulásnak. Így nem adna neked lehetőséget a súrlódásra, a tűz csiholására, a fejlődésre.

shifu kick panda

Nekem ilyen tanáraim voltak. Nem kíméltek. Néha legszívesebben elfutottam volna, de mindig ott maradtam. Akkor is ha kemények voltak, vagy nem értettem egyet velük. Mindig azt, amire szerződtünk, azt az időtartamot letöltöttem mellettük. Én ilyen vagyok, ha valamit elkezdek, azt végigcsinálom. Ilyen vagyok veletek is. Aki jön, azzal maradok. Aki tapasz-talta mellettem az átalakulást az tudja, mit kapott itt. Maradok, de ezentúl csak azzal, aki kitart és kész tanulni.

A kérdés csak ennyi: Jössz velem?

 

F. Tóth Gabriella © 2014