yoginigabi bejegyzései

Omnivore

Mindenevő jógik – Mi van, ha a hús nem az ördög műve?

Lehet hogy neked is lelkifurdalásod van ha jógásként húst eszel? Hány ilyen félelemmel és szorongással találkoztam az utóbbi fél évben. Valahogy van egy ilyen kényszeres kapcsolás az elmében: a hús nem spirituális, a hús tilos. Ha mégcsak meg is kívánod jógásként a húst az szégyentelen, tisztátalan vagy egyenesen bűnös. Minimum helytelen. A húsevés nem méltó egy jógáshoz. A húsevés akadály a spirituális előrehaladásban. Valóban?

Tudatosság vagy trendkövetés?

Nagyon sok olyan ember jógázik, aki igyekszik minél tudatosabban élni az életét. Azonban mit is nevezünk tudatosnak? A legutóbbi jóga trendek hisztérikus másolása (zöldturmixok, nyersétkezés stb.) illetve a rövid múltra visszatekintő csúcsformát igérő superfoodok fogyasztása (táplálékkiegészítők, mesterséges vitaminok stb.) nem biztos hogy egyenes útat jelentenek a megvilágosodáshoz vagy akárcsak a tökéletes egészség eléréséhez. Amit eszel, azzá leszel. Igen van ebben sok igazság, de abban is, hogy ha nem figyelsz a tested jelzéseire, akkor könnyen bajba kerülsz. A legrosszabb amit tehetsz, ha bármiben, amit csinálsz dogmatikussá és merevvé, fanatikussá válsz.

Beteges jógások

Őszinte leszek. Nem egy olyan “jógást” láttam, aki mindent úgy csinál, ahogy azt a legnagyobb szakértők szerinte kellene: “szattvikusan” étkezik, sőt lassan több táplálékkiegészítőt fogyaszt, mint rendes ételt. Mégis tele vannak problémákkal, fizikai és mentális emésztési rendellenességekkel. Amit náluk láttam az nem az egészségről szólt.

Hadd gyűjtsek össze néhány tipikus tünetet:

  • labilis idegállapot,
  • álmatlan éjszakák,
  • változékony hangulat,
  • rossz arcszín (sápadt arc, beesett szemek, fokozódó apró ráncok, felgyorsult öregedési folyamat, zöldes-szürkés árnyalatok az arcon illetve pergamenszerű, száraz bőr)
  • B12 vitaminhiány és annak tünetei
  • emésztési problémák (IBS, fekély, rendszertelen emésztés),
  • hormonális zavarok,
  • ételallergia (gluténérzékenység, tejallergia és stb. divatos elváltozások),
  • no és persze az egyik kedvenc klasszikusom a nőgyógyászati problémák és a kimaradó menzesz valamint a csökkent libido.

Nem bántani akarok senkit, aki ilyenekkel küzd, sőt. Segíteni szeretnék, hiszen az elmúlt időszakban pont így segítettem már többeknek. Valami furcsa módon, amit elkezdtem megélni a saját életemben, az inspirációt és erőt tudott adni másoknak is.

Én egy húsevő yogini vagyok

10 hónapja eszek megint rendszeresen húst. Mivel tapasztalni kezdtem magamon a túlzott jógázás rémisztő tüneteit (fogyás, elszállás, rettegős éjszakák, instabilitás, fokozott könnyűség a testben stb.), az év elején elkezdtem megint megbarátkozni a hússal. Öt év vegaság után vetemedtem a húsra és érdekes, hogy ez egy természetes igényként jelent meg bennem. Éreztem azt is, ahogy küzdenem kell a saját dogmáimmal.

Az Ayurvédikus orvos barátommal megosztottam a kételyeimet és akkor ő is bevallotta, eszik húst. Az Ayurvéda szerint az én Vata dominanciájú alkatom nem is nagyon tud meglenni hús nélkül. Beszéltem az indiai jógatanár barátnőmmel is, aki jóga terápiát tanult és tanít, és aki északi tartományokban nőtt fel, közel a Himalájához. Náluk hideg van, viszont olyan családból jön, ahol még a nagypapa mantrákkal gyógyította az unokáit. Ő is eszik húst. Kell neki és nincs azzal szerinte semmi gond. Nem ezen múlik a dolog.

Érdekes, hogy mindketten kicsit óvatosan mondták el nekem, de valahol megkönnyebbülve a húsevő szokásaikat. Én is annyira elvakultnak tűntem, hogy nem akartak kiábrándítani. Két spirituális indiai szakember versus a modern “felvilágosult” tudományos nyugati spiritualizmuson edződött én. Most viszont megnyíltam valamire és ennek ők velem együtt örültek.

Megvilágosodott mesterek … pedig húsevők

Érdekes, hogy Selvaraja Yesudian és Haich Erzsébet rendszerében is megengedett volt a hús fogyasztása. Őket azért fontos említeni, mert ők hozták be a jógát a 30′-as években Magyarországra, majd ők nyitották az első európai jógaiskolát Svájcban. Külön érdekes, hogy Haich Erzsébet szerint nincs akkora fontossága annak, hogy mit eszünk, hiszen máshol dől el a dolog. Az méginkább különös, hogy ezzel a felfogással egyre több nagy spirituális tanítónál találkozom. Még a Dalai Láma is eszik húst. Sőt maga a Buddha sem volt vega. Mindenféle diétát kipróbált, de arra jutott, hogy nem ez a lényeg.

Ne erőszakold meg magadat!

Különös, hogy a buddhizmusban és a hindu kultúrkörben is a vegetarianizmus egy későbbi “találmány”. A jóga zsargonban ma az Ahimsa elvét kapcsolják össze leginkább a vegetarianizmussal, de az ahimsa, mint erőszakmentesség elsősorban nem erről szól. Az ősember sem tudott meglenni hús nélkül.

Csak a mai világban van jó esély a vegaságra, ahol a kényelmes élet és a jó tápálékkiegészítők erre lehetőséget kínálnak. De ez még nem jelenti azt, hogy ez a mindenkinek megfelelő étrend vagy hogy ez a fajta étkezés lenne a természetes. Sőt, a lényeg, hogy az ahimsa nem is a vegaságot jelenti, hanem a másokkal és magammal szembeni erőszakmentességet. Ha magamat sanyargatom nekem nem megfelelő ételekkel, amelyek nem nyújtanak kielégítő táplálékot, akkor azt a kérdést is joggal feltehetnénk, hogy hol marad az ahimsa?

Ayurvéda és húsfogyasztás

Tavasszal írtam az Aum magazinba egy cikket Ha jóga, akkor vega? címmel, amiből kiderül, hogy az Ayurvéda hogyan is vélekedik a vegaságról. Röviden összefoglalva, a Vata alkatú emberek nehezen tudják elhagyni a húsok fogyasztását, hiszen számukra létfontosságú az állati fehérje. A Pitta domninciával rendelkezők erős Agnival, vagyis emésztő tűzzel rendelkeznek, tehát leginkább ők tudják a leghosszabban tartani akár a legvadabb nyersvegán diétákat is. A Kapha alkatúak váltakozó emésztő tüzükkel rövid időszakokig, különösen tavasszal jól bírják a vegaságot, de a főtt ételt ők sem nagyon tudják elhagyni az étkezésükből, mivel a nyerset sokkal nehezebb megemészteniük.

Az Ayurvéda három esetben tartja szükségesnek a hús fogyasztását:

  • a gyengék, legyengültek feltáplálására
  • a mentálisan kimerültek megerősítésére
  • és a harcosok számára.

Most már látom, hogy a legnagyobb veszély nem az, hogy mit eszünk meg, hanem hogy hogyan gondolkodunk az ételről. Shivát úgy is ábrázolják mint a hullamezőkön kóborló szentet, aki még a foszló hullákat is megeszi. Mindent megemészt, hogy abból újat szüljön. Shiva női verziója Káli, még a saját gyerekeit is felfalja. Shiva és Káli a tudatosság szimbólumai. És mégis ki vonná kétségbe jógiságukat?

Egy jótanács

A saját tapasztalatom a húsevéssel az, hogy engem stabilizált, megerősített és ellenállóbbá tett. Kisimult a bőröm és elmúltak az éjszakai rettegéseim. Nőisebb lett az alakom és kiegyensúlyozottabbá váltam. Ez én vagyok, de sorolhatnám a tanítványaimat is. Az egyik legérdekesebb sztori az a lány, aki gluténérzékenységgel küzdött, meg minden egyéb gonddal és egyszer csak azt mondta, “Tiszta hülyeség ez a gluténérzékenység”. Elkezdett megint mindent enni és láss csodát jól lett. A másik tanítványomnak meg miután egyéni sort állítottunk össze neki, megjött a menzesze és már fontolgatja a húsevést is, mivel látja, hogy a frissen kialakult gluténérzékenység melelt, ha fenntartja az elvhű vegaságát, a végén tönkremegy. Természetesen ezek egyéni esetek és személyes döntésen alapulnak.

A lényeg, hogy ha csak egy kicsit is kívánod a húst, akkor edd meg bátran. Ne legyen lelkifurdalásod. Légy szabad. Vedd észre magadon, ha a dogmák kötnek. A dogma ártalmasabb mint egy hotdog, a jóga pedig a felszabadulásról szól.

 

 

F. Tóth Gabriella 2014 © Minden jog fenntartva.

 

Breath of the butterfly

Hogyan tedd még hatékonyabbá a jógagyakorlást a lélegzettel?

A jóga és a lélegzet témakörben már kismilliárd cikk született, mégis oly kevés jógást látok, aki valóban érti, érzi és műveli a lélegzet művészetét. Igen, ez egy művészet, egy része elsajátítható gyakorlati készség, bárki megtanulhatja, de érzéssel lélegezni, az már művészet. Hatásában is az ilyen jóga ászana gyakorlás egyre jobban fog hasonlítani egy művészi, kimunkált és precíz mozdulathoz, ahol minden egyes apró rezdülésnek jelentősége van.

Az ilyen “pránából szőtt” ászanák szimbolikusak, harmónikusak és megnyitják benned az utat a mélyebb tudás felé. Gondolj bele, hogy az ászanák sokszor oly beszédes neveit is csak egy ilyen meditatívabb pózban fogod megérteni. Ha nem mindig csinálod, hanem megtanulsz hallgatni. Meghallani a saját lélegzeted szavát.

A jóga alaptétele, mely szerint a lélegzet az összekötő kapocs az elme és a test között, a pszichoszomatikus oda-vissza hatás alapvető eleme. Közismert anatómiai tény, hogy a lélegzet egyaránt kapcsolódik az érző (tudatosan befolyásolható) és a vegetatív (tudatosan nem befolyásolható) idegrendszerhez. Éppen ezért a lélegzéssel valóban átkódolhatjuk azokat a vegetatív működéseinket is (pl. bélperisztaltika, hólyagidegesség, vérnyomás, stb.), amikre egyébként nem sok ráhatásunk van. De hogyan?

Hogyan lesz a lélegzet valóban ilyen átalakító erejű?

Elég az, ha ismételgeted magadban, hogy belégzés-kilégzés? Nem. A légzést tanulni kell. Ez a fajta lélegzet nem magától értetődő.

A jógagyakorláshoz használt Ujjayi lélegzetet tanulni kell. Ez az első feladata egy kezdő jógásnak. Fontosabb mint az ászana? Igen. Fontosabb. Miért? Azért mert csak ez a fajta lélegzet lesz elég intenzív ahhoz, hogy a fizikai testben a vázizmok mellett még a belső szervekre is hasson, és csak ez a fajta lélegzet fogja meghozni a valóban átalakító erejű meditatív élményt.

Miért pont az Ujjayi?

Az ászanák természetüknél fogva radzsaszikusak, a mozgásról, az energiáról szólnak. A céljuk, hogy a blokkolt, beszűkült fizikai csatornákban (erek, belek, idegpályák, nyirokerek stb.) és energetikai csatornákban az áramlásokat (vér, nyirok, testnedvek, ideg, prana stb.) akadálytalanná tegyék. A csatornák megnyílásához először fokozni kell a szimpatikus (stressz) hatást. Ebben tökéletes partner az Ujjayi légzés.

Az Ujjayi (jelentése: fel diadalmasan) szó szerint felfrissít, ha jól végezzük. Növeli a vérnyomást, fokozza a szív aktivitását, olyan hormonális folyamatokat indít be, amelyek mozgósítják a test erőtartalékait. Felvillanyoz és felpezsdít. Az Ujjayi hatására a tüdő alsó részébe több oxigén jut, s mivel pont itt a legjobb a tüdő vérellátása, a megnövekedett oxigéncsere miatt megnyílnak a légutak, minden aktívabb kifújás után pedig egyre nagyobb mennyiségű friss levegő tud beáramolni és ettől az egész szervezet felpezsdül.

Teljes jógalégzéssel, vagy hasi légzéssel nem tudjuk elérni ezt a hatást. Mind a kettő laza hassal dolgozik, és alapvetően nyugtató hatású. Másrészt bizonyos ászanákban (pl. erőteljes hátrahajlások, ahol a hasfal nyúlik illetve erőteljes csavaró pózok) kifejezetten lehetetlenség így lélegezni. Ez utóbbi két légzéstípus tehát nem az ászanákhoz való, hanem inkább vagy a ráhangolódáshoz vagy a shavasanához. Azt is mondhatnánk, hogy a teljes jógalégzés a reggeli felkelő nap csodája, egy kellemes kezdés, az Ujjayi a napi aktivitás és küzdelem harcostársa, a hasi légzés pedig a nap végi lecsendesedés, amikor végre regenerálódhatunk.

Hogyan működik az Ujjayi?

Az Ujjayi lélegzet egy rekeszizomlégzés (egészen pontosan thoracikus-diaphragmatikus légzés), amely a mellkas alsó és a has felső részét mozgatja csak, miközben a mellkas felső része és a has alsó része mozdulatlan marad. Nem a torokkal csináljuk, félreértés ne essék és nem is erőltetjük. Ettől még hangos, hiszen a megnövekedett sebességű levegő ahogy átsuhan a hangszálaknál egy mélyről jövő, jellegzetes zúgó hangot ad. De megint, nem Te adod a hangot, hanem a levegő természetes mozgása. Ahogy Eckhart Tolle mondaná: “Az élet a táncos, Én vagyok a tánc.” Csak hagyd, hogy megtörténjen.

Az Ujjayi titka, hogy a köldök környékéről gondolkodj és ne a torokból. Csak segítsd, hogy a levegő intenzíven áramoljon ki-be, gyakorold a “táncot”, a hullámzást, de ne akard torokból megmondani a magadét, abba csak szó szerint bele fogsz szédülni.

Ezt a természetes folyamatot nagyon könnyen megsegítheted. Minél “mélyebbről”, vagyis intenzívebben tolod ki a levegőt, annál aktívabb és teljesebb lesz a következő belégzés. Hiszen a belégzés természetes, azon semmit sem kell erőltetni, mert a nagyobb nyomású külső térből a kisebb nyomású tüdő felé természetesen áramlik be a levegő. Kifújni a levegőt viszont izommunkát igényel. Helyet csinálni valami újnak strapás, de megéri. Csak így tudnak belépni a dolgok, maguktól, egyszerűen.

Mivel a rekeszizom kilégzéskor ellazul, pont ilyenkor kell használni a lélegzet távozását segítő járulékos izmokat: a haránt hasizmokat és a bordaközti izmokat. Ez a mély hasizommunka (természetesen létrejövő Uddiyana bandha) olyan aktív masszázst ad a belső szerveknek, amire esély sincs egy normál légzésnél vagy egy hasi légzésnél. Ha a tükörben nézed a bordák alsó részei úgy fognak mozdulni fel és le, mint egy lepke nyíló és csukódó szárnyai. Az érzés is felemelő lesz, még ha az első szárnycsapások fáradságosak is. Kezdőknek gyakran furcsa helyen lesz izomlázuk a jóga után, hiszen évek óta először használják talán a bordaközi izmaikat. De a munka gyümölcse sem marad el, hisz ezzel az intenzív légzéssel hatékonyan megmasszírozhatók olyan mélyen bent levő szervek is mint a vese.

Csak tégy egy próbát!

Fejenállás után, amikor babapózban pihensz, próbáld ki, hogy mély ujjayival nagyon intenzíven lélegzel. Érezni fogod, ahogy a tested pulzál. Életre kel az ászana. A merevség, a mozdulatlanság a monitoron megjelenő hosszú egyenes vonalhoz hasonlatosan sosem az élet jelei. Márpedig a jóga lényege az élet. A lélek. A lélekzet.

A légzés Ritmusa

De a tánchoz nemcsak megfelelő izomzat kell, hanem ritmusérzék is. Ha minden ászanában, függetlenül annak nehézségi fokától, tudod tartani ugyanazt a ritmust, akkor nyert ügyed van. Fel fogod tudni venni a tempót az élet eseményeivel is. Ez az a ritmikusság, ami valóban edzést hoz az idegrendszernek és javítja a stressz rezisztenciádat a jógaszőnyegen túl is. Ha egy intenzívebb megterhelés (pl. fejenállás vagy dhanurasana) után mint a gyalogbéka kifekszel, akkor nemcsak a kecsességedet veszted el, de a megtermelt energiát is.

Márpedig a jóga lényege a konzerválás és az energiatakarékos működés. A fújtatás, kifulladás, szájon át légzés mind sokkal fárasztóbb és megterhelőbb mint a folyamatos egyenletes légzés. Arról nem is beszélve, hogy tudat alatt ezekkel a fizikai összeesésekkel azt a kódolást erősíted magadban, hogy gyenge vagy és erőtlen, nem bírod a sors próbáit.

És hogy milyen hosszú legyen egy-egy ki-be légzés? Kezdésnek javaslom a min. 3-4 másodpercet (tehát egy teljes lélegzet összesen 6-8 másodpercig tartson), végig kizárólag az orron át, tehát így egy perc alatt kb. 10-szer/8-szor fogsz lélegezni a megszokott átlag nagyjából 18-20 légzés/perc helyett. Lesznek olyan pózok ahol ez nagyon rövidnek tűnik (pl. előrehajlások), míg más pózokban (pl. nehéz karon egyensúlyozás, vasisthasana) ez a 4-4 másodperc is egy végtelenséget jelent majd. De itt kezdődik a jógi. Tudod e magadat és az elmédet kordában, igában tartani? A jóga, a jó iga.

Légzés -mozgás összehangolása

Végezetül ha már megedzetted izmaidat a lélegzet eme csodás táncához és megtaláltad a ritmusodat is, akkor már arra is érdemes figyelned, hogy a mozdulatod pontosan kövesse a lélegzetedet. Húzd ki egészen a mozdulataidat, ne kapkodj, ne csapd magad, engedd, hogy a be-kilégzés hatására megérezze a tested a kiterjedés és összehúzódás során neki kiszabott végső határokat, találd meg a két végletet, hisz csak aközött fogod elérni az egyensúlyt középen.

Ha így mozdulsz, az kifelé egy kecsességet, művészi igényességet ad a mozgásodnak, egyfajta finomságot, befelé pedig nagyon hatékonyan és kíméletesen dolgoztatja az izmaidat, amelyek ennek a folyamatosan a határait kereső hullámzó mozgásnak köszönhetően egészen az inas végeikig megnyúlnak és erősödnek, minőségi és szívós izomzatot eredményezve.

 A Lélegzet felemeli a Lelkedet

Lélegezni csodálatos dolog! Kapj Te is szárnyra, mint a bordakosár lepkéje és tapasztald meg milyen magasságokba tud eljuttatni a lélegzet ereje. Sok sikert kívánok!

 

Namaste,

 F. Tóth Gabriella (Yoginigabi) © 2014 Minden jog fenntartva. 

 

 

Vata yoga

Vata jóga – Ayurvédikus gondolatok a Vata dosha kiegyenlítésére

A korábbi írásban már volt szó arról, hogy mit is értünk a doshikus kiegyenlítésen. Ma nézzük meg, hogy hogyan is lehet egyrész instant, tehát azonnali módon, másrészt általánosságban kiegyenlíteni a kibillent vagy megnövekedett Vata doshát.

A Vata doshánál is meg kell ismételni azt, amit már korábban említettünk, hogy:

  1. egyrészt a Vata dosha mindenkiben megvan, így mindenkiben időlegesen elborulhat a Vata dosha egynsúlya (pl. különösen őszi szezonban, száraz, szeles, hűvös időben), ilyenkor lesz szükség az instant kiegyenlítésre,
  2. másrészt a Vata dosha többlettel rendelkező alkatú embereknél (Vata dosha Prakriti) fontos lesz, hogy általában a gyakorlásuk és életmódjuk olyan elveket kövessen, amelyek mellett a Vata dosha egyensúlya hosszú távon is fenntartható.

Ennek fényében nézzük meg először, hogy mik a Vata dosha kibillenésének általános tünetei, majd nézzük meg, hogy a Vata dosha prakritivel rendelkezők általános gyakorlására milyen elvek vonatkoznak.

 

Instant Vata dosha kibillenés

A Vata dosha kibillenésének tünetei – avagy mikor tudjuk az Ayurvédikus jógában, hogy most éppen Vata kiegyenlítésre van szükség doshikus alkattól függetlenül.

  • A Vata dosha kibillenése tipikusan szezonális lehet ősszel vagy akár hidegebb, szelesebb, szárazabb változékonyabb téli napokon.
  • A másik eset az, ha az életmódunkból következően Vata tüneteket tapasztalunk magunkon és ez a változás olyan mértékű, hogy észlelhetően zavart vagy kellemetlenséget okoz a mindennapjainkban. Ezt okozhatja például rendszertelen táplálkozás, csapongó életmód, napirend, sok utazás, kapkodó “szeles” időszak az életünkben, amikor sok és gyakran változó ingernek vagyunk kitéve sok változás közepette.

 

Az Ayurvédikus jóga tehát azt javasolja, hogy ha a következő tüneteket észleljük magunkon, akkor kezdjünk rövid távon Vata kiegyenlítő gyakorlatokba:

  • álmatlanság, rémálmok
  • emésztési zavarok, különösen székrekedés, aranyér, gázosodás, puffadás
  • idegrendszeri problémák, nyugtalanság, depresszió
  • időzavar, kapkodás
  • emlékezetkiesés, memóriaproblémák
  • ízületi fájdalmak, idegi nyilalló fájdalmak, reumatikus tünetek
  • száraz torok, torokkaparás, száraz és töredezett bőr és haj
  • görcsök, rángások

Mit lehet tenni ilyenkor?

Elsősorban nézzük meg a Vata kiegyenlítésre vonatkozó Ayurvédikus életmód és táplálkozási tanácsokat dióhéjban, majd a jóga ászana gyakorlatokat.

 

Őszi kiegyenlítés az Ayurvéda szerint

Ezek a tanácsok különösen jól jönnek az őszi időszakban, amikor a Vata dosha megnövekszik a szervezetben és ha nem tud kiürülni a testből, akkor könnyedén megzavarhatja a másik két dosha működését is. Ez a Vata erősödés negatívan befolyásolhatja az immunrendszert és a belső szervek működését, amelynek következtében a test megbetegszik.

Általános Ayurvédikus elvek az őszi Vata kibillenés és bármely instant Vata kibillenés kezelésére

Az Ayurvéda a Vata hideg, száraz, érdes és változékony minőségével szemben, illetve annak kiegyenlítésére pontosan az ellentétes minőségeket javasolja. Tehát: melegítést, olajozást, hidratálást, és nyugalmat.

 

Ilyen módszerek lehetnek a következők:

  • olajos masszázs, önmasszázs a reggeli tusolást követően illetve lefekvés előtt
  • olajos öblögetés
  • ghí orrbacseppentése
  • rendszerezett életmód, szisztematikus napirend kialakítása,
  • kerüljük az utazást és a váltakozó impulzusokat
  • kerüljük a túlmozgást, az extázis élményeket (pl. kicsapongó esti bulik helyett inkább keressük a nyugalmat, a nyugodtabb mozgásformákat pl. jóga)
  • feküdjünk le korábban és aludjunk hosszabban.

 

Táplálkozási elvek dióhéjban:

  • keressük a meleg tápláló ételeket
  • főtt ételt együnk és hanyagoljuk a hidegtálakat, szendvicseket, salátákat
  • együnk enyhén csípős, olajosabb, zsíros ételeket, sok vajat, tejterméket
  • ételeink elkészítéséhez elsősorban gyökereket, föld alatt vagy földhöz közel nőtt zöldségeket használjunk (pl. padlizsán, krumpli, tök, sütőtök, répa, retek stb.)
  • keressük általában az édes, sós és savanyú ízeket és az enyhén csípőset
  • az ételünk legyen zaftos, leveses, semmiképpen sem száraz (egytálételek előnyben)
  • ha nagyon bizonytalannak érezzük magunkat, akkor érdemes kiadósabb meleg reggeliket készíteni (pl. tojásrántotta, melegszendvics, meleg kenyér sok vajjal, meleg zabkása)
  • használjunk bátran és bőségesen melegítő fűszereket, amelyek az emésztést is fokozzák: kömény, szerecsendió, bors, kurkuma, fahéj, szegfűszeg, mustármag stb.

 

Jóga gyakorlatok a Vata kiegyenlítésére – Ayurvédikus jóga

Nézzük meg mire kell figyelni a jógagyakorlásunkban akkor, amikor a Vata dosha kiegyenlítéséről van szó. Két esetet veszünk figyelembe, azt amikor elmész egy csoportos, vezetett jógaórára és amikor otthon gyakorolsz.

Az első és legfontosabb kihangsúlyozni, hogy az Ayurvédikus jógában nemcsak a gyakorlatok számítanak, hanem az összhatás.

 

Amit keress egy csoportos órán:

Nagyon fontos lesz tehát, hogy ha egy csoportos órára mész, akkor olyan tanárt válassz, aki megnyugtató, nem diktál túl gyors tempót, precíz és ezzel ösztönöz az intenzív összpontosításra. Az óra stílusa legyen erőteljes, lassú erőkifejtésre épülő.

Amit mindenképpen kerülj:

Gyors tempójú, “repülős” jóga, ahol alig tartasz meg egy-egy ászanát és máris át kell menned a következőbe, ahol nincs túl nagy fókusz a légzésen így a lélegzet könnyen lihegőssé változik a gyors és dinamikus gyakorlatok egymásutánjában. Kerüld ilyenkor a csak vagy jórészt hátrahajlításra épülő órákat. Az sem túl hasznos a Vatának, ha zenére megy a jógaóra, mivel csapongó elmeműködésével könnyen a zenére fog mozogni, és inkább “táncolni” kezd, mintsem, hogy a lélegzetét és a belső folyamatait figyelje. Ez akár fokozhatja a sérülés lehetőségét is.

 

Otthoni gyakorlás:

A Vata jóga gyakorlására a stabilitás legyen a legjellemzőbb. Minél közelebb van egy gyakorlat a földhöz, annál inkább a földes elemet hozza be a gyakorlásba, ami a Vata éteri és levegős minőségeit kiegyenlíti. Azonban nem lehet végig csak földelni a Vatát, a föld ugyanis hideg és nedves, amit a Vata nem bír. Neki meleg és nedves, izzasztó gyakorlásra van szüksége, ahol jól bemelegszik és aztán abból tud nyújtani. A Vata típusú ember ízületei különösen hajlamosak a bemerevedésre, és nem fog rajtuk segíteni, ha csak nyugtató, nyújtó gyakorlatokból áll egy jógaóra, vagy egy gyakorlás. Szükségük lesz erőteljes izomfejlesztő gyakorlatokra is, mint pl. chaturanga dandasana, vagy fekvőtámasz, ennek egyszerűsített verziói és jót fog tenni a lassabb tempóban, de annál erőteljesebb izommunkából végzett Napüdvözlés is.

A Vata jóga tehát legyen izzasztó, nagyon erőteljes izzomunkát és koncentrációt igénylő (pl. állópózok, virabhadra I, virabhadra II, erőteljes egyensúlyozó pózok, úgy mint Virabhadrasana III, ardha chandrasana, utthita hasta padangusthasana és társai). Nagyon jót tesznek továbbá a földön végzett hátrahajlások (pl. bhujangasana illetve shalabhasana), ugyanakkor óvatosan a kifejezetten extrém, különösen állásból történő hátrahajlásokkal. Itt külön megjegyezném, hogy a mostanság oly divatos “drop back”, vagyis az állásból hídba lehuppanás, kifejezetten Vata kibillentő lehet, pláne ha egymás után többször ismételjük.

Előrehajlások előnyben, tehát paschimottanasana, janu shirshasana és gyakorlatilag az összes előrehajlás nagyon Vata kiegyenlítő, viszont ahogy már említettem figyelj arra, hogy ne csak ebből álljon a gyakorlásod, hanem erőteljes izomfejlesztő gyakorlatok és ászanák előzzék meg ezeket az előrehajló jóga pózokat.

A Vata gyakorlásból sem maradhat el a csavarás és azt követően javasolt végezni a szélhajtó gyakorlatokat és a hasizomgyakorlatokat. Így biztosíthatjuk, hogy a csavarással a vastagbélbe kerülő (Vata székhely) gázok a szélhajtó gyakorlatok során megfelelően ürülni fognak és ezáltal csökken a testben a Vata minőség.

A fejenállás és a gyertyapóz jót tesznek a Vata lecsillapítására, érdemes őket Vata kiegyenlítésnél ebben a sorrendben alkalmazni.

A gyakorlásod végén mindenképpen tarts egy hosszabb és meleg shavasanát, tehát meglegítsd magad pokróccal, hogy kényelmesen, akár 15 percen keresztül is tudj pihenni. A Vata gyakorlás elengedhetetlen eleme lesz a Pranayama, egyrészt végig a gyakorlás során fontos használni a mély Ujjayi lélegzetet, a gyakorlás végén pedig végezz legalább 10 perc pranayamát (különösen anuloma vilomát vagyis váltott orrlukas légzést).

 

Vata típusú emberek jógája

A Vata típusú embereknél a fentiek figyelembe vétele mellett az általános elvek közé kell tartozzon a rendszeres gyakorlás. A Vata típusú ember lehet a legjobb és a legrosszabb jógás egyben, mivel teste alapvetően a jógára van kitalálva (vékony, inas, izmos, szálkás, rugalmas), de ha nem mozog, akkor könnyen berozsdásodik. A Vata típusú ember tehát az Ayurvéda szerint az az alkat, aki lényénél fogva jógára ítéltetett élete végéig. Vata típusúaknál az ászanagyakorlás elhagyhatatlan, ha csak belső, meditatív gyakorlást végzel Vata Prakritivel, akkor könnyen “elszállhatsz” és akár komoly idegrendszeri problémák is előjöhetnek (skizofrénia, bipoláris zavar stb.).

Tehát, ha Vata típusú alkat vagy, akkor fektess nagyon nagy hangsúlyt a legalább heti háromszori jógázásra, ami legyen erőteljes, az izomzatodat (különösen a karokat és a lábakat) megedző, kevésbé dinamikus, de annál inkább átlélegzett és elmélyült, komoly koncentrációt jelentő gyakorlás. Figyelj arra is, hogy a gyakorlás ne fárasszon ki nagyon, tehát egy átlagembernél elég mondjuk a heti 3x 45 perc/1 órás gyakorlás is. Kerüld viszont a hirtelen nagy megterheléseket. Figyelj még arra is, hogy a testedet a gyakorlásoddal melegítsd fel, ne pedig külső mesterséges hőforrásokkal. Ez az utóbbi kimeríti a szervezetedet és megterheli a szívedet. Vata típusoknál fokozhatja a leépítő folyamatokat és a test fogyását.

Összegezve tehát: A Vata instant kiegyenlítésre és a Vata Prakritivel rendelkezők jóga ászana gyakorlására egyaránt jellemző lesz, hogy az ilyen ászana és jóga gyakorlás legyen (belülről) melegítő, erőteljes, tartalmazzon intenzív Pranayamát és nyugodt környezetben, bíztató hangulatban teljen.

 

F. Tóth Gabriella © 2014 MInden jog fenntartva.

 

VPK balance

Mit jelent az, hogy a jógagyakorlás Vata, Pitta vagy Kapha kiegyenlítő?

A korábbi blogbejegyzésben már megosztottam veletek, hogy mit is értek az ayurvédikus jóga fogalmán. A mai bejegyzés tovább visz minket ahhoz, hogy konkrétan mikor szükséges a jógagyakorlásban valamiféle változtatás és hogyan is értelmezzük azt, hogy egy jógagyakorlás dosha kiegyenlítő.

Először ehhez nézzük meg röviden, mi is az a dosha, mi a Prakriti és mit kell rajta kiegyenlíteni?

A dosha elsősorban egy olyan biológiai erőt jelöl, amely felelős és amely beindítja a test és benne a szervek különféle funkcióit. A dosha másodsorban úgy is használatos, mint egy jelzés arra, hogy milyen is valakinek a természete, vagyis a Prakritije. Nézzünk példákat mind a kettőre.

A dosha mint biológiai erő és a jógagyakorlás

Először nézzünk néhány példát a doshák mint biológiai erők, testfunkciók működésére.

A Vata dosha felelős a kiválasztásért, az emésztés végén a szárításért, szétválasztásért, a testben történő áramlásokért (pl. véráram, légáram – oxigén áramlása, idegi impulzusok), és általában a testből az anyagok távozásáért (pl. széklet, gázok stb.), valamint az egyensúlyérzékért és az irányok érzékeléséért. Székhelye a testben a vastagbél.

A Pitta dosha felelős a biológiai átalakításért, a vér összetételéért, a test hőháztartásáért, a hormonrendszer működéséért, a méregtelenítésért, az emésztésért, a felfogóképességért, a látásért és a tápanyagok bontásáért, feldolgozásáért. Székhelye a máj.

A Kapha dosha funkciója az összetartás, a test stabilitásának biztosítása (csontok erőssége, izomzat fejlettsége útján), a sejtállomány fenntartása, a kenés, hidratálás és az olajozás (pl. ízületek, bőr hidratáltsága).

Ezek az erők tehát minden testben, vagyis mindenkiben hatnak, így ha azt érzékeljük, hogy probléma van pl. a látásunkkal, akkor könnyen kikövetkeztethetjük, hogy szervezetünkben a Pitta dosha működésében zavarok álltak be, így azzal kell foglalkoznunk. Ezek a zavarok általában a doshák felhalmozódásából, erejük növekedéséből erednek, tehát ennél a példánál maradva például arról lehet szó, hogy az utóbbi időben azért romlott a látásunk, mert sokat idegeskedtünk, kapkodtunk, haragosak voltunk, türelmetlenek és túlhajtottuk magunkat a munkában. Így a megoldás egy ideiglenesen Pitta kiegyenlítő jógagyakorlás lesz függetlenül az általános doshikus alkatunktól.

Az ilyen jellegű kiegyenlítés tehát akkor alkalmazandó, amikor egy vikriti, vagyis a természetestől eltérő, elhajló állapotról, vagyis egy kezdődő beteg állapotról van szó.

A másik lehetséges alkalom az instant dosha kiegyenlítésre az éghajlati változás, különösen évszakváltásokkor. Jellegzetesen magyaros tünet a frontérzékenység, ezért sokszor hülyének néznek minket a külföldiek, pedig jól érezzük, hogy a természet változása igenis kihat a szervezetünkre. Az éghajlat változásai befolyásolják a biológiai erőink, a doshák működését, így ezekhez igazodnunk kell. Az Ayurvédikus jóga ezért különösen kiemelten foglalkozik a szezonális jógagyakorlás szabályaival.

A dosha mint a Természetünket meghatározó tényező és annak a jógával való kapcsolata

Minden emberben megvannak a fent említett doshák, ellenben minden emberben ezek aránya születéstől fogva más és más. Könnyen értelmezhető ez a dolog, ha már a kisbabákat figyeljük. Egyiknek eleve sokkal jobb a hangja, erősebb a felépítése, nyugodtabb, nincs probléma az emésztésével, míg egy másik baba állandóan lázas, kiütéseket kap és irritált a bőre, türelmetlen és rakoncátlan, sokat és agresszívan sír, vagy éppen nagyon hasfájós, görcsölős, egy pillanatra sem lehet egyedül hagyni és a széltől is óvni kell, mert egy pillanat alatt megfázik, meghűl, vagy megbetegszik.

Azért hoztam példának a babákat, mert már náluk látszódnak a természetes különbségek és ezek aztán a fejlődésünk során egyre jobban megkülönböztetnek minket egymástól. Éppen ezért szomorú, hogy általában a mai világunkban egyáltalán nincs különbségtétel az emberek között, mindenkire ugyanazok a dolgok vonatkoznak, pedig figyelembe kellene venni, hogy különböző embereknek más az életritmusa, más a biológiai működése, más a felfogóképessége és természetesen más a mentális működése is.

Ha tehát azt mondom például, hogy valakinek Vata dosha Prakritije van, az azt jelenti, hogy olyan természettel, vagyis olyan testfelépítéssel és mentális beállítottsággal rendelkezik, amely a Vata dosha többletét mutatja. A fentiekből is értelmezhető, hogy az ilyen ember mozgékonyabb lesz, radikálisabb, újító és általában érzékenyebb lesz az idegrendszere és az emésztése. Ez a velünk született dosha Prakriti megmutatja, hogy hosszabb távon milyen betegségekre leszünk hajlamosak és mire kell odafigyelnünk a személyes egyensúly megtartása érdekében.

A jóga szempontjából nagyon fontos, hogy ismerjük, milyen is ez a mi természetes alkatunk, hiszen a jógagyakorlásunknak általánosságban, tehát akkor is, amikor nincs egy vikriti vagyis beteg, elváltozott állapontunk, ehhez az alkathoz igazodnia kell. Ha ez nem így van, akkor a természetes betegséghajlamaink könnyebben előjöhetnek. Fontos megjegyezni, hogy az egyéni alkatunk, a dosha Prakritink számunkra kijelöli az egészséges egyéni egyensúlyunkat, a természetes egészséges állapotunkat, tehát azt önmagában nem kell kiegyenlíteni. Tehát, ha valaki Vata dosha Prakritivel rendelkezik, akkor ezt nem kell megváltoztatni, illetve erre törekedni. Sőt nem is lehet. A doshánk adott, nem változik, legalábbis lényegében nem, ahogy például a vonásaink és a csontozatunk is csak kevéssé módosulhat az életünk során.

Egy Vata típusú általában vékony embernél tehát nem érdemes azon munkálkodni, hogy őt “felhízlaljuk” hiszen ez valószínűleg úgysem menne. Egy ilyen embernél a vékonyság és a gyors anyagcsere természetes állapot, ha így egészséges, nincs azzal semmi baj. Csak akkor kell beavatkozni, ha kóros vagy patológiás tüneteket mutat pl. bélproblémákkal küzd vagy idegrendszeri elváltozásokat mutat.

A doshikus alkatot tehát nem kell kikorrigálni, vagy megváltoztatni, arra azonban ügyelni kell, hogy a Vata dosha ereje ne fokozódjon a Vata dosha túlsúlyát mutató ember esetében. Tehát általánosságban olyan jógagyakorlást kell választani, ami a Vata tulajdonságait mederben tartja és inkább Kapha és Pitta elemeket fokozó gyakorlatok vannak benne.

A fentiekből érthetővé válik, hogy ha a jógában mindig ugyanazt a sort gyakoroljuk, figyelmen kívül hagyva a saját testünk változásait, illetve a minket körbevevő, ránk ható külvilág, a nagyobb Természet változásait, akkor egy életidegen folyamatban vagyunk. A bemerevedés, a természet ezen magasabb erőinek való ellenállás nem a mi javunkat fogja szolgálni, hisz olyan erőknél gondoljuk magunkat erősebbnek vagy azon kívül állónak, amelyek csak nevetnek a mi kicsinységünkön és tudatlanságunkon.

Az Ayurvédikus jóga lényege, hogy ezekkel a szerves folyamatokkal összeköttetésben maradjunk, megtanuljuk megismerni, megérteni a saját egyéni alkatunkat és tudjuk kódolni annak elváltozásait a saját természetünk vagy a külső természet változásainak függvényében. 

A következő bejegyzésben a Vata doshát és az azzal kapcsolatos jóga gyakorlatokat fogjuk megnézni.

 

F. Tóth Gabriella © 2014

wh are you like

Mi az Ayurvédikus jóga?

Egyre többen kezdik felfedezni az Ayurvéda fontosságát a jóga mellett. Ebben a blogban a személyes véleményemet fejtem ki arról, hogy én hogyan is értelmezem és élem az Ayurvédikus jógát.

Nekem az Ayurvéda elsősorban egy olyan szemüveget hozott, amelyen keresztül másként tudom szemlélni a jógagyakorlásomat. Szerintem a jóga és az Ayurvéda egy olyan szimbiózisban kell hogy egymás mellett éljen, amelynél a jóga gyakorlásban teljesen tükröződnek az Ayurvéda elvei.

Kezdjük talán egy egyszerű kis definícióval, a megfogalmazás teljesen önkényes, az én személyes tapasztalásomat és eddigi megértésémet tükrözi:

Az Ayurvédikus jóga egy egyénre szabott jóga, amely a mindennapi ember igényeit követi, hogy segítsen neki megőrizni és megtartani a tökéletes testi és mentális egészségét, és amelybe beletartozik a jógagyakorlás (ászana), életmód és táplálkozás, mind a gyakorló alkatának megfelelően személyre szabva.

Mivel az Ayurvédikus jóga fő fókusza tehát a test, így nagyon közel áll a Hatha jógához, de csakúgy mint a Hatha jóga, magasabb szintjein az Ayurvédikus jóga is abszolút teret enged a spirituális tapasztalásnak és fejlődésnek. Az Ayurvédikus jóga holisztikus megközelítést alkalmaz, amely a leghatékonyabb hozzáállás, ha téged elsősorban az egészséges és egyensúlyban levő test és elme megvalósításának a gondolata foglalkoztat. A spirituális jóga, vagyis a yoga sadhana vagy moksha yoga (a jóga mint spirituális út) szerintem egy sokkal nehezebb út, amely csak a legbátrabbak vállalása lehet. Ez a spirituális jóga rendszerint főleg belső gyakorlatokból áll, úgy mint meditáció, mantrák és samadhi, vagyis az extatikus csúcsélmény mint eszköz használata a közvetlen megismerés útján.

A spirituális jóga energetikai szinten hat és a testen kívül, felül történik, éppen ezért nem foglalkozik annyit az egyéni alkati különbségekkel, míg az Ayurvéda, az élet tudománya, leginkább a test fizikai és mentális állapotát és egészségét vizsgálja. Egy igazi, a spirituális ösvényen járó jógi számára a test lényegtelen, pont ezért találkozunk oly kevés fizikai ászanára utaló résszel a klassszikus jóga szövegekben (Patanjali jóga szútrák, Bhagavad Gíta, Vedanta sutra, Védák stb.).

Azt gondolom, hogy manapság, amit a legtöbbetek jóga címén keres, az inkább közel áll az Ayurvédikus állásponthoz, mintsem a spirituális jógához. Ha az energetikai vagy spirituális jógákat felkészületlenül kezded el, akkor az őrülettel és a megtébolyodással játszol, különösen akkor, ha még nem rendelkezel komolyabb önismerettel a saját testedet, egódat és mentális alkatodat illetően, pláne, ha nem rendelkezel megfelelő kitartással és lelki erővel (tapas). Arról meg most ne is beszéljünk, hogy mindennek milyen beláthatatlan következményei lehetnek, ha a tanáraid szintén felkészületlenek, dogmatikusak vagy éppen kifejezetten fekete mágusok.

De akkor mi is tulajdonképpen az Ayurvédikus jóga és hogyan szabhatod személyre a gyakorlásodat?

Elég lenne annyi, hogy megtanulod bizonyos ászanák ayurvédikus hatását a testre, elmére és a doshákra? Vagy elég az, ha folytatod az eddigi jóga ászanáidat, de beviszel az életedbe egy-két újabb ayurvédikus receptet, gyógynövényeket vagy táplálékkiegészítőket? Szerintem itt tévednek sokan. Ez ugyanis egy nagyon leegyszerűsítő hozzáállás lenne.

Az Ayurvédikus jóga egy elmélyült megfigyeléssel kezdődik. Először is a tanárnak kell ezt megvalósítania. Amikor én valakivel először találkozom tanár-diák kapcsolatban, akkor mindig elsősorban igyekszem megtalálni, hogy milyen az ő Természete, és keresem a választ az alapvető kérdésre: Te milyen vagy? Emellett bátorítom a diákjaimat is arra, hogy növeljék az önismeretüket. Elmagyarázom nekik az ayurvédikus konstitúciójukat, alkatukat, hogy ez mit is jelent és azt is átadom, hogy hogyan teszteljék mindazt, vajon igazat mondok-e. Nekem egy személyes beszélgetés ezért sokkal többet jelent, mintha valaki beállna és venne tőlem egy “próbaórát”.

Az Ayurvéda alapvető fogalma a Prakriti, ami szó szerint azt jelenti: Természet. Ebből is látszik, hogy a lényeg az, hogy megismerd a saját igaz Természetedet, enélkül ugyanis nem tudod felismerni az igazi Énedet sem. Csak gondold végig, mennyi kapcsolatod van a külső természettel és mennyit is tudsz önmagadról? Ez a kiindulópont. Ez a megfigyelés: látni, hogyan működik a természet és te hogyan működsz abban? Hogy reagálsz pl. a természet, az idő változásaira? Hogyan változol az idő múlásával? Hogyan igazodsz a különféle környezethez? Mennyire vagy nyitott a saját érzékeidre, ösztöneidre?

Ayurvédikusan szólva ezt kérdezném: Hogyan látod az 5 durva elem (föld, víz, tűz, levegő, éter) megjelenését kívül és belül? Te milyen vagy?

Az Ayurvéda alapgondolata az 5 elem mint bármilyen ismeretlen tárgy minőségének a mércéje. Tehát először ezeket az elemeket figyelem egy ismeretlen emberben is, és ezt is tanítom, hogy hogyan figyelheted ezeket az elemeket saját magadban, magadon. A doshák csak másodlagosak ebben a megközelítésben, hiszen ezek olyan biológiai erők, amelyek az emberi testben hatnak. Minden egyes dosha már valamely két durva elem kombinációjából áll elő, így a Vata az éter és a levegő, a Pitta a tűz és a víz, a Kapha pedig a víz és a föld keveréke. Ezek a kombinációk megmutatják nekünk az Egyensúly fogalmát, egy másik fontos ayurvédikus alaptételt, vagyis azt, hogy mindig egyszerre két ellentétes tényezőnek kell megjelennie az egyensúly fenntartásához.

Nos, akkor miért is nem elég, ha megtanulod, az egyes ászanák hatását a doshákra? Azért mert az élet olyan gyönyörű és komplex, hogy egyetlen ászanát nagyon sokféleképpen, számtalan kontextusban tudsz felhasználni, így hát a lehetőség, hogy azokat bármely dosha számára kiegyenlítővé tegyük, tulajdonképpen határtalan.

Ami a leginkább számít, az az összhatás. A jógagyakorlás esetében az ászanákat, a jóga pózokat úgy kell összeválogatni, hogy azok nagyrészt, de nem kizárólag az ellentétes minőséget képviseljék. Tehát például egy olyan ember esetében, aki mondjuk nagyon magas Pitta tulajdonságokat mutat, több hűsítő elemet kell alkalmazni mint pl. a föld és a víz elemet, de ugyanakkor az egyensúly megtartása érdekében, és pláne azért, hogy a Pitta természetét motiváltan tartsuk bele kell szőni tüzes és akár levegős elemeket is. Emellett továbbá figyelembe kell vennünk az adott személy fizikai adottságait is, a strukturális problémáit, a korát, életmódját, egyéni szükségleteit és azt is, hogy éppen milyen évszakban vagyunk. És megint mindez nemcsak a kialakított jóga sorozatban kell, hogy megjelenjen. Az egész hangulatnak, a tanár hozzáállásának olyannak kell lennie, ami igazodik az egyénhez és az ő állapotához.

Mert meg tudom csinálni, csináltatni ugyanazt az ászanasort Vata, Pitta vagy Kapha módon is. Ami fontos, az a tanár jelenlétének a minősége ebben a folyamatban, vagy otthoni gyakorlás esetén a Te mentális hozzáállásod illetve belső megfigyelésed. Az, hogy hogyan látod a saját természetedet és mennyire tudod beazonosítani azokat a kiegyenlítő elemeket, amelyekre egy adott élethelyzetben szükséged lehet.

Én éppen ezért imádom az Ayurvédikus jógát. Mert ez egy állandó Folyamat, hiszen mindig újabb és újabb kihívásokkal találkozom minden egyes újabb tanítvány esetében. Mert itt nincsenek konyhakész válaszok, begyúrt ászana sorok, rutin vagy rutin tanács. Mert itt nincsenek panelek. Mert itt állandóan kreatívnak kell lennem és nyitottnak az újra. Mert állandóan felül kell vizsgálnom a korábbi álláspontomat és ezáltal rengeteget tanulok. Mert állandóan gondolkodnom kell és elmélkednem. Mert Veled is úgy kell bánjak, hogy figyelembe veszem az egyéni tulajdonságaidat, természetedet, fizikai és mentális sérüléseidet és alkatodat.

Az Ayurvédikus jóga tehát nem egy jógastílus, hanem egy szemlélet, egy állandó meditáció, megfigyelés és egy tanulási folyamat az élet sokszínűségéről. Én boldognak érzem magamat, hogy megtaláltam ezt az utat és kívánom, hogy sokatoknak megmutathassam ezt az utat.

Leközelebben néhány tanáccsal foglak segíteni, hogy hogyan is kezdj el gondolkozni az ászanákról, jóga sorokról és otthoni gyakorlásról az Ayurvéda elveit köveve. Hogy hogyan is kezdd az otthoni jógádat Ayurvédikussá varázsolni.

 

Namaste,

Yoginigabi (F.Tóth Gabriella) © 2014

 

 

Hogyan kíméld a csuklód a Lefele néző kutyában?

A minap írtam egy anatómia blogot a lefele néző kutyáról (adho mukha svanasana), amiből kiderült, hogy az adho mukha svanasana, vagyis a lefele néző kutya teljes verziója (amikor a fej is lent van a talajon) egy erőteljes hátrahajló póznak felel meg fordított testhelyzetben. Így ez az ászana, illetve annak ez a verziója azoknak lesz ideális, akik különösen merevek vállban és szeretnék fokozni a hajlékonyságukat. Az is kiderült, hogy akik viszont erősíteni szeretnék a vállakat és/vagy még nem elég nyújtottak hátul a combizmaik (hamstring), vagy éppen a túl laza ízületek miatt instabilnak érzik ezt a jóga pózt, számukra megfelelőbb lesz a stabilitást és az erőnlétet fokozó Bhudarasana (emelt föld póz vagy hegytartás).

Tehát:

  1. Ma egyrészt a Bhudarasanát fogom bemutatni, amely ha úgy tetszik tekinthető az adho mukha svanasana egy változatának is.
  2. A másik témánk pedig az lesz, hogy a kezeken hogyan érdemes optimálisan elosztani a test súlyát annak érdekében, hogy ne terheld túl a csuklódat.

A korábbi blogban bemutattam, hogy én hova tenném a súlyt a tenyéren ahhoz, hogy adho mukha svanasanastabilabbá váljon a pozíció. Emlékeztetőnek álljon itt a tegnapi képünk, amely arra emlékeztet, hogy ha a mutatóujj tövét nyomod, akkor ez egyből egy olyan helyzetbe hozza a vállakat, amelyben nagyon nehéz lesz ellazítani a csuklyásizmokat és még feszültebb leszel az egész póztól. Ha ellenben a tenyér tövét használod és így nem egy kis ízületet terhelsz az ujjtőnél, hanem egy sokkal nagyobb és stabilabb felszínt használsz, akkor sokkal erőteljesebb és stabilabb lesz az ászana, amiben a karok megtartanak és kilégzésre el tudod lazítani a nyakat.

 

Az előző blogra kaptam egy levelet valakitől, aki arról panaszkodott, hogy neki túl sok terhelést kap a csuklója és éppen ezért gondolkodóba esett, hogy vajon érdemes e pont a képen zölddel jelölt területet terhelnie.

A félreértések elkerülése végett álljon itt egy bővebb kifejtés. Az anatómia világa számomra lenyűgöző, megérteni azt, hogy mindig van egy kis pont, amiből egy egész dominószerű összhatás épül fel. Attól, hogy melyik részt nyomjuk a tenyerünkön, egészen más és más hatásokat érünk el.

Emlékezzetek viszont, mit hangsúlyoztam az előző blogban. A tenyértámaszra azt írtam, hogy az legyen olyan stabil, mintha kézenállni szeretnél. Talán ez nem volt még annyira képletes vagy átérezhető mindenkinek

Feladat: Próbáld ki, hogy négykézláb helyzetben, kezek a vállak alatt úgy tolod egyszerre a tenyered tövét és az ujjbegyeket a talajba, hogy ha valaki megfogná a medencédet hátulról és el akarna húzni a földtől, akkor esélye se legyen. Úgy kapaszkodj a talajba, mintha egy tapadókorongos béka lennél. Pont ilyen szép:)

frog handMit érzel? Érzed, ahogy a tenyered közepénél van szinte egy vákum? Itt a tenyered nem nyomod a talajba, hanem van egy kis rés, ez csinál egy “szívóhatást” és emiatt nem lehet elválasztani a talajtól. Míg az ujjaid végén az ujjbegyek nagyon is dolgoznak.

Na most, hogy néz ez ki a lefele néző kutyában?

 Adho mukha svanasana hand

A képen láthatod, hogy a tenyér tövénél kezdődő “félhold” terület az ujjbegyek vonalával kiegészülve egy egészen kerek, összefüggő felületet ad, aminek a közepén most zölddel jelölve van a “vákumos” rész, ahol a tenyér közepe egy kicsit elemelkedik a talajtól. Az ujjak szét vannak terpesztve, ez is ad egy plussz támaszt és figyeld meg különösen a hüvelykujj – mutatóujj – kisujj alkotta háromszög alakzatot. Ez a terpesztés az előbbi kerek területünkön belül ad még egy plussz extra beépített alátámasztást. Így teljesen optimális lesz a súlyelosztás. Ha az ujjbegyekben nincs meg ez a “kapaszkodás” (láthatod a képen, hogy az én ujjaim végei is elfehérednek a nyomástól), akkor az egész súly a csuklóra megy. Többszöri ismétlés és erőteljes tolás esetén ez nem véletlenül okoz fájdalmat.

Hát akkor hogyan tehermentesítsük a csuklót a lefele néző kutyában?

No akkor most beszéljük meg a Bhudarasanát.

adho mukha shvana weight distribution

A képről is láthatod, hogy ebben a pózban a fej marad a két kar között, nem domborodik ki annyira a mellkas, és az egész alátámasztás, vagyis a kezek és a lábak közötti távolság lényegesen rövidebb mint a teljes adho mukha svanasanánál. Ez a rövidebb távolság eltérő súlyelosztást tesz lehetővé, ahogy a képen is láthatod. Itt a lényeg az lesz, hogy a súlyt próbáljuk meg minél inkább hátra a lábakra és, ha leér, a sarkakra vinni (60% súly kb a lábon és a többi 40% a kezeken).

Ha több súly van hátul a sarkadon, akkor kíméled a csuklót, jobban megdolgoztatod a karizmokat és nyújtod a hátat, miközben a combizom is nyúlik hátul.

 

Hogyan találod meg a helyes távolságot?

Feladat: Helyezkedj el megint négykézláb. A kezeid legyenek pont a vállad alatt és a térdek pedig pontosan a csípő alatt.

  1. lépés: Belégzéssel flex a lábfej, emeld el a térdeket, emeld meg a csípődet és kilégzéssel told a súlyodat hátra a lábad irányába és engedd a sarkakat a talaj felé. A térded maradjon még hajlítva.
  2. Lépés: Belégzéssel tolj bele a tenyeredbe a tenyértő – ujjbegyek kör mentén, egyenletesen elosztva a súlyt a tenyéren és emeld a csípődet minél jobban felfelé. Ne domborítsd ki nagyon a mellkast! Fej maradjon a két kar között. Ha azt érzed, hogy a hátadat nem tudod rendesen nyújtani, akkor bátran hajlítsd még tovább a térdeket. Majd kilégzéssel megtartva a tolást a kézzel, a hátat továbbra is nyújtva (vagyis ne engedd a hátadat előre domborodni) vidd a medence súlyát hátra és nyújtva a térdet amennyire megy engedd a sarkat a talaj felé. Ha leér a sarkad, akkor told bele még jobban a földbe.
  3. Most maradj ebben a pózban és minden belégzésre tolva a tenyeret emeld a csípőt felfele, majd kilégzésre vidd a súlyt hátra, sarkat leengedve, ahogy a 2. lépésben is tetted. Minden lélegzeted legyen élő, mozogjon egy kicsit az ászana, ne legyen teljesen statikus. Lélegezd át és élvezd a fordított helyzetben, ahogy a levegő könnyedén távozik.

Tudatosítsd ezt az állapotot és jegyezd meg a test érzeteit.

 

Végezetül még néhány fontos dolog: 

  • Könyök: Ha azt veszed észre, hogy előrefele fordul a könyököd belső része, akkor érdemes ezt tudatosítani és figyelmesen visszaforgatni a könyökök belső részét úgy, hogy egymással szembe nézzenek. Ha ez segít, akkor egy minimálisat hajlítsd a könyökeidet. Az a jó, ha azt érzed, hogy a karodban erő van és a könyököt tudatosan tartod.
  • Nyak: Belégzéskor a tolás miatt egy kicsit feszül a csuklyásizom, de utána minden kilégzéssel ellazul a nyak. Figyelj arra, hogy a fülek végig a karok között maradnak.
  • Sarok: A sarok a legtöbb esetben egy kicsit egymás felé befelé fordul. Ha kifele tolod és próbálod a kislábujj és a sarok külső vonalát párhuzamosba forgatni, akkor ettől a combod befele fog fordulni és a combcsont feje (femur) tolni fogja előre a medencét. Így gyakorlatilag a csontokon támaszkodsz és sokkal stabilabb a póz, arról nem is beszélve, hogy sokkal intenzívebb nyújtást hoz a hátizmokba. Az már csak egy extra, hogy ilyenkor a vádli külső része is elkezd nyúlni.

Jó gyakorlást kívánok nektek és ha van kérdés, írjatok bátran, mindig van még mit felfedezni és én nagyon kíváncsian várom a Ti tapasztalataitokat.

Hiszen ahány test, annyi különféle lehetőség. Ettől szép a jóga:)

 

F. Tóth Gabriella ©2014

 

Hogy is van ez a lefele néző kutya (adho mukha svanasana)?

A lefele néző kutya póz (adho mukha svanasana) az egyik leggyakoribb jógapózok közé tartozik. Ashtanga vinyasa gyakorlók és egyéb dinamikus irányzatok, flow jógák rendszeres szereplője, nagyon sok ismétlésszámmal tud előfordulni egy órán. Éppen ezért lényeges, hogy megértse a tested, mit és hogyan is kell csinálni ebben az ászanában, hogy sokáig egészségesen és sérülés nélkül gyakorolhasd a jógát.

Először is tisztázzuk, miről is szól a lefele néző kutya póz?

Az adho mukha svanasana végső fokozata az, amikor letesszük a fejünket is a talajra. A vállak teljesen nyitottak, megnyúlik a hónalj környéke, a mellkas közelít a talaj felé és a két láb között egy erőteljes nyújtást érzünk mind a karokban és a lábakban. Ilyenkor a vállak erőteljes nyitása és a mellkas előre kiboltosulása miatt a háton a két lapocka közti izomzat, vagyis a trapezius alsó része és a rhomboid izmok összehúzódnak, a hosszanti hátizmok rövidülnek és összehúzódnak, ezzel is segítve az erőteljes mellkasnyitást. Igen, itt a lényeg, az adho mukha svanasana lényege a mellkas nyitása és a vállak nyújtása.amsvana

Mire kell odafigyelni?

Ha valakinek különösen lazák az ízületei, akkor a nagy nyújtózásban könnyen megterhelheti a hipertérdeit és hiperkarjait. Ez nem jár fájdalommal, sőt mivel, ilyenkor a gyakorló számára ez a természetes irány és minél jobban bele akar nyújtózni a pózba a teste annál inkább engedi, észre sem veszi, hogy közben folyamatosan nyújtja a két fontos ízületet (térd és váll) körbevevő szalagokat. Tehát lehet, hogy hosszabb időn át te leszel a jóga terem sztárja azzal, hogy a fejed is lent van a talajon, de 20 év múlva hiányozni fog a stabilitás a járásodból és a vállaidból.

Ehhez még nagyszerű kombináció, amikor azt érzed, hogy csúsznak a lábaid és éppen ezért csak az tart meg a pózban, hogy a fejedet is le tudod tenni. Ha el kellene emelned a fejedet a talajtól és úgy tartani a lefele néző kutyát, akkor ez nagyon nehezen menne. Ilyenkor biztos lehetsz benne, hogy ízületből és nem izomból tartod az ászanát.

Ilyen esetekben én a bhudarasanát (hegytartás vagy felemelt föld póz) javaslom inkább a laza ízületek kímélése érdekében és a megfelelő izomzat (combok és karok) megerősítése végett.bhudarasana

Tehát ebből is látható, hogy az adho mukha svanasanát kifejezetten a vállban és combban (ha be van feszülve a hátsó combizom, nehezebb nyújtani a térdet) merevebb, de stabilabb embereknek találták ki. Akinek nehézséget okoz a karjának a válla fölé történő emelése, annak ez a póz kifejezetten üdvös.

De hol támaszkodsz?

Az adho mukha svanasanával kapcsolatban a múltkor egy érdekes kérdést kellett megfejtenem. Én mindig azt tanítom, hogy az ujjak szétterpesztve és az egész tenyértővel told el magad a talajtól. Olyan érzés legyen, mintha kézenállásra készülnél. Én Bhudarasanát tanítok, tehát ott kifejezetten azt kérem, hogy kilégzésre lazuljon el a váll. Az egyik tanítványom ezt nehezen értette meg, mert neki mindig befeszült ettől a póztól a csuklyásizma és kilégzésre sose tudta elengedni. Majd egyszer a sokadik alkalom után csillogó szemmel tett egy megjegyzést, hogy végre megértette miről beszélek, mert végre ráérzett. Mesélte, hogy neki ezt úgy tanították, hogy az előre néző mutatóujjat, különösen annak tövét nyomja a talajba és így tolja el magát. Éppen ezért nem értette, hogy nálam a bhudarasanában miért nem érzi az ellazulást a vállaknál a kilégzéskor.

Ha széles terpeszből végzünk adho mukha svanasanát, akkor ahogy az előbb láttuk, különösen nagy terhelés kerül a kezekre és a talpakra.

A jóga anatómia szerint mindig arra kell figyelni,

  • hogy ne az ízületeket terheljük, hanem az izmokat dolgoztassuk,
  • hogy legyen megfelelő az erővonalak elrendezése (alignment) és
  • egyszerre legyen stabil és laza a póz (az erőfeszítések elengedése – sthiram sukham asanam).

Ha a mutatóujjra teszed a fókuszt, akkor a mutatóujj tövénél egy kis ízületre extra nyomást helyezel. Ha az egész tenyered tövét, a tenyér húsosabb részét mint egy félhold alakban használod, akkor sokkal optimálisabb a súlyelosztásod és a tenyértő – csukló – könyök – váll vonal mentén egy diagonális irányban nincs törés az erővonalban sem.your happy ams hand

Gondold végig, ha az ujjadon van a súly, akkor ott egy nagy törés van az erőkarban és innen ez már csak fizika: az emelőkar kisebbik ága sokkal kisebb erőkifejtésre/ellenállásra képes és itt most pont oda megy a nagyobb terhelés. Arról nem is beszélve, hogy ez a kicsi mozdulat (tolod a mutatóujjadat előre forgatva), az erőkar másik végén egy sokkal nagyobb mozdulatot idéz elő, márpedig kintről befele forgatja a vállakat (rotatio, melynél a subscapularis, a deltoid elülső része és a trapezius dolgoznak mint agonisták), mellyel együtt jár a csuklyásizom megfeszülése.

ams anatomy

Ha nagyon nyitott a vállad, vagy anatómiailag szólva 180 foknál nagyobb flexióra képes a váll, akkor semmi gond, a fejed szépen a két kar között előrebukik, akár könnyen meg is érintheted vele a talajt. De ha problémás a vállak flexiója, vagyis kötött vállakról van szó, nehezen megy a karnak a váll vonalán túli felemelése, akkor bizony nem lesz meg az előbbi szabadság, és a nyak körüli izomzat még jobban megfeszül. Az adho mukha svanasana így még több feszültséget fog pakolni az amúgy is stressz gyötörte nyaki szakaszra. A legtöbb ember a nyakába pakolja a feszültségeit, ne fokozzuk még ezt a jógán is.

Tehát összegezve:

Az adho mukha svanasana, vagy lefele néző kutyapóz egy olyan fordított testhelyzet, amely segít fokozni a vállak flexióját (igen jól mondom, amikor a karodat a fejed fölé emeled, ezt hívja az anatómia flexiónak), erősíti a két lapocka közti izomzatot, fokozza a mellkasnyitást és így gyakorlatilag egy inverz hátrahajló póznak felel meg. Laza ízületeknél érdemesebb a combra átvinni a terhelést pl. szűkebb terpeszzel, vagy helyette bhudarasana gyakorlásával. A támaszték a tenyértőnél legyen és ne az ujjtőnél, a sarkak pedig ha nem érnek le a talajra, akkor a stabilitás érdekében megint érdemes hajlítani a térdeket.

Egy következő blogban be fogom mutatni a Bhudarasana (emelt föld, hegytartás pózt) azoknak, akik nem nyújtani, hanem inkább stabilizálódni, erősödni szeretnének.

Remélem hasznos volt neked ez a bejegyzés.

Sikeres és egészséges gyakorlást kívánok.

F. Tóth Gabriella ©2014

céklás krumplis spárga

Céklás, krumplis spárga – tavaszi lélekmelegítő

Ma beköszöntött egy igazán hűvös tavaszi nap, az idő is borúskásra váltott és ez a hidegség egy gyors és meleg tavaszi ebédet kívánt élénk színekkel.

Ayurvédikus szempontok: 

Így született ez a mai recept, amely alapvetően Vata és Kapha kiegyenlítő, mivel dominálnak benne a melegítő fűszerek (curry, mustármag, kapor, hagyma, fokhagyma).

Az édeskés íze ne tévesszen meg, alapvetően a curry és a megpirult fokhagyma íze, mint egy utóhatás fog kijönni. A kapor is bár ízre édeskés, hosszabb távon melegítő és vipakja, vagyis az emésztés utáni hatása csípős, így Pitta növelő. Viszont minél több céklát teszel bele, annál inkább Pitta barát lesz ez az étel, de annál édesebbé is lesz, így kevésbé lesz ideális a Kapha dosha Prakritivel rendelkezők számára.

Hozzávalók: 

  • egy közepes fej burgonya
  • két közepes cékla
  • fél csomag zöldspárga
  • friss zöldhagyma
  • fűszerek: fekete mustármag, madras curry vagy egyéb enyhébb curry, kömény, koriandermag, kapor (2 csomag frissen), szárított fokhagyma vagy sima fokhagyma (egy gerezd vékony szeletekre vágva), szárított zeller

Apró kockákra vágtam a céklát és a krumplit. Kevés sóval, a két csomag kaporral és szárított zellerrel együtt feltettem főni csak annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Fontos, hogy kisebbre vágd, vagy előbb tedd fel főni a céklát, mert egy csipetnyivel több idő kell neki a megpuhuláshoz mint a krumplinak.

Serpenyőben ghee-t olvasztottam, elkészítettem a masalát: koriandermag, fekete mustármag, köménymag, majd jöhetett hozzá mikor már pattogott a szárított fokhagyma és végül az apróra szelt egy szál friss zöldhagyma. Elkezdtem megpirítani rajta a spárgát, majd mire megpuhult a végén összesütöttem még egy kicsit a céklával és a krumplival, ami addigra teljesen elfőtte szinte a levét.

Jó étvágyat!
Namaste

 

F. Tóth Gabriella ©2014

 

Rugalmasság testben és lélekben – avagy a zöldturmixtól az öngyógyításig

A minap az AUM magazinban megjelent cikkem után (Ha jóga, akkor vega?), melyben arra kerestem a választ, hogy valóban mindenkinek megfelelő út e az Ayurvéda szerint a vegetarianizmus, kaptam egy érdekes kérdést a FB-on.

Az egyik ismerősöm megosztott velem egy angol nyelvű cikket, amelynek már a címe is izgalmas volt: 3 ok arra, hogy elkerüld a zöldturmixokat (Nadia Marshall: 3 reasons to avoid green smoothies). Az ismerősöm véleményemet kérte a témával kapcsolatba

Elolvastam a cikket, ami egy ayurvédikus táplálkozási tanácsadó tollából született. A cikk hangvétele nagyon kiegyensúlyozott és nagyon jól összefoglalja, hogy miért is nem javasolt az ayurvédikus elvek értelmében a zöldturmix, illeve, hogy mivel kell számolni a green smoothie-k és a nyersvegán életmód hosszú távú követése esetén

green and fruitRöviden a lényeg:

A zöldturmixokat a szerző Ayurvédikus szempontból nem ajánlja, mert:

  1. Kibillentik és növelik a Vata doshát (a sok zöld leveles alapvetően kesernyés, és hideg, durva minőségű, így elbillenti a Vata érzékény egyensúlyát), amely hosszú távon izgatottsághoz, fogyáshoz, mentális instabilitáshoz, ideggyengeséghez, ízületi fájdalmahoz vezet és szárazságot okoz az ízületekben, hajban, bőrben csak, hogy a legfontosabbakat említsük.
  2. Kimerítik az immunrendszer, az erőtartalékot, ayurvédikusan szólva az Ojas-t. A megnövekedett Vata eredményeképpen a testben a lebontó anyagcsere folyamatok (katabolizmus) erősödnek. Ez azt jelenti, hogy csökken a zsírállomány, ezt még szeretjük, de mellette hosszú távon követve ezt a diétát fogy az összes többi szövet is (dhatu), az izomszövet, csontszövet, az idegszövet és a reproduktív szövet (petesejt, ondósejt) is. Csökken a termékenység, elmarad a menzesz, hullik a haj és gyengülnek a csontok, fogak (osteoarthritis hosszú távon). Az immunrendszer, Ojas meggyengülésével (az Ayurvéda szerint az Ojas szoros összefüggésben van a shukra dhatuval, vagyis a reproduktív szövettel) az ember kiteszi magát autoimmun betegségek kialakulásának.
  3. Nehéz megemészteni ezeket a zöldturmixokat és zöldségleveket, mivel olyan alapvető ayurvédikus elveket sértenek, mint pl. hogy gyümölcsöt semmi mással nem keverünk. A gyümölcsöt ezek a green juice-ok általában összekeverik az emésztés szempontjából nehéz nyers zöldekkel (káposzta, brokkoli, kel stb.), plussz az ízhatás meg a protein végett kerül bele valami bogyós, vagy szárított superfood is (acai, goji, maca, kombucha), rendszerint szárított formában (Vata növelő). A nyers ételt a szervezet eleve nehezebben emészti, pláne, ha ilyen sokszínű kombinációban kerül tálalásra. A szervezet az egyszerűséget kedveli. A gyümölcs a legkönnyebben emészthető, de a nyers zöldség már nem ilyen könnyű falat, így összekeverve a gyomorban a zöldség még emésztetlen lesz, mire a gyümölcs összetevők már elkezdenek erjedni, fokozva pl. a hasmenés vagy éppen a székrekedés esélyét, és az emésztetlen salakanyag kialakulását. Ezt hívja úgy az Ayurvéda, hogy ama, ha az emésztetlen táplálék túl sokáig marad a bélben, ha nem ürül, akkor méreggé változik. Ezt vette át később Hippocrates is, aki elsődlegesnek tarotta a béltraktus tisztaságát és rendszeres ürülését.

Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy egyszer egy ismerős készített egy nagyon finom nyersvegán tortát datolyával, avokádóval, banánnal, meg goji bogyóval. Ízre nagyon jó volt, de nekem egyből nehéz érzést hozott a gyomromba és utána brutál hasmenésem lett tőle. Most nemrég meglátogattam egy másik barátnőmet, ő minden reggel zöldturmixot iszik és mindig megkínált, szinte agitálva. Brokkoli banánnal és acai-val, meg kakaóval. Hm, hát nem a kedvencem. Sűrű, nehéz és kinézetre is bizarr. Én már ezeknek a turmixoknak a szagától is úgy érzem, felfordul a gyomrom. A korábbi búzafűivós kalandomat meg nem is említsük, annyira rossz élmény volt. Kb hat hónapomba tellett, míg rendbejött utána a szervezetem és megnyugodott a rettenetessé vált bőröm. Na, de ha már, akkor azt se felejtsük el, hogy miként remegtem és vacogtam az uborkás zellerlétől, amely teljesen kihűtötte a szervezetemet és még a radiátor mellett ülve sem bírtam kiolvadni az élményből. A céklalétől meg simán egyből hánytam, pedig főzve nagyon szeretem.

Naná, hogy erős Vata doshám van, és ezek a szuper egészségesnek mondott ételek a fenti három oknál fogva egyből jelezték, hogy nem nekem valók.

Been there, done that. Vagyis én már megjártam az utamat. Tanulsz a hibáimból, ha okos vagy.

Ami nagyon érdekes volt az ausztrál cikkben, hogy az író teljesen korrektül hozzátette, hogy a zöldturmixok és a nyersvegánság leginkább az erős Pitta és Pitta/Kapha konstitúcióval rendelkezők számára működőképesek, bár inkább nekik is csak rövidebb távon ajánlatos. Szóval szerintem teljesen korrektül megírta, hogy kinek lehet jó és egyáltalán mikor.

Utána viszont elolvastam a cikkre érkezett kommenteket. Döbbentem láttam a rengeteg harcosextrém vegánok hangvételű, az írót és irományát mindenféle nonszensznek minősítő beszólásokat. Keményvonalas zöldturmixolók támadtak követelve tudományos eredményeket és tényeket. Nem értették, hogy hogy lehet, hogy amikor a kelben meg a brokkoliban annyi vitamin meg ásványi anyag van, akkor hogyan írhatja a cikk szerzője, hogy azok az ayurvéda szerint a test leépüléséhez vezetnek. Az Ayurvédát ködös indiai misztikumnak nevezték. Tudománytalannak és károsnak, mert lebeszéli az embereket az egészséges étkezésről.

Abba most nem mennék bele, hogy milyen tudatlanságról tesznek tanúbizonyságot ezek az emberek. Ha jobban beleásnák magukat, akkor láthatnák, hogy már a modern tudomány is elismeri, hogy nem az számít, hogy egy összetevőben mennyi a vitamin meg az ásványi anyag, hanem az, hogy ebből mennyit képes hasznosítani a szervezet (bioavalability, vagy ayurvédikus hasonlattal, hogyan hatnak az agnira és mennyire erős a jatharagni, az emésztő tűz). Például pont a paradicsomról olvastam most, hogy főzve ötszörösére növekszik a benne lévő antioxidáns likopén testbe való beépülési képessége.

Az meg a másik dolog, hogy nem értik az Ayurvéda rendszerét, és nem is ismerik azt, hogy az Ayurvéda olyan dolgokat is ismer és használ az orvoslásban, ami a modern orvostudomány számára még ismeretlen vagy legalábbis nem mainstream tudás (pl. reproduktív képesség és immunrendszer kölcsönhatása, enterális idegrendszer és a serotonin kapcsolata, mint agni és a jó közérzet összefüggései).

A téma teljesen beindított és utánanéztem a neten miket találok. Hát mindenfélét. Van olyan szupertudatos jógi-vegán, aki már átreformálná az Ayurvédát, mert szerinte az “nem is úgy van”, meg ez az egész “főzzük meg dolog” csak a hagyományok tiszteletén alapul, de egyébként nem indokolt, mert az ember fejlődik és mindig új utakat kell találjon. Ez a jógi lényege. Különös eszmefuttatások.

Én azon az állásponton vagyok, hogy az Ayurvéda a legősibb orvostudomány a földön. Egyszerre 5000 év tapasztalata van benne és olyan tudatszintről szemléli az emberi testet, ami modern orvosi szemmel sokszor nem is értelmezhető. A modern orvostudomány még csak most kezdi felfedezni az elme és a test nagyszerű összefüggéseit, amelyben a bölcsebbek nagyon is tudnak inspirálódni az Ayurvédikus rendszerből.

A heves kommentek viszont vajon egyensúlyban lévő emberektől származnak? Miért olyan fontos, hogy harcos hangon mindenkit meggyőzzenek a maguk igazáról? Az agresszivitás és az ellentmondást nem tűrés az Ayurvéda olvasatában a megnövekedett Pitta dosha jele. Milyen érdekes, nem pont azt írta a szerző, hogy a zöldturmix pont az ilyen típusoknak jön be?

Az Ayurvédában pont ezt a megengedést imádom, hogy ami neked jó, az nekem lehet, hogy méreg és fordítva. Miért nem tiszteljük hát egymást jobban? Nekem így, neked úgy. A lényeg, hogy megtaláld a személyes egyensúlyodat.

A harcos véleménnyilvánítók közül sokan azt harsogják, hogy ők pont a zöldturmixtól gyógyultak meg, meg hogy nekik milyen sokat segített. És hát örüljünk ennek is. Igen, rövid távon van, akinek az adottságai miatt ez talán működik, bár szerintem azt se vegyük figyelmen kívül, hogy a modern orvostudomány sem tartja fenntarthatónak a szervezet számára az életmódszerű nyersvegánságot.

A végére még egy gondolati szál, ami szerintem döntő fontosságú: a rugalmasság az elmében.felxible mind

Az Ayurvéda a legmagasabb szintjén mindig a lélek gyógyító hatalmáról beszél. Tegnap este megnéztem egy érdekes Ted előadást egy nagyon szimpatikus orvosnővel. Különös és meglepő placebo és nocebo hatásokról beszélt, csodás gyógyulásokról és visszesésekről, vagy éppen önsorsrontó orvosi véleményekről. Nézzétek meg, szenzációs. Végre egy olyan orvos, aki kilép a modern tudományból, de nem ködös ezo-mizo, és teljesen szívbéli. Ő éli az Ayurvédát, még akkor is, ha nem tud róla.

Az elme csodás öngyógyító folyamatokat tud aktiválni, persze nem árt, ha ismerjük, hogy közben mi is jó a mi fizikumunk, anyagcserénk szempontjából. Mindenhez az alap az ön-ismeret. Itt segít az Ayurvéda alacsonyabb, fizikai szintje a doshákkal és az elemekkel, legmagasabb szinten pedig a mentális kódolás és a karmikus oldás lehetőségével.

Végezetül még egy kis történet. A múltkor egy vízvezetékszerelő fiúnak állítottunk össze egyéni sort az Okatóképzősökkel. A srác bevallása szerint nem sportol, húst hússal eszik, nem figyel különösebben az egészségére és még dohányzik is. Ebből a bevezetőből arra gondolnánk, hogy biztos tök merev a teste és az elméje se lesz túl befogadó pl. a ködös jógára meg ayurvédára. És láss csodát, a kedves vendég profi jógásokat megszégyenítő koncentrációs készséggel és rugalmassággal vette a gyakorlatokat és az instrukciókat. Egyből megértette, hogy mit kérünk tőle. Egyszerre úgy tartotta a chaturangát, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva és emellett csodálatos paschimottanasanát is csinált nekünk.

- “Te biztos nem jógázol?”- ámultak a többiek.

- “Biztos.”

Ennyit a test és az elme intelligenciájáról és azok szerves kapcsolódásáról.

Aki rendben van, egyensúlyban van, az rugalmas mind a testében, mind a lelkében és elméjében. Aki nincs, az hiába issza a zöldturmixot és vív cybercsatát meg folytat agresszív vegán propagandát. Én ezen keresztül mérném, hogy mi a jó nekem. Agresszív és dogmatikus leszek e tőle, vagy nyitott és sokszínű, tudva, hogy mi miért, kinek és hogyan jó.

Volt idő, amikor én is felhördültem, hogy miért van húsos stand a biopiacon:)

Namaste!

F. Tóth Gabriella ©2014

 

 

tavaszi spárga

Tavaszi spárga – ayurvédikus villámrecept hűvösebb napokra

Egy régi római mondás szerint lehet valami “olyan gyors, mint spárgát főzni”. Ez a mai recept igazán villámgyors és mégis nagyon finom és tápláló. Ayurvédikus szempontból ez a recept leginkább tridoshikus.

A spárga hűsítő, vízhajtó, összehúzó, de mégis ad egy kentséget a testnek, így a Vata számára is megfelelő, különösen ha ghee-vel készítjük vagy vajjal. Tavaszra való tekintettel érdemes kevesebb zsiradékot használni, bár tegnap pont egy hidegfrontos, szeles nap volt. Úgy éreztem egy meleg vacsora gheeben pirított főtt krumplival pont jó lesz. Nagyon elfáradtam napközben, kihűltem és kiszáradtam, de ez a vacsora új életet öntött a tagjaimba.

Nézzük meg, hogyan!.

 

Hozzávalók:

  • fél csomag spárga
  • néhány szem krumpli (én egy személyre 2 közepes krumplit használtam)
  • zöldhagyma – egy szál
  • szárított fokhagyma pehely
  • fűszerek: fekete köménymag, kevés kurkuma, szegfűbors, só csak a végén

 

Apró kockákra vágtam a krumplit, majd csak annyi vízzel, hogy éppen elfedje (és egy kevés sóval) felraktam főni. Közben megmostam a spárgát, levagdostam a keményebb végeit, amely nagyon rágós lehet, és felvágtam egy szál zöldhagymát. Egy serpenyőben kevés ghee-n elkezdtem megpirítani a szárított fokhagymát, a fekete köménymagokat, hozzáadtam a szegfűborsot és a kurkumát, majd ment bele a hagyma és a spárga. Fontos, egyelőre semmi só! Közben félkészre főtt a krumpli, leszűrtem és hozzáadtam. Teljesen szárazon sütöttem még egy darabig, hogy egy kicsit grilles íze legyen. A végén egy kevés maldon sóval ízesítettem.

Jó étvágyat!
Namaste

 

F. Tóth Gabriella © 2014