VPK balance

Mit jelent az, hogy a jógagyakorlás Vata, Pitta vagy Kapha kiegyenlítő?

A korábbi blogbejegyzésben már megosztottam veletek, hogy mit is értek az ayurvédikus jóga fogalmán. A mai bejegyzés tovább visz minket ahhoz, hogy konkrétan mikor szükséges a jógagyakorlásban valamiféle változtatás és hogyan is értelmezzük azt, hogy egy jógagyakorlás dosha kiegyenlítő.

Először ehhez nézzük meg röviden, mi is az a dosha, mi a Prakriti és mit kell rajta kiegyenlíteni?

A dosha elsősorban egy olyan biológiai erőt jelöl, amely felelős és amely beindítja a test és benne a szervek különféle funkcióit. A dosha másodsorban úgy is használatos, mint egy jelzés arra, hogy milyen is valakinek a természete, vagyis a Prakritije. Nézzünk példákat mind a kettőre.

A dosha mint biológiai erő és a jógagyakorlás

Először nézzünk néhány példát a doshák mint biológiai erők, testfunkciók működésére.

A Vata dosha felelős a kiválasztásért, az emésztés végén a szárításért, szétválasztásért, a testben történő áramlásokért (pl. véráram, légáram – oxigén áramlása, idegi impulzusok), és általában a testből az anyagok távozásáért (pl. széklet, gázok stb.), valamint az egyensúlyérzékért és az irányok érzékeléséért. Székhelye a testben a vastagbél.

A Pitta dosha felelős a biológiai átalakításért, a vér összetételéért, a test hőháztartásáért, a hormonrendszer működéséért, a méregtelenítésért, az emésztésért, a felfogóképességért, a látásért és a tápanyagok bontásáért, feldolgozásáért. Székhelye a máj.

A Kapha dosha funkciója az összetartás, a test stabilitásának biztosítása (csontok erőssége, izomzat fejlettsége útján), a sejtállomány fenntartása, a kenés, hidratálás és az olajozás (pl. ízületek, bőr hidratáltsága).

Ezek az erők tehát minden testben, vagyis mindenkiben hatnak, így ha azt érzékeljük, hogy probléma van pl. a látásunkkal, akkor könnyen kikövetkeztethetjük, hogy szervezetünkben a Pitta dosha működésében zavarok álltak be, így azzal kell foglalkoznunk. Ezek a zavarok általában a doshák felhalmozódásából, erejük növekedéséből erednek, tehát ennél a példánál maradva például arról lehet szó, hogy az utóbbi időben azért romlott a látásunk, mert sokat idegeskedtünk, kapkodtunk, haragosak voltunk, türelmetlenek és túlhajtottuk magunkat a munkában. Így a megoldás egy ideiglenesen Pitta kiegyenlítő jógagyakorlás lesz függetlenül az általános doshikus alkatunktól.

Az ilyen jellegű kiegyenlítés tehát akkor alkalmazandó, amikor egy vikriti, vagyis a természetestől eltérő, elhajló állapotról, vagyis egy kezdődő beteg állapotról van szó.

A másik lehetséges alkalom az instant dosha kiegyenlítésre az éghajlati változás, különösen évszakváltásokkor. Jellegzetesen magyaros tünet a frontérzékenység, ezért sokszor hülyének néznek minket a külföldiek, pedig jól érezzük, hogy a természet változása igenis kihat a szervezetünkre. Az éghajlat változásai befolyásolják a biológiai erőink, a doshák működését, így ezekhez igazodnunk kell. Az Ayurvédikus jóga ezért különösen kiemelten foglalkozik a szezonális jógagyakorlás szabályaival.

A dosha mint a Természetünket meghatározó tényező és annak a jógával való kapcsolata

Minden emberben megvannak a fent említett doshák, ellenben minden emberben ezek aránya születéstől fogva más és más. Könnyen értelmezhető ez a dolog, ha már a kisbabákat figyeljük. Egyiknek eleve sokkal jobb a hangja, erősebb a felépítése, nyugodtabb, nincs probléma az emésztésével, míg egy másik baba állandóan lázas, kiütéseket kap és irritált a bőre, türelmetlen és rakoncátlan, sokat és agresszívan sír, vagy éppen nagyon hasfájós, görcsölős, egy pillanatra sem lehet egyedül hagyni és a széltől is óvni kell, mert egy pillanat alatt megfázik, meghűl, vagy megbetegszik.

Azért hoztam példának a babákat, mert már náluk látszódnak a természetes különbségek és ezek aztán a fejlődésünk során egyre jobban megkülönböztetnek minket egymástól. Éppen ezért szomorú, hogy általában a mai világunkban egyáltalán nincs különbségtétel az emberek között, mindenkire ugyanazok a dolgok vonatkoznak, pedig figyelembe kellene venni, hogy különböző embereknek más az életritmusa, más a biológiai működése, más a felfogóképessége és természetesen más a mentális működése is.

Ha tehát azt mondom például, hogy valakinek Vata dosha Prakritije van, az azt jelenti, hogy olyan természettel, vagyis olyan testfelépítéssel és mentális beállítottsággal rendelkezik, amely a Vata dosha többletét mutatja. A fentiekből is értelmezhető, hogy az ilyen ember mozgékonyabb lesz, radikálisabb, újító és általában érzékenyebb lesz az idegrendszere és az emésztése. Ez a velünk született dosha Prakriti megmutatja, hogy hosszabb távon milyen betegségekre leszünk hajlamosak és mire kell odafigyelnünk a személyes egyensúly megtartása érdekében.

A jóga szempontjából nagyon fontos, hogy ismerjük, milyen is ez a mi természetes alkatunk, hiszen a jógagyakorlásunknak általánosságban, tehát akkor is, amikor nincs egy vikriti vagyis beteg, elváltozott állapontunk, ehhez az alkathoz igazodnia kell. Ha ez nem így van, akkor a természetes betegséghajlamaink könnyebben előjöhetnek. Fontos megjegyezni, hogy az egyéni alkatunk, a dosha Prakritink számunkra kijelöli az egészséges egyéni egyensúlyunkat, a természetes egészséges állapotunkat, tehát azt önmagában nem kell kiegyenlíteni. Tehát, ha valaki Vata dosha Prakritivel rendelkezik, akkor ezt nem kell megváltoztatni, illetve erre törekedni. Sőt nem is lehet. A doshánk adott, nem változik, legalábbis lényegében nem, ahogy például a vonásaink és a csontozatunk is csak kevéssé módosulhat az életünk során.

Egy Vata típusú általában vékony embernél tehát nem érdemes azon munkálkodni, hogy őt “felhízlaljuk” hiszen ez valószínűleg úgysem menne. Egy ilyen embernél a vékonyság és a gyors anyagcsere természetes állapot, ha így egészséges, nincs azzal semmi baj. Csak akkor kell beavatkozni, ha kóros vagy patológiás tüneteket mutat pl. bélproblémákkal küzd vagy idegrendszeri elváltozásokat mutat.

A doshikus alkatot tehát nem kell kikorrigálni, vagy megváltoztatni, arra azonban ügyelni kell, hogy a Vata dosha ereje ne fokozódjon a Vata dosha túlsúlyát mutató ember esetében. Tehát általánosságban olyan jógagyakorlást kell választani, ami a Vata tulajdonságait mederben tartja és inkább Kapha és Pitta elemeket fokozó gyakorlatok vannak benne.

A fentiekből érthetővé válik, hogy ha a jógában mindig ugyanazt a sort gyakoroljuk, figyelmen kívül hagyva a saját testünk változásait, illetve a minket körbevevő, ránk ható külvilág, a nagyobb Természet változásait, akkor egy életidegen folyamatban vagyunk. A bemerevedés, a természet ezen magasabb erőinek való ellenállás nem a mi javunkat fogja szolgálni, hisz olyan erőknél gondoljuk magunkat erősebbnek vagy azon kívül állónak, amelyek csak nevetnek a mi kicsinységünkön és tudatlanságunkon.

Az Ayurvédikus jóga lényege, hogy ezekkel a szerves folyamatokkal összeköttetésben maradjunk, megtanuljuk megismerni, megérteni a saját egyéni alkatunkat és tudjuk kódolni annak elváltozásait a saját természetünk vagy a külső természet változásainak függvényében. 

A következő bejegyzésben a Vata doshát és az azzal kapcsolatos jóga gyakorlatokat fogjuk megnézni.

 

F. Tóth Gabriella © 2014

wh are you like

Mi az Ayurvédikus jóga?

Egyre többen kezdik felfedezni az Ayurvéda fontosságát a jóga mellett. Ebben a blogban a személyes véleményemet fejtem ki arról, hogy én hogyan is értelmezem és élem az Ayurvédikus jógát.

Nekem az Ayurvéda elsősorban egy olyan szemüveget hozott, amelyen keresztül másként tudom szemlélni a jógagyakorlásomat. Szerintem a jóga és az Ayurvéda egy olyan szimbiózisban kell hogy egymás mellett éljen, amelynél a jóga gyakorlásban teljesen tükröződnek az Ayurvéda elvei.

Kezdjük talán egy egyszerű kis definícióval, a megfogalmazás teljesen önkényes, az én személyes tapasztalásomat és eddigi megértésémet tükrözi:

Az Ayurvédikus jóga egy egyénre szabott jóga, amely a mindennapi ember igényeit követi, hogy segítsen neki megőrizni és megtartani a tökéletes testi és mentális egészségét, és amelybe beletartozik a jógagyakorlás (ászana), életmód és táplálkozás, mind a gyakorló alkatának megfelelően személyre szabva.

Mivel az Ayurvédikus jóga fő fókusza tehát a test, így nagyon közel áll a Hatha jógához, de csakúgy mint a Hatha jóga, magasabb szintjein az Ayurvédikus jóga is abszolút teret enged a spirituális tapasztalásnak és fejlődésnek. Az Ayurvédikus jóga holisztikus megközelítést alkalmaz, amely a leghatékonyabb hozzáállás, ha téged elsősorban az egészséges és egyensúlyban levő test és elme megvalósításának a gondolata foglalkoztat. A spirituális jóga, vagyis a yoga sadhana vagy moksha yoga (a jóga mint spirituális út) szerintem egy sokkal nehezebb út, amely csak a legbátrabbak vállalása lehet. Ez a spirituális jóga rendszerint főleg belső gyakorlatokból áll, úgy mint meditáció, mantrák és samadhi, vagyis az extatikus csúcsélmény mint eszköz használata a közvetlen megismerés útján.

A spirituális jóga energetikai szinten hat és a testen kívül, felül történik, éppen ezért nem foglalkozik annyit az egyéni alkati különbségekkel, míg az Ayurvéda, az élet tudománya, leginkább a test fizikai és mentális állapotát és egészségét vizsgálja. Egy igazi, a spirituális ösvényen járó jógi számára a test lényegtelen, pont ezért találkozunk oly kevés fizikai ászanára utaló résszel a klassszikus jóga szövegekben (Patanjali jóga szútrák, Bhagavad Gíta, Vedanta sutra, Védák stb.).

Azt gondolom, hogy manapság, amit a legtöbbetek jóga címén keres, az inkább közel áll az Ayurvédikus állásponthoz, mintsem a spirituális jógához. Ha az energetikai vagy spirituális jógákat felkészületlenül kezded el, akkor az őrülettel és a megtébolyodással játszol, különösen akkor, ha még nem rendelkezel komolyabb önismerettel a saját testedet, egódat és mentális alkatodat illetően, pláne, ha nem rendelkezel megfelelő kitartással és lelki erővel (tapas). Arról meg most ne is beszéljünk, hogy mindennek milyen beláthatatlan következményei lehetnek, ha a tanáraid szintén felkészületlenek, dogmatikusak vagy éppen kifejezetten fekete mágusok.

De akkor mi is tulajdonképpen az Ayurvédikus jóga és hogyan szabhatod személyre a gyakorlásodat?

Elég lenne annyi, hogy megtanulod bizonyos ászanák ayurvédikus hatását a testre, elmére és a doshákra? Vagy elég az, ha folytatod az eddigi jóga ászanáidat, de beviszel az életedbe egy-két újabb ayurvédikus receptet, gyógynövényeket vagy táplálékkiegészítőket? Szerintem itt tévednek sokan. Ez ugyanis egy nagyon leegyszerűsítő hozzáállás lenne.

Az Ayurvédikus jóga egy elmélyült megfigyeléssel kezdődik. Először is a tanárnak kell ezt megvalósítania. Amikor én valakivel először találkozom tanár-diák kapcsolatban, akkor mindig elsősorban igyekszem megtalálni, hogy milyen az ő Természete, és keresem a választ az alapvető kérdésre: Te milyen vagy? Emellett bátorítom a diákjaimat is arra, hogy növeljék az önismeretüket. Elmagyarázom nekik az ayurvédikus konstitúciójukat, alkatukat, hogy ez mit is jelent és azt is átadom, hogy hogyan teszteljék mindazt, vajon igazat mondok-e. Nekem egy személyes beszélgetés ezért sokkal többet jelent, mintha valaki beállna és venne tőlem egy “próbaórát”.

Az Ayurvéda alapvető fogalma a Prakriti, ami szó szerint azt jelenti: Természet. Ebből is látszik, hogy a lényeg az, hogy megismerd a saját igaz Természetedet, enélkül ugyanis nem tudod felismerni az igazi Énedet sem. Csak gondold végig, mennyi kapcsolatod van a külső természettel és mennyit is tudsz önmagadról? Ez a kiindulópont. Ez a megfigyelés: látni, hogyan működik a természet és te hogyan működsz abban? Hogy reagálsz pl. a természet, az idő változásaira? Hogyan változol az idő múlásával? Hogyan igazodsz a különféle környezethez? Mennyire vagy nyitott a saját érzékeidre, ösztöneidre?

Ayurvédikusan szólva ezt kérdezném: Hogyan látod az 5 durva elem (föld, víz, tűz, levegő, éter) megjelenését kívül és belül? Te milyen vagy?

Az Ayurvéda alapgondolata az 5 elem mint bármilyen ismeretlen tárgy minőségének a mércéje. Tehát először ezeket az elemeket figyelem egy ismeretlen emberben is, és ezt is tanítom, hogy hogyan figyelheted ezeket az elemeket saját magadban, magadon. A doshák csak másodlagosak ebben a megközelítésben, hiszen ezek olyan biológiai erők, amelyek az emberi testben hatnak. Minden egyes dosha már valamely két durva elem kombinációjából áll elő, így a Vata az éter és a levegő, a Pitta a tűz és a víz, a Kapha pedig a víz és a föld keveréke. Ezek a kombinációk megmutatják nekünk az Egyensúly fogalmát, egy másik fontos ayurvédikus alaptételt, vagyis azt, hogy mindig egyszerre két ellentétes tényezőnek kell megjelennie az egyensúly fenntartásához.

Nos, akkor miért is nem elég, ha megtanulod, az egyes ászanák hatását a doshákra? Azért mert az élet olyan gyönyörű és komplex, hogy egyetlen ászanát nagyon sokféleképpen, számtalan kontextusban tudsz felhasználni, így hát a lehetőség, hogy azokat bármely dosha számára kiegyenlítővé tegyük, tulajdonképpen határtalan.

Ami a leginkább számít, az az összhatás. A jógagyakorlás esetében az ászanákat, a jóga pózokat úgy kell összeválogatni, hogy azok nagyrészt, de nem kizárólag az ellentétes minőséget képviseljék. Tehát például egy olyan ember esetében, aki mondjuk nagyon magas Pitta tulajdonságokat mutat, több hűsítő elemet kell alkalmazni mint pl. a föld és a víz elemet, de ugyanakkor az egyensúly megtartása érdekében, és pláne azért, hogy a Pitta természetét motiváltan tartsuk bele kell szőni tüzes és akár levegős elemeket is. Emellett továbbá figyelembe kell vennünk az adott személy fizikai adottságait is, a strukturális problémáit, a korát, életmódját, egyéni szükségleteit és azt is, hogy éppen milyen évszakban vagyunk. És megint mindez nemcsak a kialakított jóga sorozatban kell, hogy megjelenjen. Az egész hangulatnak, a tanár hozzáállásának olyannak kell lennie, ami igazodik az egyénhez és az ő állapotához.

Mert meg tudom csinálni, csináltatni ugyanazt az ászanasort Vata, Pitta vagy Kapha módon is. Ami fontos, az a tanár jelenlétének a minősége ebben a folyamatban, vagy otthoni gyakorlás esetén a Te mentális hozzáállásod illetve belső megfigyelésed. Az, hogy hogyan látod a saját természetedet és mennyire tudod beazonosítani azokat a kiegyenlítő elemeket, amelyekre egy adott élethelyzetben szükséged lehet.

Én éppen ezért imádom az Ayurvédikus jógát. Mert ez egy állandó Folyamat, hiszen mindig újabb és újabb kihívásokkal találkozom minden egyes újabb tanítvány esetében. Mert itt nincsenek konyhakész válaszok, begyúrt ászana sorok, rutin vagy rutin tanács. Mert itt nincsenek panelek. Mert itt állandóan kreatívnak kell lennem és nyitottnak az újra. Mert állandóan felül kell vizsgálnom a korábbi álláspontomat és ezáltal rengeteget tanulok. Mert állandóan gondolkodnom kell és elmélkednem. Mert Veled is úgy kell bánjak, hogy figyelembe veszem az egyéni tulajdonságaidat, természetedet, fizikai és mentális sérüléseidet és alkatodat.

Az Ayurvédikus jóga tehát nem egy jógastílus, hanem egy szemlélet, egy állandó meditáció, megfigyelés és egy tanulási folyamat az élet sokszínűségéről. Én boldognak érzem magamat, hogy megtaláltam ezt az utat és kívánom, hogy sokatoknak megmutathassam ezt az utat.

Leközelebben néhány tanáccsal foglak segíteni, hogy hogyan is kezdj el gondolkozni az ászanákról, jóga sorokról és otthoni gyakorlásról az Ayurvéda elveit köveve. Hogy hogyan is kezdd az otthoni jógádat Ayurvédikussá varázsolni.

 

Namaste,

Yoginigabi (F.Tóth Gabriella) © 2014

 

 

Hogyan kíméld a csuklód a Lefele néző kutyában?

A minap írtam egy anatómia blogot a lefele néző kutyáról (adho mukha svanasana), amiből kiderült, hogy az adho mukha svanasana, vagyis a lefele néző kutya teljes verziója (amikor a fej is lent van a talajon) egy erőteljes hátrahajló póznak felel meg fordított testhelyzetben. Így ez az ászana, illetve annak ez a verziója azoknak lesz ideális, akik különösen merevek vállban és szeretnék fokozni a hajlékonyságukat. Az is kiderült, hogy akik viszont erősíteni szeretnék a vállakat és/vagy még nem elég nyújtottak hátul a combizmaik (hamstring), vagy éppen a túl laza ízületek miatt instabilnak érzik ezt a jóga pózt, számukra megfelelőbb lesz a stabilitást és az erőnlétet fokozó Bhudarasana (emelt föld póz vagy hegytartás).

Tehát:

  1. Ma egyrészt a Bhudarasanát fogom bemutatni, amely ha úgy tetszik tekinthető az adho mukha svanasana egy változatának is.
  2. A másik témánk pedig az lesz, hogy a kezeken hogyan érdemes optimálisan elosztani a test súlyát annak érdekében, hogy ne terheld túl a csuklódat.

A korábbi blogban bemutattam, hogy én hova tenném a súlyt a tenyéren ahhoz, hogy adho mukha svanasanastabilabbá váljon a pozíció. Emlékeztetőnek álljon itt a tegnapi képünk, amely arra emlékeztet, hogy ha a mutatóujj tövét nyomod, akkor ez egyből egy olyan helyzetbe hozza a vállakat, amelyben nagyon nehéz lesz ellazítani a csuklyásizmokat és még feszültebb leszel az egész póztól. Ha ellenben a tenyér tövét használod és így nem egy kis ízületet terhelsz az ujjtőnél, hanem egy sokkal nagyobb és stabilabb felszínt használsz, akkor sokkal erőteljesebb és stabilabb lesz az ászana, amiben a karok megtartanak és kilégzésre el tudod lazítani a nyakat.

 

Az előző blogra kaptam egy levelet valakitől, aki arról panaszkodott, hogy neki túl sok terhelést kap a csuklója és éppen ezért gondolkodóba esett, hogy vajon érdemes e pont a képen zölddel jelölt területet terhelnie.

A félreértések elkerülése végett álljon itt egy bővebb kifejtés. Az anatómia világa számomra lenyűgöző, megérteni azt, hogy mindig van egy kis pont, amiből egy egész dominószerű összhatás épül fel. Attól, hogy melyik részt nyomjuk a tenyerünkön, egészen más és más hatásokat érünk el.

Emlékezzetek viszont, mit hangsúlyoztam az előző blogban. A tenyértámaszra azt írtam, hogy az legyen olyan stabil, mintha kézenállni szeretnél. Talán ez nem volt még annyira képletes vagy átérezhető mindenkinek

Feladat: Próbáld ki, hogy négykézláb helyzetben, kezek a vállak alatt úgy tolod egyszerre a tenyered tövét és az ujjbegyeket a talajba, hogy ha valaki megfogná a medencédet hátulról és el akarna húzni a földtől, akkor esélye se legyen. Úgy kapaszkodj a talajba, mintha egy tapadókorongos béka lennél. Pont ilyen szép:)

frog handMit érzel? Érzed, ahogy a tenyered közepénél van szinte egy vákum? Itt a tenyered nem nyomod a talajba, hanem van egy kis rés, ez csinál egy “szívóhatást” és emiatt nem lehet elválasztani a talajtól. Míg az ujjaid végén az ujjbegyek nagyon is dolgoznak.

Na most, hogy néz ez ki a lefele néző kutyában?

 Adho mukha svanasana hand

A képen láthatod, hogy a tenyér tövénél kezdődő “félhold” terület az ujjbegyek vonalával kiegészülve egy egészen kerek, összefüggő felületet ad, aminek a közepén most zölddel jelölve van a “vákumos” rész, ahol a tenyér közepe egy kicsit elemelkedik a talajtól. Az ujjak szét vannak terpesztve, ez is ad egy plussz támaszt és figyeld meg különösen a hüvelykujj – mutatóujj – kisujj alkotta háromszög alakzatot. Ez a terpesztés az előbbi kerek területünkön belül ad még egy plussz extra beépített alátámasztást. Így teljesen optimális lesz a súlyelosztás. Ha az ujjbegyekben nincs meg ez a “kapaszkodás” (láthatod a képen, hogy az én ujjaim végei is elfehérednek a nyomástól), akkor az egész súly a csuklóra megy. Többszöri ismétlés és erőteljes tolás esetén ez nem véletlenül okoz fájdalmat.

Hát akkor hogyan tehermentesítsük a csuklót a lefele néző kutyában?

No akkor most beszéljük meg a Bhudarasanát.

adho mukha shvana weight distribution

A képről is láthatod, hogy ebben a pózban a fej marad a két kar között, nem domborodik ki annyira a mellkas, és az egész alátámasztás, vagyis a kezek és a lábak közötti távolság lényegesen rövidebb mint a teljes adho mukha svanasanánál. Ez a rövidebb távolság eltérő súlyelosztást tesz lehetővé, ahogy a képen is láthatod. Itt a lényeg az lesz, hogy a súlyt próbáljuk meg minél inkább hátra a lábakra és, ha leér, a sarkakra vinni (60% súly kb a lábon és a többi 40% a kezeken).

Ha több súly van hátul a sarkadon, akkor kíméled a csuklót, jobban megdolgoztatod a karizmokat és nyújtod a hátat, miközben a combizom is nyúlik hátul.

 

Hogyan találod meg a helyes távolságot?

Feladat: Helyezkedj el megint négykézláb. A kezeid legyenek pont a vállad alatt és a térdek pedig pontosan a csípő alatt.

  1. lépés: Belégzéssel flex a lábfej, emeld el a térdeket, emeld meg a csípődet és kilégzéssel told a súlyodat hátra a lábad irányába és engedd a sarkakat a talaj felé. A térded maradjon még hajlítva.
  2. Lépés: Belégzéssel tolj bele a tenyeredbe a tenyértő – ujjbegyek kör mentén, egyenletesen elosztva a súlyt a tenyéren és emeld a csípődet minél jobban felfelé. Ne domborítsd ki nagyon a mellkast! Fej maradjon a két kar között. Ha azt érzed, hogy a hátadat nem tudod rendesen nyújtani, akkor bátran hajlítsd még tovább a térdeket. Majd kilégzéssel megtartva a tolást a kézzel, a hátat továbbra is nyújtva (vagyis ne engedd a hátadat előre domborodni) vidd a medence súlyát hátra és nyújtva a térdet amennyire megy engedd a sarkat a talaj felé. Ha leér a sarkad, akkor told bele még jobban a földbe.
  3. Most maradj ebben a pózban és minden belégzésre tolva a tenyeret emeld a csípőt felfele, majd kilégzésre vidd a súlyt hátra, sarkat leengedve, ahogy a 2. lépésben is tetted. Minden lélegzeted legyen élő, mozogjon egy kicsit az ászana, ne legyen teljesen statikus. Lélegezd át és élvezd a fordított helyzetben, ahogy a levegő könnyedén távozik.

Tudatosítsd ezt az állapotot és jegyezd meg a test érzeteit.

 

Végezetül még néhány fontos dolog: 

  • Könyök: Ha azt veszed észre, hogy előrefele fordul a könyököd belső része, akkor érdemes ezt tudatosítani és figyelmesen visszaforgatni a könyökök belső részét úgy, hogy egymással szembe nézzenek. Ha ez segít, akkor egy minimálisat hajlítsd a könyökeidet. Az a jó, ha azt érzed, hogy a karodban erő van és a könyököt tudatosan tartod.
  • Nyak: Belégzéskor a tolás miatt egy kicsit feszül a csuklyásizom, de utána minden kilégzéssel ellazul a nyak. Figyelj arra, hogy a fülek végig a karok között maradnak.
  • Sarok: A sarok a legtöbb esetben egy kicsit egymás felé befelé fordul. Ha kifele tolod és próbálod a kislábujj és a sarok külső vonalát párhuzamosba forgatni, akkor ettől a combod befele fog fordulni és a combcsont feje (femur) tolni fogja előre a medencét. Így gyakorlatilag a csontokon támaszkodsz és sokkal stabilabb a póz, arról nem is beszélve, hogy sokkal intenzívebb nyújtást hoz a hátizmokba. Az már csak egy extra, hogy ilyenkor a vádli külső része is elkezd nyúlni.

Jó gyakorlást kívánok nektek és ha van kérdés, írjatok bátran, mindig van még mit felfedezni és én nagyon kíváncsian várom a Ti tapasztalataitokat.

Hiszen ahány test, annyi különféle lehetőség. Ettől szép a jóga:)

 

F. Tóth Gabriella ©2014

 

Hogy is van ez a lefele néző kutya (adho mukha svanasana)?

A lefele néző kutya póz (adho mukha svanasana) az egyik leggyakoribb jógapózok közé tartozik. Ashtanga vinyasa gyakorlók és egyéb dinamikus irányzatok, flow jógák rendszeres szereplője, nagyon sok ismétlésszámmal tud előfordulni egy órán. Éppen ezért lényeges, hogy megértse a tested, mit és hogyan is kell csinálni ebben az ászanában, hogy sokáig egészségesen és sérülés nélkül gyakorolhasd a jógát.

Először is tisztázzuk, miről is szól a lefele néző kutya póz?

Az adho mukha svanasana végső fokozata az, amikor letesszük a fejünket is a talajra. A vállak teljesen nyitottak, megnyúlik a hónalj környéke, a mellkas közelít a talaj felé és a két láb között egy erőteljes nyújtást érzünk mind a karokban és a lábakban. Ilyenkor a vállak erőteljes nyitása és a mellkas előre kiboltosulása miatt a háton a két lapocka közti izomzat, vagyis a trapezius alsó része és a rhomboid izmok összehúzódnak, a hosszanti hátizmok rövidülnek és összehúzódnak, ezzel is segítve az erőteljes mellkasnyitást. Igen, itt a lényeg, az adho mukha svanasana lényege a mellkas nyitása és a vállak nyújtása.amsvana

Mire kell odafigyelni?

Ha valakinek különösen lazák az ízületei, akkor a nagy nyújtózásban könnyen megterhelheti a hipertérdeit és hiperkarjait. Ez nem jár fájdalommal, sőt mivel, ilyenkor a gyakorló számára ez a természetes irány és minél jobban bele akar nyújtózni a pózba a teste annál inkább engedi, észre sem veszi, hogy közben folyamatosan nyújtja a két fontos ízületet (térd és váll) körbevevő szalagokat. Tehát lehet, hogy hosszabb időn át te leszel a jóga terem sztárja azzal, hogy a fejed is lent van a talajon, de 20 év múlva hiányozni fog a stabilitás a járásodból és a vállaidból.

Ehhez még nagyszerű kombináció, amikor azt érzed, hogy csúsznak a lábaid és éppen ezért csak az tart meg a pózban, hogy a fejedet is le tudod tenni. Ha el kellene emelned a fejedet a talajtól és úgy tartani a lefele néző kutyát, akkor ez nagyon nehezen menne. Ilyenkor biztos lehetsz benne, hogy ízületből és nem izomból tartod az ászanát.

Ilyen esetekben én a bhudarasanát (hegytartás vagy felemelt föld póz) javaslom inkább a laza ízületek kímélése érdekében és a megfelelő izomzat (combok és karok) megerősítése végett.bhudarasana

Tehát ebből is látható, hogy az adho mukha svanasanát kifejezetten a vállban és combban (ha be van feszülve a hátsó combizom, nehezebb nyújtani a térdet) merevebb, de stabilabb embereknek találták ki. Akinek nehézséget okoz a karjának a válla fölé történő emelése, annak ez a póz kifejezetten üdvös.

De hol támaszkodsz?

Az adho mukha svanasanával kapcsolatban a múltkor egy érdekes kérdést kellett megfejtenem. Én mindig azt tanítom, hogy az ujjak szétterpesztve és az egész tenyértővel told el magad a talajtól. Olyan érzés legyen, mintha kézenállásra készülnél. Én Bhudarasanát tanítok, tehát ott kifejezetten azt kérem, hogy kilégzésre lazuljon el a váll. Az egyik tanítványom ezt nehezen értette meg, mert neki mindig befeszült ettől a póztól a csuklyásizma és kilégzésre sose tudta elengedni. Majd egyszer a sokadik alkalom után csillogó szemmel tett egy megjegyzést, hogy végre megértette miről beszélek, mert végre ráérzett. Mesélte, hogy neki ezt úgy tanították, hogy az előre néző mutatóujjat, különösen annak tövét nyomja a talajba és így tolja el magát. Éppen ezért nem értette, hogy nálam a bhudarasanában miért nem érzi az ellazulást a vállaknál a kilégzéskor.

Ha széles terpeszből végzünk adho mukha svanasanát, akkor ahogy az előbb láttuk, különösen nagy terhelés kerül a kezekre és a talpakra.

A jóga anatómia szerint mindig arra kell figyelni,

  • hogy ne az ízületeket terheljük, hanem az izmokat dolgoztassuk,
  • hogy legyen megfelelő az erővonalak elrendezése (alignment) és
  • egyszerre legyen stabil és laza a póz (az erőfeszítések elengedése – sthiram sukham asanam).

Ha a mutatóujjra teszed a fókuszt, akkor a mutatóujj tövénél egy kis ízületre extra nyomást helyezel. Ha az egész tenyered tövét, a tenyér húsosabb részét mint egy félhold alakban használod, akkor sokkal optimálisabb a súlyelosztásod és a tenyértő – csukló – könyök – váll vonal mentén egy diagonális irányban nincs törés az erővonalban sem.your happy ams hand

Gondold végig, ha az ujjadon van a súly, akkor ott egy nagy törés van az erőkarban és innen ez már csak fizika: az emelőkar kisebbik ága sokkal kisebb erőkifejtésre/ellenállásra képes és itt most pont oda megy a nagyobb terhelés. Arról nem is beszélve, hogy ez a kicsi mozdulat (tolod a mutatóujjadat előre forgatva), az erőkar másik végén egy sokkal nagyobb mozdulatot idéz elő, márpedig kintről befele forgatja a vállakat (rotatio, melynél a subscapularis, a deltoid elülső része és a trapezius dolgoznak mint agonisták), mellyel együtt jár a csuklyásizom megfeszülése.

ams anatomy

Ha nagyon nyitott a vállad, vagy anatómiailag szólva 180 foknál nagyobb flexióra képes a váll, akkor semmi gond, a fejed szépen a két kar között előrebukik, akár könnyen meg is érintheted vele a talajt. De ha problémás a vállak flexiója, vagyis kötött vállakról van szó, nehezen megy a karnak a váll vonalán túli felemelése, akkor bizony nem lesz meg az előbbi szabadság, és a nyak körüli izomzat még jobban megfeszül. Az adho mukha svanasana így még több feszültséget fog pakolni az amúgy is stressz gyötörte nyaki szakaszra. A legtöbb ember a nyakába pakolja a feszültségeit, ne fokozzuk még ezt a jógán is.

Tehát összegezve:

Az adho mukha svanasana, vagy lefele néző kutyapóz egy olyan fordított testhelyzet, amely segít fokozni a vállak flexióját (igen jól mondom, amikor a karodat a fejed fölé emeled, ezt hívja az anatómia flexiónak), erősíti a két lapocka közti izomzatot, fokozza a mellkasnyitást és így gyakorlatilag egy inverz hátrahajló póznak felel meg. Laza ízületeknél érdemesebb a combra átvinni a terhelést pl. szűkebb terpeszzel, vagy helyette bhudarasana gyakorlásával. A támaszték a tenyértőnél legyen és ne az ujjtőnél, a sarkak pedig ha nem érnek le a talajra, akkor a stabilitás érdekében megint érdemes hajlítani a térdeket.

Egy következő blogban be fogom mutatni a Bhudarasana (emelt föld, hegytartás pózt) azoknak, akik nem nyújtani, hanem inkább stabilizálódni, erősödni szeretnének.

Remélem hasznos volt neked ez a bejegyzés.

Sikeres és egészséges gyakorlást kívánok.

F. Tóth Gabriella ©2014

céklás krumplis spárga

Céklás, krumplis spárga – tavaszi lélekmelegítő

Ma beköszöntött egy igazán hűvös tavaszi nap, az idő is borúskásra váltott és ez a hidegség egy gyors és meleg tavaszi ebédet kívánt élénk színekkel.

Ayurvédikus szempontok: 

Így született ez a mai recept, amely alapvetően Vata és Kapha kiegyenlítő, mivel dominálnak benne a melegítő fűszerek (curry, mustármag, kapor, hagyma, fokhagyma).

Az édeskés íze ne tévesszen meg, alapvetően a curry és a megpirult fokhagyma íze, mint egy utóhatás fog kijönni. A kapor is bár ízre édeskés, hosszabb távon melegítő és vipakja, vagyis az emésztés utáni hatása csípős, így Pitta növelő. Viszont minél több céklát teszel bele, annál inkább Pitta barát lesz ez az étel, de annál édesebbé is lesz, így kevésbé lesz ideális a Kapha dosha Prakritivel rendelkezők számára.

Hozzávalók: 

  • egy közepes fej burgonya
  • két közepes cékla
  • fél csomag zöldspárga
  • friss zöldhagyma
  • fűszerek: fekete mustármag, madras curry vagy egyéb enyhébb curry, kömény, koriandermag, kapor (2 csomag frissen), szárított fokhagyma vagy sima fokhagyma (egy gerezd vékony szeletekre vágva), szárított zeller

Apró kockákra vágtam a céklát és a krumplit. Kevés sóval, a két csomag kaporral és szárított zellerrel együtt feltettem főni csak annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Fontos, hogy kisebbre vágd, vagy előbb tedd fel főni a céklát, mert egy csipetnyivel több idő kell neki a megpuhuláshoz mint a krumplinak.

Serpenyőben ghee-t olvasztottam, elkészítettem a masalát: koriandermag, fekete mustármag, köménymag, majd jöhetett hozzá mikor már pattogott a szárított fokhagyma és végül az apróra szelt egy szál friss zöldhagyma. Elkezdtem megpirítani rajta a spárgát, majd mire megpuhult a végén összesütöttem még egy kicsit a céklával és a krumplival, ami addigra teljesen elfőtte szinte a levét.

Jó étvágyat!
Namaste

 

F. Tóth Gabriella ©2014

 

Rugalmasság testben és lélekben – avagy a zöldturmixtól az öngyógyításig

A minap az AUM magazinban megjelent cikkem után (Ha jóga, akkor vega?), melyben arra kerestem a választ, hogy valóban mindenkinek megfelelő út e az Ayurvéda szerint a vegetarianizmus, kaptam egy érdekes kérdést a FB-on.

Az egyik ismerősöm megosztott velem egy angol nyelvű cikket, amelynek már a címe is izgalmas volt: 3 ok arra, hogy elkerüld a zöldturmixokat (Nadia Marshall: 3 reasons to avoid green smoothies). Az ismerősöm véleményemet kérte a témával kapcsolatba

Elolvastam a cikket, ami egy ayurvédikus táplálkozási tanácsadó tollából született. A cikk hangvétele nagyon kiegyensúlyozott és nagyon jól összefoglalja, hogy miért is nem javasolt az ayurvédikus elvek értelmében a zöldturmix, illeve, hogy mivel kell számolni a green smoothie-k és a nyersvegán életmód hosszú távú követése esetén

green and fruitRöviden a lényeg:

A zöldturmixokat a szerző Ayurvédikus szempontból nem ajánlja, mert:

  1. Kibillentik és növelik a Vata doshát (a sok zöld leveles alapvetően kesernyés, és hideg, durva minőségű, így elbillenti a Vata érzékény egyensúlyát), amely hosszú távon izgatottsághoz, fogyáshoz, mentális instabilitáshoz, ideggyengeséghez, ízületi fájdalmahoz vezet és szárazságot okoz az ízületekben, hajban, bőrben csak, hogy a legfontosabbakat említsük.
  2. Kimerítik az immunrendszer, az erőtartalékot, ayurvédikusan szólva az Ojas-t. A megnövekedett Vata eredményeképpen a testben a lebontó anyagcsere folyamatok (katabolizmus) erősödnek. Ez azt jelenti, hogy csökken a zsírállomány, ezt még szeretjük, de mellette hosszú távon követve ezt a diétát fogy az összes többi szövet is (dhatu), az izomszövet, csontszövet, az idegszövet és a reproduktív szövet (petesejt, ondósejt) is. Csökken a termékenység, elmarad a menzesz, hullik a haj és gyengülnek a csontok, fogak (osteoarthritis hosszú távon). Az immunrendszer, Ojas meggyengülésével (az Ayurvéda szerint az Ojas szoros összefüggésben van a shukra dhatuval, vagyis a reproduktív szövettel) az ember kiteszi magát autoimmun betegségek kialakulásának.
  3. Nehéz megemészteni ezeket a zöldturmixokat és zöldségleveket, mivel olyan alapvető ayurvédikus elveket sértenek, mint pl. hogy gyümölcsöt semmi mással nem keverünk. A gyümölcsöt ezek a green juice-ok általában összekeverik az emésztés szempontjából nehéz nyers zöldekkel (káposzta, brokkoli, kel stb.), plussz az ízhatás meg a protein végett kerül bele valami bogyós, vagy szárított superfood is (acai, goji, maca, kombucha), rendszerint szárított formában (Vata növelő). A nyers ételt a szervezet eleve nehezebben emészti, pláne, ha ilyen sokszínű kombinációban kerül tálalásra. A szervezet az egyszerűséget kedveli. A gyümölcs a legkönnyebben emészthető, de a nyers zöldség már nem ilyen könnyű falat, így összekeverve a gyomorban a zöldség még emésztetlen lesz, mire a gyümölcs összetevők már elkezdenek erjedni, fokozva pl. a hasmenés vagy éppen a székrekedés esélyét, és az emésztetlen salakanyag kialakulását. Ezt hívja úgy az Ayurvéda, hogy ama, ha az emésztetlen táplálék túl sokáig marad a bélben, ha nem ürül, akkor méreggé változik. Ezt vette át később Hippocrates is, aki elsődlegesnek tarotta a béltraktus tisztaságát és rendszeres ürülését.

Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy egyszer egy ismerős készített egy nagyon finom nyersvegán tortát datolyával, avokádóval, banánnal, meg goji bogyóval. Ízre nagyon jó volt, de nekem egyből nehéz érzést hozott a gyomromba és utána brutál hasmenésem lett tőle. Most nemrég meglátogattam egy másik barátnőmet, ő minden reggel zöldturmixot iszik és mindig megkínált, szinte agitálva. Brokkoli banánnal és acai-val, meg kakaóval. Hm, hát nem a kedvencem. Sűrű, nehéz és kinézetre is bizarr. Én már ezeknek a turmixoknak a szagától is úgy érzem, felfordul a gyomrom. A korábbi búzafűivós kalandomat meg nem is említsük, annyira rossz élmény volt. Kb hat hónapomba tellett, míg rendbejött utána a szervezetem és megnyugodott a rettenetessé vált bőröm. Na, de ha már, akkor azt se felejtsük el, hogy miként remegtem és vacogtam az uborkás zellerlétől, amely teljesen kihűtötte a szervezetemet és még a radiátor mellett ülve sem bírtam kiolvadni az élményből. A céklalétől meg simán egyből hánytam, pedig főzve nagyon szeretem.

Naná, hogy erős Vata doshám van, és ezek a szuper egészségesnek mondott ételek a fenti három oknál fogva egyből jelezték, hogy nem nekem valók.

Been there, done that. Vagyis én már megjártam az utamat. Tanulsz a hibáimból, ha okos vagy.

Ami nagyon érdekes volt az ausztrál cikkben, hogy az író teljesen korrektül hozzátette, hogy a zöldturmixok és a nyersvegánság leginkább az erős Pitta és Pitta/Kapha konstitúcióval rendelkezők számára működőképesek, bár inkább nekik is csak rövidebb távon ajánlatos. Szóval szerintem teljesen korrektül megírta, hogy kinek lehet jó és egyáltalán mikor.

Utána viszont elolvastam a cikkre érkezett kommenteket. Döbbentem láttam a rengeteg harcosextrém vegánok hangvételű, az írót és irományát mindenféle nonszensznek minősítő beszólásokat. Keményvonalas zöldturmixolók támadtak követelve tudományos eredményeket és tényeket. Nem értették, hogy hogy lehet, hogy amikor a kelben meg a brokkoliban annyi vitamin meg ásványi anyag van, akkor hogyan írhatja a cikk szerzője, hogy azok az ayurvéda szerint a test leépüléséhez vezetnek. Az Ayurvédát ködös indiai misztikumnak nevezték. Tudománytalannak és károsnak, mert lebeszéli az embereket az egészséges étkezésről.

Abba most nem mennék bele, hogy milyen tudatlanságról tesznek tanúbizonyságot ezek az emberek. Ha jobban beleásnák magukat, akkor láthatnák, hogy már a modern tudomány is elismeri, hogy nem az számít, hogy egy összetevőben mennyi a vitamin meg az ásványi anyag, hanem az, hogy ebből mennyit képes hasznosítani a szervezet (bioavalability, vagy ayurvédikus hasonlattal, hogyan hatnak az agnira és mennyire erős a jatharagni, az emésztő tűz). Például pont a paradicsomról olvastam most, hogy főzve ötszörösére növekszik a benne lévő antioxidáns likopén testbe való beépülési képessége.

Az meg a másik dolog, hogy nem értik az Ayurvéda rendszerét, és nem is ismerik azt, hogy az Ayurvéda olyan dolgokat is ismer és használ az orvoslásban, ami a modern orvostudomány számára még ismeretlen vagy legalábbis nem mainstream tudás (pl. reproduktív képesség és immunrendszer kölcsönhatása, enterális idegrendszer és a serotonin kapcsolata, mint agni és a jó közérzet összefüggései).

A téma teljesen beindított és utánanéztem a neten miket találok. Hát mindenfélét. Van olyan szupertudatos jógi-vegán, aki már átreformálná az Ayurvédát, mert szerinte az “nem is úgy van”, meg ez az egész “főzzük meg dolog” csak a hagyományok tiszteletén alapul, de egyébként nem indokolt, mert az ember fejlődik és mindig új utakat kell találjon. Ez a jógi lényege. Különös eszmefuttatások.

Én azon az állásponton vagyok, hogy az Ayurvéda a legősibb orvostudomány a földön. Egyszerre 5000 év tapasztalata van benne és olyan tudatszintről szemléli az emberi testet, ami modern orvosi szemmel sokszor nem is értelmezhető. A modern orvostudomány még csak most kezdi felfedezni az elme és a test nagyszerű összefüggéseit, amelyben a bölcsebbek nagyon is tudnak inspirálódni az Ayurvédikus rendszerből.

A heves kommentek viszont vajon egyensúlyban lévő emberektől származnak? Miért olyan fontos, hogy harcos hangon mindenkit meggyőzzenek a maguk igazáról? Az agresszivitás és az ellentmondást nem tűrés az Ayurvéda olvasatában a megnövekedett Pitta dosha jele. Milyen érdekes, nem pont azt írta a szerző, hogy a zöldturmix pont az ilyen típusoknak jön be?

Az Ayurvédában pont ezt a megengedést imádom, hogy ami neked jó, az nekem lehet, hogy méreg és fordítva. Miért nem tiszteljük hát egymást jobban? Nekem így, neked úgy. A lényeg, hogy megtaláld a személyes egyensúlyodat.

A harcos véleménnyilvánítók közül sokan azt harsogják, hogy ők pont a zöldturmixtól gyógyultak meg, meg hogy nekik milyen sokat segített. És hát örüljünk ennek is. Igen, rövid távon van, akinek az adottságai miatt ez talán működik, bár szerintem azt se vegyük figyelmen kívül, hogy a modern orvostudomány sem tartja fenntarthatónak a szervezet számára az életmódszerű nyersvegánságot.

A végére még egy gondolati szál, ami szerintem döntő fontosságú: a rugalmasság az elmében.felxible mind

Az Ayurvéda a legmagasabb szintjén mindig a lélek gyógyító hatalmáról beszél. Tegnap este megnéztem egy érdekes Ted előadást egy nagyon szimpatikus orvosnővel. Különös és meglepő placebo és nocebo hatásokról beszélt, csodás gyógyulásokról és visszesésekről, vagy éppen önsorsrontó orvosi véleményekről. Nézzétek meg, szenzációs. Végre egy olyan orvos, aki kilép a modern tudományból, de nem ködös ezo-mizo, és teljesen szívbéli. Ő éli az Ayurvédát, még akkor is, ha nem tud róla.

Az elme csodás öngyógyító folyamatokat tud aktiválni, persze nem árt, ha ismerjük, hogy közben mi is jó a mi fizikumunk, anyagcserénk szempontjából. Mindenhez az alap az ön-ismeret. Itt segít az Ayurvéda alacsonyabb, fizikai szintje a doshákkal és az elemekkel, legmagasabb szinten pedig a mentális kódolás és a karmikus oldás lehetőségével.

Végezetül még egy kis történet. A múltkor egy vízvezetékszerelő fiúnak állítottunk össze egyéni sort az Okatóképzősökkel. A srác bevallása szerint nem sportol, húst hússal eszik, nem figyel különösebben az egészségére és még dohányzik is. Ebből a bevezetőből arra gondolnánk, hogy biztos tök merev a teste és az elméje se lesz túl befogadó pl. a ködös jógára meg ayurvédára. És láss csodát, a kedves vendég profi jógásokat megszégyenítő koncentrációs készséggel és rugalmassággal vette a gyakorlatokat és az instrukciókat. Egyből megértette, hogy mit kérünk tőle. Egyszerre úgy tartotta a chaturangát, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva és emellett csodálatos paschimottanasanát is csinált nekünk.

- “Te biztos nem jógázol?”- ámultak a többiek.

- “Biztos.”

Ennyit a test és az elme intelligenciájáról és azok szerves kapcsolódásáról.

Aki rendben van, egyensúlyban van, az rugalmas mind a testében, mind a lelkében és elméjében. Aki nincs, az hiába issza a zöldturmixot és vív cybercsatát meg folytat agresszív vegán propagandát. Én ezen keresztül mérném, hogy mi a jó nekem. Agresszív és dogmatikus leszek e tőle, vagy nyitott és sokszínű, tudva, hogy mi miért, kinek és hogyan jó.

Volt idő, amikor én is felhördültem, hogy miért van húsos stand a biopiacon:)

Namaste!

F. Tóth Gabriella ©2014

 

 

tavaszi spárga

Tavaszi spárga – ayurvédikus villámrecept hűvösebb napokra

Egy régi római mondás szerint lehet valami “olyan gyors, mint spárgát főzni”. Ez a mai recept igazán villámgyors és mégis nagyon finom és tápláló. Ayurvédikus szempontból ez a recept leginkább tridoshikus.

A spárga hűsítő, vízhajtó, összehúzó, de mégis ad egy kentséget a testnek, így a Vata számára is megfelelő, különösen ha ghee-vel készítjük vagy vajjal. Tavaszra való tekintettel érdemes kevesebb zsiradékot használni, bár tegnap pont egy hidegfrontos, szeles nap volt. Úgy éreztem egy meleg vacsora gheeben pirított főtt krumplival pont jó lesz. Nagyon elfáradtam napközben, kihűltem és kiszáradtam, de ez a vacsora új életet öntött a tagjaimba.

Nézzük meg, hogyan!.

 

Hozzávalók:

  • fél csomag spárga
  • néhány szem krumpli (én egy személyre 2 közepes krumplit használtam)
  • zöldhagyma – egy szál
  • szárított fokhagyma pehely
  • fűszerek: fekete köménymag, kevés kurkuma, szegfűbors, só csak a végén

 

Apró kockákra vágtam a krumplit, majd csak annyi vízzel, hogy éppen elfedje (és egy kevés sóval) felraktam főni. Közben megmostam a spárgát, levagdostam a keményebb végeit, amely nagyon rágós lehet, és felvágtam egy szál zöldhagymát. Egy serpenyőben kevés ghee-n elkezdtem megpirítani a szárított fokhagymát, a fekete köménymagokat, hozzáadtam a szegfűborsot és a kurkumát, majd ment bele a hagyma és a spárga. Fontos, egyelőre semmi só! Közben félkészre főtt a krumpli, leszűrtem és hozzáadtam. Teljesen szárazon sütöttem még egy darabig, hogy egy kicsit grilles íze legyen. A végén egy kevés maldon sóval ízesítettem.

Jó étvágyat!
Namaste

 

F. Tóth Gabriella © 2014

ayurvédikus főzés

Néha kell egy kis turpisság – Tavaszi Szélfogó Vata kiegyenlítő étel

A Vata típusoknak is szüksége van a tavaszi megtisztulásra (detox) és megújulásra (vitaminkészletek pótlása), ám ők általában nem nagy rajongói sem a nyers ételeknek, sem a nagyon zöld dolgoknak. Egy egyensúlyban lévő Vata magától ritkán választ salátákat, kelt vagy káposztát, fehérrépát vagy zellert. A nagyon zöld vagy nagyon fehér, vagyis a kesernyés és az összehúzó, fanyar ízű dolgok nem a Vata kedvencei, hiszen pont a Vata ízeit, vagyis a Vata minőségeinek megfelelő ízeket tükrözik. Mindig akkor áll be az egyensúly, ha az ellentétek kiegyenlítődnek, így a Vata számára a legmegfelelőbbek az édes, sós, és a savanyú ízek.

A tavaszi detox keretében viszont most tettem egy kísérletet a nemszeretem dolgok parádés maszkírozására, hogy a Vata alkatúak számára is egy kellemes, mégis kevéssé sós és májtisztító hatású, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag étket ajánlhassak.

Lássuk mik is a Vata nemszeretem összetevői ebben a receptben:

Kukorica – meleg, száraz és noha nehéz és tápláló, mégis szárító hatása miatt alapvetően a Kapha kiegyenlítésére a legalkalmasabb.

Fehérrépa – összehúzó, vértisztító és májtisztító hatású, kiváló az emésztetlenség és a puffadás, a bélgázok kezelésére. Szárazsága és fanyarsága miatt alapvetően növeli a Vatát, így neki rendszeres fogyasztásra nem ajánlott.

Kínai kel – a Vata általában gázosodásra hajlamos, így nem kedveli a káposztaféléket. Ez a fajta viszont mondjuk egy picit édeskésebb és könnyebben emészthető mint mondjuk egy kelkáposzta. A káposztafélék C-vitamin tartalma viszont a Vata számára is nagyon fontos így tavasszal.

Mik az álcák, amitől mégis lenyeljük a keserű, májtisztító pirulát?

Cékla – főzve nagy Vata kedvenc. Itt most sütőben és reszelve készítjük, nincs teljesen megfőve, több nyersanyag maradt meg benne.

Édesburgonya – nagy szerencse, hogy eleve édes, és egyébként pont a Kapha szezonban is tökéletes megoldás, mert viszonylag könnyű, könnyen is emészthető, segíti a májműködést, és béta-karotinban gazdag (látásjavító).

Szójaszósz – a Vata számára szükséges a sós íz, hiszen a só segít megtartani a vizet az amúgy száraz Vatában, viszont most tavasszal mindenkire ráfér egy enyhe vízhajtás. A szójaszósz mellett a kelhez nem tettem semmi sót, így egészen lágy íze lett, mégis nagyon szépen kijöttek az ízek.

Elkészítési mód – a háromszínű puffancshoz tettem egy kis dióolajat, de egyébként teljesen szárazon sütöttem. Így nagyon könnyű és ropogós maradt, igazodva a tavaszi könnyítő, méregtelenítő elveinkhez.

Fűszerezés: alapvetően édes és sós ízek, de mind természetes ízekkel (pl. szójaszósz, mazsola, édeskömény, kapor stb.)

A végeredmény: Vata szem-szájnak tetsző, ízletes, könnyű és mégis tápláló étel, ami könnyedsége ellenére mégis ad egy kis támaszt a Tavaszi szélben.

 

Hozzávalók:

  • Fél fej kínai kel
  • egy közepes édesburgonya
  • egy szál fehérrépa
  • egy kisebb cékla
  • zöldhagyma
  • medvehagyma (a medvehagyma pozitív hatásait egy korábbi receptben bemutattam)
  • kukoricadara
  • fűszerek: kömény, kurkuma, koriander, curry, édeskömény, kapor, szójaszósz, só

Elkészítés:

Feltettem főni vízben a kukoricadarát egy kis sóval meg curryvel, csak a színe meg az íz árnyalata miatt.

Közben lereszeltem a fehérrépát, céklát, édesburgonyát. Mikor kész volt a kása (kb 5-10 perc alatt megvan, pont mire kész lettem a reszeléssel), összekevertem a masszát egy kevés sóval, egy csokor friss kaporral és édesköménnyel. Hozzáadtam még egy kevés dióolajat. Kanállal illetve kézzel pogácsákat, borzas puffancsokat gyártottam belőle és egy kevés olivaolajjal meglocsolt tepsiben szárazon megsütöttem őket.

Mikor beraktam a sütőbe, nekiláttam és felvágtam a kínai kelt, a zöldhagymát és a medvehagymát. Kevés napraforgó olajon elkezdtem pirítani a köményt, koriandert, egy csipetnyi kurkumát, pattogtatni a tökmagot, majd jött hozzá a kel, a legvégén a medvehagyma. Meglocsoltam szójaszósszal és tettem hozzá egy fél marék mazsolát. Így összefőztem, de csak annyira, hogy a kel még megőrizze egy kicsit a ropogósságát. Ezt imádom leginkább a kínai kelben, hogy olyan kicsit mint a jégsaláta, még akkor is ha megdinsztelem.

Jó étvágyat!

 

F. Tóth Gabriella © 2014

 

laska kukoricakása tavasz

Gomba, nem mérges, de csípős – pikáns tavaszi májtisztító diéta

Tavasszal az Ayurvéda szerint a leggyengébb az emésztő tüzünk, így könnyen lehetnek emésztési problémáink. A néphagyomány is ezért írja elő a böjtöt, hogy ismét helyreálljon az emésztő tűz, az emésztő képességünk ereje.

A mai recepet folytatja a tavaszi Kapha csökkentő diétánkat, és különösen hasznos lesz a Vata és a Kapha alkatú olvasók számára. Magas Pitta dosha esetén csak finoman a csípős fűszerekkel a receptben.

Ez a recept csupa olyan zöldséget és fűszert használ, amelyek segítenek feléleszteni az emésztő tüzet, csípősségükkel segítik a szervezet méregtelenítő folyamatait, segítik a vízhajtást és a testben felhalmozódott nyák felszakadását, távozását (tüdő, vastagbél).

Ayurvédikus szempontok:

A kukorica egy remek Kapha kiegyenlítő étel, mivel száraz, meleg hatású, egyben édeskés ízével tápláló is a másik két dosha számára. Kálium tartalmának köszönhetően vízhajtó hatású és a vérnyomás csökkentésben is hatékony. A Kapha vízmegtartó hatásának tökéletes ellenszere.

A gyömbér, a bors és a kurkuma mind emésztést segítő és a vér tisztítását segítő fűszerek. A többi melegítő hatású fűszer is kiváló az emésztés szempontjából. A friss gyömbér, amit a receptben is használtam ráadásul tridoshikus, vagyis mind a három dosha (Vata, Pitta, Kapha) számára kiegyenlítő hatású, akárcsak a kömény, vagy kis mennyiségben kurkuma. Ez utóbbi zseniális vértisztító és májtisztító.

A medvehagyma kiváló vérzsírcsökkentő, igazi segítőnk a tavaszi méregtelenítés során, amikor a májból kiválasztódott extra zsírtartalom bekerül a véráramba. Szintén hatékony a vérnyomás csökkentése szempontjából is és magas C-vitamin tartalmának köszönhetően javítja az ellenállóképességet.

És hogy a laskagomba mire jó?

“Összetételében hasonlít a termesztett csiperkegombához, azonban a laskagomba könnyebben emészthető. Fehérjéjének összetétele a húsfehérjéhez hasonló, több nélkülözhetetlen (esszenciális) aminosavat tartalmaz, mint a csiperke. Zsír- és szénhidráttartalma kevés, ezért a többi ehető gombához hasonlóan kalóriaszegény. Kálium-, magnézium- és foszfortartalma igen jelentős, a nyomelemek közül pedig a cink-, alumínium-, bór- és réztartalma említésre méltó. Nagyon kevés a nátriumtartalma és szelént is tartalmaz. A laskagomba 100 grammja a B-vitamin csoportból egy felnőtt napi szükségletének 20%-át, a B2 (ribofalvin) 35-40%-át , a B3 (niacin) majdnem az egész napi szükségletet tartalmazza; folsav-tartalma, amely a B12-vitamin felszívódását segíti elő, a teljes napi szükségletet biztosítja. A mai kínai orvoslásban a laskagomba porát az érrendszer erősítésére, végtag-merevségek, görcsök kezelésére használják. Csökkenti a vér koleszterinszintjét, vizes kivonata egereken egyes daganatokkal szemben volt hatásos. A hosszabb időn át adagolt laskagomba az immunrendszert aktivizálja. Egyes laskagomba-fajoknak antibiotikus hatást is tulajdonítanak.” (forrás: http://www.3×3.hu/cikkek/laskagomba_2009 )

Hozzávalók:

  • laskagomba
  • 10-12 szál medvehagyma
  • fiatal zöld vagy lilahagyma (hagymája és szára is belekerül)
  • friss gyömbér (kb két ujjnyi)
  • kukoricadara
  • Fűszerek: feketebors, fekete mustármag, babérlevél, borsikafű, kakukkfű, tárkony, kurkuma, fűszerkömény, só

 

Elkészítése:

Egy kis napraforgó olajon elkezdtem kipattogtatni a köményt, majd hozzáadtam a karikákra vágott újhagymát (én lilát használtam, de lehet zöld is), a vékony csíkokra vágott friss gyömbért és egy kevés kurkumát. Közben feltettem egy másik edényben forrni a vizet a kukoricadarával (1:3 arányban dara és víz, plussz tettem bele fekete mustármagot és babérlevelet).

Mikor már kicsit megpuhult a hagyma és a gyömbér, hozzáadtam a medvehagyma felét, inkább a méregzöldebb leveleket összevágva, majd hagytam egy kicsit összesülni. Megszórtam a tárkonnyal, borsikafűvel, kakukkfűvel és hagytam tovább sercegni. A Vata részem nem bírta ki, hogy az íze miatt ne adjak hozzá két szeletnyi belga vajat (igazi sárga jóféle vaj, kell a Vata szárazságának és arról nem is beszélve, hogy sokkal jobban kihozza a gomba ízét). Majd egy kicsit vártam és hozzáadtam a medvehagyma legzsengébb szárrészét is.

Fontos, hogy a laskagomba keményebb mint a csiperke, így egy kicsit több főzési idő kell neki.

Jó étvágyat!

 

F. Tóth Gabriella © 2014

 

 

Prana Vashya Napüdvözlés – Prana Vashya Surya Namaskar

A Prana Vasyha jógában nagyon fontos a helyes és mély Ujjayi lélegzet alkalmazása, amelyet ún. kumbhaka vagyis légzésvisszatartás is kísér egy-egy adott belégzés vagy kilégzés végén. / In Prana Vashya yoga it is very important to use deep and sound Ujjayi breath which is accompanied by kumbhaka, breath retention at the end of certain inhalations or exhalations. 

A videóban egyértelműen jeleztem, hogy meddig tart egy-egy lélegzet és mikor következnek a kumbhakák (belégzés végén antar kumbhaka, kilégzés végén bahir kumbhaka). / In the video I clearly indicate what is the length of one breath and when do you need to apply kumbhaka (at the end of inhalation hold the breath in, antar kumbhaka, at the end of exhalation hold the breath out, bahir kumbhaka). 

Namaste!
Yoginigabi

 

F. Tóth Gabriella © 2014